Beszámoló // Csak a Kispest!

Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok

Bp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv

Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.

Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.

bővebben

Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el

Bp. Honvéd – Felcsút 1-1

Komolyan az van, hogy egy, azaz egyszer (1!!!) sikerült kaput találnunk a Felcsút ellen nem tizenegyesből? Azt is pont Kambernak, akinek mostanában tényleg nincs szerencséje. Lövésünk se sok volt, szóval felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan akartuk megnyerni a mérkőzést? Rendben, vezetést szereztünk, tartottuk is, helyzetünk is volt, de ahogy szinte egész évben, elég egy, azaz egy (1!!!) hiba, és oda a pont, pontok.

Egyszerűen hihetetlen, mennyire a határon mozgunk. Azt már nagyjából mindenki elfogadta, hogy futball nem nagyon lesz idén, de akkor legalább győzzünk, hozzuk a pontokat, legyen belőle érem a végén. Azt viszont baromira nehéz megszokni, hogy minden ki van centizve, hogy minden csak éppen történik. Éppen nyerünk, éppen döntetlen, éppen vesztünk. Apróságok, nüanszok, hibák, villanások – és mindenből gondosan nagyon kevés, hogy egy (1!!!) is számítson.

bővebben

Egy régi focimodorosság szerint a győzelmet* nem kell megmagyarázni

Haladás – Honvéd 2-1

és jobb is, ha ezt a tegnapit meg sem próbáljuk, mert esetleg nagyon kellemetlen dolgokra lennénk figyelmesek. (* itt értsd: továbbjutást)

Maradjunk annyiban, ahogy egy komment remekül összefoglalta:

Magabiztos vereséget szenvedtünk.

És már ezzel a pár karakterrel többet tettünk a posztba, mint amennyit a meccsen kaptunk a csapattól.

bővebben

…és akkor most kezdjük el a jó sorozatot, oké?

Kispest – Zalaegerszegi TE 2:0 // Plusz osztályozókönyv

Kulcsemberek tegnapról: 1 kulcs védés, 1 meccslezáró slussz-kulcs és 1 *kulcspassz*.

Folytatva a tegnapi beharangozó felütését: Könnyű meccs volt? Nem. Szépen játszottunk? Nem. Nyertünk? IGEN. És a jelen helyzetben most valóban ez volt a legfontosabb.

bővebben

A szinuszgörbe aljáról jelenleg örülök, hogy vége az ősznek

Bp. Honvéd – Újpest 0-0 // plusz osztályozókönyv

Az a helyzet, hogy sanyarú párhuzam ugrott be a posztírás kezdetekor a csapat őszi teljesítménye és a blogon való recens jelenlétem között. Mindkettő erősen hullámzó. Az első miatt pedig a második eredményeként ritka felbukkanásom hangulata is hullámzik: míg legutóbb, a DVTK elleni hazai után arról értekeztem, hogy én – némi költői túlzással – ettől az idénytől (kerettől és klubvezetéstől) kb. csak az aranyat tudnám igazi örömmel fogadni idén, addig most megint ott tartunk, hogy langyos középmezőnyben evickélve eresztjük el hétről-hétre az esélyt, hogy legalább a dobogóra felzárkózzunk.

bővebben

Annyira kicentizett a játékunk, hogy egyetlen hiba sem fér bele // plusz osztályozókönyv

Debrecen – Bp. Honvéd 1-1

Érthetetlen, hogy voltunk képtelenek megnyerni ezt a meccset. Vagy képesek nem megnyerni. A Loki konkrétan semmit sem mutatott az első hatvan-hetven percben, igaz, mi se mostuk fel velük a padlót, mégis, érezni lehetett melyik csapatban van inkább benne a gól.

persze, ha Kambernak végre szerencséje lenne – kapufa
persze, ha Moutari egyszer az életben, vagy kétszer – kapusba, mellé
persze, ha Kosicky nem véd akkorákat – védett
persze, ha Kassai befújja a közppályán Varga Aliji elleni faultját – nem fújta, lett is belőle helyezkedési hiba és egy kapott gól

és persze kontrapersze, ha Kassai befújja Kamber ütközését a tizenhatosunkon belül, akkor az összes persze csak akkor ért valamit, ha két persze bejött belőle, és vezetünk kettővel, mert pár perccel a vége előtt tiziből gólt kapni nem feltétlen egészséges az álmoskönyvek szerint.

bővebben

Massimo Morales szelleme megjelent a Hungária körút felett, és ahelyett, hogy elfújta volna a szél, ránk telepedett egy délutánra

Bp. Honvéd – FTC 0-0

Óriási hálával tartozom a gyógyhatású készítményeket fejlesztő és terjesztő iparágaknak, mert ha ezt a meccset a tévében kellett volna néznem, tutibiztos, hogy elkapcsolok róla. Bármire. A helyszínen, társaságban, az izgulás állapotát felvéve még szo-szo, sörrel elment, de az objektív valóság szörnyűségén mindez semmit sem változtat.

Jelen helyzetünkben az egy pont kevés, és jelen helyzetünkben az egy pont még a Fradi ellen is kevés, mert az ilyen, Fradi ellen belefér kezdetű szövegekhez tartozó pontokat már otthagytuk Diósgyőrben, Pakson, elvitte a Debrecen, a Kisvárda, vagyis ha valami nem maradt az a mozgástér.

bővebben

Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

bővebben

Szimpatikus vesztes, szimpatikus edzővel, ez tök jó, csak sehova sem vezet

Mivel mostanra jutottam el oda, hogy legyen időm írni a tegnap tapasztaltakról, volt rá érkezésem, hogy még este beleolvassak a kommentárokba és az ilyen-olyan közösségi felületeken történő eszmecserékbe, szurkolói kinyilatkoztatásokba. A helyzet az, hogy azoktól sem lettem boldogabb, ha már maga meccs nem lett volna elég. A következő bekezdésekben így – előre szólok – ellene megyek a közhangulatnak – hogy rohadjak meg.

bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

bővebben