Beszámoló // Csak a Kispest!

Megint besült az RW-jóslat…

…ennyi.

Megmondtam, hogy esőben ázunk majd a korzón, sokak között én is, egy iszonyat tré meccsen.

Nos, eső nem volt, én meg a nagy lelkesítő werkliposztom után úgy hajoltam meg egy klasszik őszeleji vírus előtt, mint kismáncsó a terhes atyai örökség alatt, így otthonról, ágyból, gyógyteákkal felszerelkezve szenvedtem végig a meccset. És a meccs tré volt. Ja, ezt eltaláltam.

Apró örömök? Á, dehogy. Ellenben sokadjára is beigazolódott, hogy TV-n keresztül nézve az élőben, meccs-haverokkal még csak-csak kibírható „foci” bizony élvezhetetlen. Sőt. Katasztrofálisán ótvarul pocsék. „Megint besült az RW-jóslat…” bővebben

És akkor azt mondta Alexandrának, én is cigány vagyok, csak kitanultam magam

A cím persze már bőven a hazaút, ahogy a megidézett kishölgy is úgy volt 17, ahogy Job 42.

Mellékesen a tárkányi túra nem másról szólt, mint a Cordella-féle koncepció végleges és egyben totális elvetéséről. De tényleg, mert ilyen nincs, nem szabad, hogy vanjon, hogy egyáltalán bárki képzetében megtörténjen.

A kussolásnak vége kell legyen! Ahogy sok minden másnak is.

„És akkor azt mondta Alexandrának, én is cigány vagyok, csak kitanultam magam” bővebben

Olasz meló, pesti dugó

Mikor tegnap este háromnegyed 8 fele Hantával az anyósülésen bekanyarodtam az Üllőire a Hungáriáról, nem sejtettük, hogy nap negatív csúcspontja vár ránk: 35 perc alatt csorogtunk le a Népligettől az Ecseri útig a négy sávnyi kocsit egy sávba szűkítő 3-mas villamos sínrekonstrukció okozta útlezárás okán. Miután a meccset a Hungárián már teljesen kiveséztük, a népligeti vasúti felüljáró alatt Hanta mester csak annyit nyögött be üveges szemmel az akkor már 2-3 perce honoló csendünkbe: „nem mondom, hogy nem unatkozom„. És bár az unalom az újpesti meccsünk kapcsán is sok emberben előjöhetett, mint első szó, ami eszébe jut (ha nem Honvédos és nem épp az utolsó 10 percet nézte a delikvens), az, hogy a negatív élménycentrum nem a Szuszában, hanem ebben a későnyáresti dugóban ért el minket, az azt is mutatja: pesszimista várakozásaimhoz képest nem lettünk kivéreztetve a liláknál, sőt. Végül is lehet örülni az egy pontnak. Csak ez a moralesi időket idéző „játék”, ez piszkálja kicsit a kispesti ínyenc-csőrt. „Olasz meló, pesti dugó” bővebben

A katarzis most elmaradt – a győzelem nem

Megvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.

Hátha ezzel most megindul valami… „A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben

Szürke lapok a kispesti naplóban

Kristi Marku jó volt - a végeredmény kevésbé. — Kristi Marku jó volt – a végeredmény kevésbé.

…de igazából a szürke helyett írhatnék tré-t, gázos-t, vagy alpáribban ultrasz*rt is. Ilyen napokat élünk. Nem a legtragikusabb fajtákat, mint a kiesős idényben, vagy a klubmegszűnés-rémes hónapokban (ilyenből is sok volt), de nem tudom, hogy a mostani helyzet mennyivel jobb azoknál az outputját tekintve. Tényszerűen persze jobb, én aztán nem kultiválom a minden érdekesebb Hemy-döntésnél klubhalált vizionáló látásmódot. De tény: a mostani koncepciótlan szürkeség azért elég lélektépő, és kőkeményen próbára teszi a még kitartó drukkerek tűrőképességét. Ha meg elhisszük, hogy itt mégis van koncepció, pont az, amit látunk – abba inkább bele se gondolok, mert akkor ennek a blognak is annyi értelme van, mint kisMáncsónak az olasz válogatottságról álmodozni.

Mondjuk ő megteszi, nyalom a zokniját.

„Szürke lapok a kispesti naplóban” bővebben