Mastodon

Kategória: Kommentár

A magyar «futball» aktuális kérdéseiből: akik megmondják, hogy ki a szurkoló és ki nem

Évadnyitó hőbörgés.

a következő poszt egy kommentár, és nem tükrözi a szerkesztőség egészének véleményét.

Nem is mi lennénk, ha nem dobnánk be, mint társadalmi vitára alkalmas kérdést a Győzike-jelenséget. Illetve nem is feltétlen Győzikét, hanem Bohárt, és a többit, akiknek a nevét sem tudom, azonban mostanában megjelentek a mindenféle mérkőzéseken, és a jelenlétükkel nem csak a közösségi média összes felületét árasztották el, hanem egyben jogot formáltak arra is, hogy ők határozzák meg: ki a szurkoló, és ki nem. Az ő kategorizációjukat aztán magáévá teszi a hatalom, újraosztja, és innentől hivatalos álláspont lesz belőle.

A téma aprója mindössze annyi, hogy megjelent a 24-en egy podcast, amiben Pető Péter hangot adott a sok kisemberben fortyogó sérelemnek: a Fidesz ezúttal a futballszurkolóságunkat akarja elvenni.

„A magyar «futball» aktuális kérdéseiből: akik megmondják, hogy ki a szurkoló és ki nem” bővebben

Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni „lefelé”

otthonidegenpont
Szerbia2-12-16
Montenegró?0-0max 4.
Litvánia2-02-24
Bulgária3-02-24
Emlékszünk Albániára? Vagy Szlovákiára, Walesre?

Amióta ismerjük a kopaszt, tudjuk, hogy gyakrabban veri meg a Fradit, mint a Pápát. Ha valamiben, akkor a mentális felkészítésben nagyon ott van. Szinte nem is emlékszem olyan meccsére Kispesten, ami nagyon, de nagyon fontos lett volna, és elbuktunk. Rendben, pont a bajnokcsapatnak nem sikerült az első négy meccs a Fradi és a Videoton ellen, de aztán amikor nagyon kellett, akkor jöttek a három pontok.

„Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni „lefelé”” bővebben

A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,

ami nem csak valahol, hanem akár egy általános skálán is igaz lehetne, ha a hivatalos narratívák nem lennének ennyire egymásnak ellentmondóak. Megnéztük az UEFA, az MLSZ és a bolgár szövetség kommunikációját a múlt hét hétfői, tehát a Plovdiban zártkapus, és a mai, Szófiába visszahelyezős döntés kapcsán, és azt kellett tapasztalnunk, hogy legalább egy fél hazudik, legalább egy fél nem fejti ki az igazság minden szeletét, és hogy az összes érintett lapít, mint sz*r a fűben.

Külön érdekesség, hogy a magyar sajtóban az elmúlt egy hétben nem jelent meg egyetlen olyan cikk sem, ahol egy válogatott meccsek rendezésében jártas embert kérdeznének meg, hogy ilyenkor mégis mi a pontos szabályzat, mekkora mozgástere van az egyes szövetségeknek. Az MLSZ például beleállt abba az álláspontba, hogy nekik egyetlen percig sem lehetett szavuk, amit nyilván nehéz elhinni, hogy igaz lenne.

Tapasztalatom szerint valószínűleg voltak ilyen megkeresések a sajtó részéről, azonban a szövetség ismét elővette a jól ismert sunyító figuráját, és vagy nem válaszolt, vagy kitérő választ adott a kérdésekre.

„A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,” bővebben

A sztori iránti igény védelmében

Hosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!

Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)

Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.

„A sztori iránti igény védelmében” bővebben