mert célunk csak egy van
Aki felkérdez: Nyíregyháza-Spartacus.
Aki válaszol: Pietro Vierchowod és szabadcsapata (=azok a játékosok akik benn voltak az öltözőben mikor őt bemutatták másfél hónapja, mint azt a győri sajtótájról tudjuk).
És hogy mit hoz a meccs? Tényleg fogalmunk sincs. Fél ötkor jön a válasz. „Ki nyer ma? Játék és muzsika 90 percben” bővebben
A győri találkozót követően Pietro Vierchowod vezetőedzőt faggattuk a látottakról. Az olasz tréner szerint bár a csapat folyamatosan fejlődik, nehéz tényleges képet alkotni egy olyan forgatókönyvű találkozót követően, mint a tegnap esti volt.
„Vierchowod: „A kiállítást követően már csak sodródtunk”” bővebben
Végül is bejött amit jósoltam, kvázi mindkét verzió.
A meccs öthatodáig a kibekkelt találkozó, amit egy talált góllal meg is nyerhetünk; utána viszont a maradék egyhatodban a klasszik kispesti önszívatás. Hát ez van.
Annyi azért kiderült számomra:
Amikor Gyuri barátom a kis szurkercsoportunkból elolvassa ezt a posztcímet, jó eséllyel rögvest a fejéhez kap majd, hogy ez nem igaz, ez a pesszimizmus már fáj. Pedig nem egészen ez a helyzet, mondom ezt az ő megnyugtatására is, de mindenkinek. Én tényleg nem várok semmit a holnaptól – nincsenek elvárásaim. Azazhogy vannak – egy jó túra, egy nézhető meccs, és ennyi. Az elmúlt hetek sok kétsége után, az ad-hoc jellegű keretösszeállításunkkal, edző- és gálameccseken 60 perceket kapó és végigalibiző Máncsóval, kezdőkörnyékre várt fiatalok elengedésével olyan nihilista hangulat csapott meg minket, hogy félünk ettől a szezontól – és bár a Dunaúj elleni nyitány vége egész szép lett, hogy kerek-e az a labda, az csak a következő hetekben dől el. És most nem vagyok pesszimista, sem pedig optimista, inkább kivárok. Szóval Győrtől igazából nem várok sokat – de azt a keveset annál jobban! „Nem várok a vasárnaptól semmit, de azt nagyon” bővebben
Azt hiszem, ezzel a mondattal foglalhatjuk össze a legjobban a tegnapi késődélután történéseit. Elindítottuk a szezont, az eredményt tekintve nem is rosszul, a baljós előzmények fényében (ad-hoc igazoláspolitika /politika…./, bábeli zűrzavar a taktikai megbeszéléseken, fura cséká-választás, elképesztő összeállítások az edzőmeccseken, stb.) egyenesen pozitív meglepetésekkel találkozva. Ugyanakkor a 3:0 jóval simább meccset tükröz a valósnál, ráadásul az emberelőnyben lenyomott majd’ 60 perc alatt némileg nagyobb offenzívát is elviseltünk volna. De az utolsó 5 perc olyat hozott, amire rég (talán a Sanyi-Danlio kettős idején) volt példa Kispesten – klasszis csatármegoldásokat és – gólokat, így elképedten, de mosolyogva nézhettünk össze kis szurkolói csoportunkkal a korlátnál. „Elszállni nem kell a 3 góltól, de vannak csatáraink” bővebben
