mert célunk csak egy van
Tizenkilenc év után újra érem.
disclaimer: a posztot két napja tettem volna ki, de elfelejtettem.
Amikor a Kuuselát váltó Davidovic 1994-ben a Vác mögött végezve második lett a Kispesttel, akkor csalódásként éltük meg, hogy mindössze az ezüst jött össze. Egy nagyon erős kerettel kifejezetten jó focit játszottunk, és a márciusban kinevezett új edző hiába nyert tizenegy meccsből kilencet (két döntetlen mellett), a végén ennyi is kevés volt.
„Tíz éve ünnepeltünk egy bronzot” bővebbenPinezits Mátéról (bejelentés a honvedfc.hu-n), de most sörözgetünk, beszélgetünk, miazmás.
Annyit viszont már tudunk, hogy hova járt síelni főiskolásként, és mi volt akkoriban a beceneve.
„Majd lesz poszt az új edzőről, név szerint” bővebbenKun Gergely hosszan nyilatkozott a klubhonlapnak, mi pedig még hosszabban darabjaira szedtük.
Kellett hozzá két és fél nap, mire a kiesés után érdemben megszólalt valaki a klubtól. Azt nem vártuk, hogy Bozó tulajdonos álljon ki a nép elé, ahogy eddig sem tette, cserébe a másik tulajdonosnak, Mendelényinek egy szavát sem hittük volna. Emlékezhetünk, tavaly, három évvel a klub átvétele után a komplett szakmai bukást a Hemingway-éra nyakába próbálta varrni. Akkora elmúltnyolcévezést tolt, hogy a Bozsikban is hallani lehetett a Rogán-féle propagandaminisztériumból kihallatszó elismerő csettintést.
Igazából Kun Gergelyre (lassan elhagynám a Kunkettőt) voltunk kíváncsiak. Nagyjából az egyetlen figura, akinek a szavára talán érdemes figyelni most Kispesten. Ha valaki nem ismerné: Kun Gergely a klub ügyvezetője, magyarán a tulajdonosok őt bízták meg azzal, hogy gondozza, fejlessze a befektetésüket. Magyar valóságra lefordítva: Állambácsi tavaly valamikor elzárhatta a pénzcsapot, tehát a tulajdonosoknak zsebből kéne beletenni a klubkasszába a hiányzó pénzt. Ezt nyilván nem akarják, tehát jött egy ember, aki rendbe teszi annyira a gazdálkodást, hogy a kipótolandó pénz a lehető kevesebb legyen.
„A legfontosabb nem lett kimondva egyedül, hogy: egyértelmű célunk az azonnali visszajutás” bővebbenVajon tudatos stratégia a csönd, vagy csak fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak?
A kiesés óta eltelt két és fél napban a klub legfeljebb születésnapi köszöntőkkel* és gyakori borítóképcserékkel törte meg a méla csendet legfőbb sikerkommunikációs platformján – a Facebookon. Arra azonban valahogy nem marad sem ideje, sem kapacitása, hogy valakit kiállítson az emberek elé, aki legalább ennyit mondana:
Célunk az azonnali visszajutás.
Vagy ennyit:
Sajnáljuk.
*_ ilyen nincs: a poszt írása közben kijött a harmadik szülinap is. Az enyém három hete volt, és szinte már sértve érzem magam, hogy nem köszöntöttek fel. Trehány munka!
„Az őszinteség hiányánál csak a mindent átható kussolás fáj jobban” bővebbenA bajnokság összes 2970 percéből eltelt 2963, és még mindig nem dőlt el, hogy a Vasas mellett ki lesz a másik kieső. Szolnoki ebben a pillanatban ért kézzel a labdához. A VAR-kocsiból megállították a meccset, Iványi nagyon nézte, Vad II. csak hallgatta, majd anélkül, hogy a saját szemével utánajárt volna volna, továbbot intett.
Értem, hogy nem ezen a meccsen estünk ki, viszont ezen a meccsen bentmaradhattunk volna.
Ha úgy áll a helyzet akár a Honvédnál, akár a Videotonnál, hogy egy bajnokság utolsó hét percében komolyan számít egy bírói ítélet, akkor ennél a két klubnál valamit nagyon elb*sztak. Nem kicsit, hanem nagyon. Két olyan klubnál, amit az elmúlt években Állambácsi rendesen kitömött pénzzel, és még attól sem riadt vissza, hogy a biztonság kedvérét erős hátszéllel is megtolja őket.
„Az utolsó ítélet” bővebben
