mert célunk csak egy van
A tegnapi szikrázó napfény és az utóbbi hetek erőteljesebb hideglelései után simán vállalható hőmérséklet viszonylag komoly vonzerőt jelentett az egész heti irodai munkát követően egy kis levegőzésre, nem volt hát kérdés az edzőmeccs-látogatás. Ráadásul már csak két hét van hátra az idén extrarövid alapozásból, szóval lassan (gyorsan) már az a fázis jön, amikor körvonalazódik a kezdő. Ki kellett menni, na. „Második” bővebben
Első edzőmeccsem volt idén a tegnapi, és mivel a felkészülési időszak közepe fele járunk, úgy 3 héttel annak elindulása után és megintcsak 3 héttel a tényleges szezonrajt előtt, érdemes cezúrát vonni a szokásos „Hogy állunk?” kérdés mentén, amit most meg is teszünk, természetesen szokás szerint szerteágazó gondolatok ad-hoc tolulása mentén. „Első” bővebben
Rögvest lopott gondolattal kezdek: a tegnapi beharang kommentjei között többen is jeleztétek, hogy a Vasas meccs egyfajta tükre lehet majd az egész szezonunknak: ha győzünk, jó a félidény, ha kikapunk, akkor meg nem. Jó gondolat, és sajnos be is teljesült, ráadásul nem a pozitív előjellel. „Szezont zártunk” bővebben
De most mondjátok meg, hát nem? És valahogy ezt tudja az ember előre, érzi, ezért nem voltam én sem ideges meg borúlátó már meccs előtt sem, noha az egész autó lehurrogott, hogy hurráoptimimista vagyok, mikor elmagyaráztam nekik, hogy a legrosszabb, ami történhet, az egy iksz, mert mi sose kapunk ki egy ‘csúttól, mert sose kaphatunk ki egy ‘csúttól. „Megint vigyázott ránk az Őrnagy odaföntről” bővebben
Szeretek úgy kezdeni egy posztot, hogy én megmondtam. Olyan simán lett döntetlen, hogy nem számított Hidi butasága és korai kiállítása, Szabi hatalmas bravúrja a végén, Bobál mentése a gólvonalról és a hasonlók. Ebben a meccsben egyszerűen nem volt benne a gól. Már csak azért sem, mert ha valakinek mégis sikerült volna, akkor a döntetlenhez kellett volna egy másiknak is, de hogy kettő legyen, az teljesen kizárt.
„Kilenc saját neveléssel a kezdőben hoztunk pontot a másodikon” bővebben
