Beszámoló // Csak a Kispest!

Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság

Bp. Honvéd – Kecskemét 0-0

Mit lehet ezen szépíteni? Ilyen mocsok sz*r meccset is rég láttunk. A Kecskemét hozta a tőle elvárhatót, nekik minden perc ajándék, nekünk viszont minden perc szenvedés.

Szenved a csapat – és szenvednek a szurkolók. Esküszöm, nekünk több ötletünk van kitölteni a kilencven percet, mint Courtsnek és a csapatnak.

Komolyan, ha beengedné a szeku, legközelebb kihoznám az Éhes Vízilovakat, és csapnánk egy hatalmas körmérkőzést a lelátón. Biztos vagyok benne, hogy több embert érdekelne innen egy-egy csoportmeccs, mint a pályán történtek.

bővebben

A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért

Kisvárda – Honvéd 0-1

Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.

Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.

Szerencsére nem is kellett.

bővebben

Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót

Bp. Honvéd – Újpest 0-0

Nem irigylem a szerencsétlent, akinek kiadják feladatként. Sanyikám, három-öt perc, több lehet, kevesebb nem. Vajon Sanyikám mit fog belerakni?

Áhhh, eddig azt reméltem, talán nem mi vagyunk az a gyenge, aki képtelen győzni, mit győzni, helyzeteket kidolgozni, gólt lőni a másik, hasonlóan rossz ellen. Aztán tessék, megugrottuk, sikerült. Megfogták a sörünket.

A lefújás után Courts mester szavaiból azt sikerült kiemelni, hogy szervezettek voltunk. Nem merem megkattintani, szerintem csak felbaszná az agyam, annyit meg nem ér.

bővebben

Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk

FTC – Honvéd 3-1

Próbáljuk meglátni a jót a történtekben: legalább gyorsan lerendeztek minket, így lehetőségünk adódott tartalékolni a csütörtöki, Újpest elleni nyerhetőnek tűnő mérkőzésre (Kocsis Dominik, Lukic, Gomis gyorsan le, később Ennin és Zsótér is), játszathattunk fiatalokat (Kerezsi és a debütáló Pukhtieiev), valamint a szurkolótábor is mindenféle izgalom nélkül érezhette jól magát.

Nagyjából ennyi történt, valamint kiderült, hogy Traore és Traoré között ugyanúgy hatalmas különbségek adódhatnak, mint Smith és Smith, Kovács és Kovács, továbbá ésatöbbi ésatöbbi között.

bővebben

Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!

Az a helyzet, hogy valahol többet is adott ez a meccs, mint előzetesen vártam – persze a semminél nem vészesen nehéz többet adni. De az az igazság, hogy a 65.-85. perc között éreztem valami olyasmit, amit egy Kispest szurkolónak kell: izgultam a csapatomért és picit velük dobbant a szívem a pályán –legalábbis némelyikükkel. Aztán az utolsó utáni perces gól újból jelezte, hogy nyugi, nem 2015-16 van, hanem inkább a 90-esek végi – 2000-esek eleji ipari szenvedés, és tényleg felrémlettek a régi Dunaferr, Nyíregy, Gázszer, BVSC elleni hazai meccsek: szarok vagyunk, szarok vagyunk, szarok vagyunk, na, egy 20 percre véletlenül jók vagyunk, elkezdesz hinni, aztán megint szájba rúg a valóság. Az én Kispestem.

bővebben