robwarzycha

Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú

Hosszú hetek vannak mögöttem, és nem jó hetek, volt benne minden, ami megnyomhat egy erwét, néha patetikusan el is gondolkozok azon, hogy mennyit bírnak még ezek a csoffadt, Honvédmezes vállak, de most az van, hogy, ha nem is újult erővel állok a vártán, de csak visszasétáltam a csakblog istállóba, hogy visszavegyem Hantától a jól megszokott RW-penzumokat a hétvégi verklik képében (ezúton is köszönet neki a sokadik szólóbani kitartásért), sőt megint lesz Nektek is meglepi a téli szünetre, az Én Kispest sztorim még idő függvényében alakul, azt nem ígérem 100%-ra, de van azzal majdnem egyenrangú finomság, majd meglátjátok.

Szóval most az a nagy helyzet, mint az Ardennekben 1944 decemberében, a hősiesen a túlerő ellen egyedül kitartó hantai gyalogos- és tüzérhadosztályokat már erősen támadják a 277-es népi gránátos-, a 12. SS páncélos hadosztáyok, Hasso-Eccard Manteuffel 5. páncélos hadserege és Sepp Dietrich 6. páncélosai, és a Panzer Tanhadosztály, ám az utolsó pillanatban beérkezik felmentésként az utóbbi hetekben a frontról visszavonva pihentetett 5. számú RW-harccsoport 12 coub-bazookával meg 7 anti-tank életérzés-páncéltörővel és ezzel valamelyest kiegyenesedik a frontvonal.

Kell is, holnap megint háborúba megyünk ;) „Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú” bővebben

45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen

Fotósaink szabin, így nso.hu-ról érkezik a címkép. — Fotósaink szabin, így nso.hu-ról érkezik a címkép

Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot. „45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen” bővebben

Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár

Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a „Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. „Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben

Meccstéma: a szervezés magasiskolája

Tegnap a meccsposztban már jeleztem, hogy nem gyenge komplikációkkal jutottunk fel a különbuszokra, amik végül mégsem a Határ útról 7kor, hanem a Kökiről 3/4-kor mentek (erre lehetett számítani, oké, de ha Hanta nem telózik nekünk a Kökiről a Gurigába, hogy mégis előbb lesz a Határ út, aztán visszafele Köki, és utána egyből Groupama, akkor ebből nem meccsnézés lett volna szombat este, hanem értetlenkedő anyázás az Europark előtt…), és mindez jó fél órával korábban a megbeszéltnél, nos ezt fel nem fogom, hogy ki találja ki – organizálja össze, de hogy nem egy logisztikai császár, vagy fogyasztóbarát arc, az tuti. „Meccstéma: a szervezés magasiskolája” bővebben

Meccsarc: a sok majdnem

Igazából konkrét meccsarcot most sem választok, de nem a Vasas elleni indok okán, amikor egységesen szürkült mindenki… Most is egységeset hozott ugyan, de ezúttal inkább kalapemelésre késztető teljesítményt, a csapat. No, azért nem minden tökély, ez a kalapemelés inkább amolyan tisztelgés a hozzáállásért, semmint az igazán klasszis produkciókért, mert abból most nem igazán jött egy sem, inkább sok majdnem-et láttunk, csak mindig hiányzott az e sok majdnem-et teljes egésszé tevő korona.

Azért pár játékosról így is megemlékeznék, pont a majdnem-ek kapcsán. „Meccsarc: a sok majdnem” bővebben