Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Egyszerűen képtelenek vagyunk megtartani a vezetést

Siófok – Honvéd 2-1

  1. Csákvár 1-0 (öngóllal) -> 2-1, 3 pont
  2. Kozármisleny 1-0 -> 1-2, 0 pont
  3. Nyíregyháza 0-0, 1 pont
  4. Tiszakécske 1-0 -> 2-1, 3 pont
  5. Siófok 1-0 (öngóllal) -> 1-2, 0 pont

Öt meccsből negyedszer szereztük meg a vezetést, mégis mindössze kettőt sikerült megnyernünk. Másodikat rárúgni is csak egyszer sikerült, vagyis van baj.

Amíg az első félidőkben 5-1 a gólkülönbségünk, addig a másodikban már 1-5. Komolyabb bontásba egyelőre nem érdemes belemenni, mert hat gól kilencven percre kevés ehhez.

„Egyszerűen képtelenek vagyunk megtartani a vezetést” bővebben

Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent

A 2018/19-es szezon óta foglalkozunk úgy osztályozókönyvvel, hogy mi kiteszünk egy kérdőívet, ti pedig válaszolhattok rá. Eleinte legfeljebb öt játékost lehetett megnevezni meccsenként, és a legjobb öt pontot kapott, a továbbiak négyet, hármat, kettőt, egyet. Idővel azonban váltottunk, és az elmúlt pár idényben már csak három játékost lehet megjelölni, és a győztes három pontot kap, a többiek pedig kettőt és egyet. A játékos pontszáma pedig a szerzett pontjainak átlaga lesz. Ebből aztán könnyen kiszámolható, hogy korábban az öt, most pedig a három az elméleti maximum.

Újraszámolás nélkül nem igazán korrekt azonos listába rendezni a két eltérő módszert, azonban kivételesen nem tervezzük bonyolítani az életünket feleslegesen, és megtesszük, ugyanis olyan fordult elő, ami még soha:

Dúzs a Nyíregyháza ellen kimaxolta az osztályozókönyvet!

„Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent” bővebben

Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón

Hanta kedvéért egy zsurnalizmus: „Az eső minket, mi a Tiszakécskét vertük el”. Bocsánat… (fotó: hanta)

Bár Pinezits mester a honlap beharangozóinterjújában jó szokásához mérten sietett leszögezni, hogy bár ez egy kötelező győzelemnek van kikiáltva, rohadtul nem az; azért mi egymás között valljuk be, hogy ha itt szóban mindig elejtjük azt is, hogy a Honvédnak első osztályban van a helye, az azt is jelenti, hogy fel akarunk jutni, akkor pedig, lehet ezt akárhogy ragozni, ez kötelező győzelem. Nyilván nem vagyunk vakok, és látjuk, hogy az „első osztályban a helyünk, DE…” szöveghez mindig csatolnak a klubházból egy 10 oldalas apró betűs záradékot is, amiben a sok „minekután”, „végülis”, „azonban”, „mindazonáltal” között csak annak a narratív bebiztosítása áll, hogy azért, ha lehet, ne haragudjon meg mindenki, ha mégse sikerül egyből feljutni, csak mondjuk 3/5/10/20 év múlva, már egy új futballrendszerben. Tudjuk. Ennek ellenére, ha a hivatalos sztorink „eredményes Kispest felépítése rövid és középtávon” passzusát komolyan vesszük, tegnap nyerni kellett.

„Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón” bővebben

Merre tartunk?

Nyíregyháza – Honvéd 0-0

Vörös naplemente, reméljük, nem jelzésértékkel. Fotó: Gyuri.

Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.

„Merre tartunk?” bővebben

Gyula egyszer elsütötte a „Holman már a szép világ” c. rettenetet, és akkor megígértem magamnak, én soha nem fogom

Osztályozókönyv @ Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

Mondjuk a Gut, Besser, Prosserre sokáig nagyon büszke voltam, kár, hogy egyszer sem tudtuk használni, és lett belőle végül egy közepesen kínos Gut, Besser, Eppel. Egyetlen jónak gondolt mondatot se hagyunk az út szélén.

A címben megidézett poszt hamarosan tíz éves lesz. Tartalmilag az U21-es válogatott egy 2013-as Bosznia-Hercegovina elleni 4-1-es győzelméről szól, ahol a gólszerzőket úgy hívták, hogy: Holman (kettő), Adorján és Baráth Boti. A csapat pedig így állt fel:

  • Jova (FTC)
  • Szolnoki (Videoton)
  • Otigba (Heerenveen)
  • Kelemen (MTK)
  • Baráth (Honvéd)
  • Vécsei (Honvéd)
  • Windecker (Paks)
  • Kleinheisler (Videoton) -> Adorján (Groningen)
  • Kovács I. (Videoton) -> Bacsa (Diósgyőr)
  • Bese (MTK) -> Holman (FTC)
  • Radó (Haladás)
„Gyula egyszer elsütötte a „Holman már a szép világ” c. rettenetet, és akkor megígértem magamnak, én soha nem fogom” bővebben

Megingó tervek?

Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.

„Megingó tervek?” bővebben

Az idény első osztályozókönyvét kényelmesen húzta be a bravúrokat bemutató Dúzs

Osztályozókönyv @ Csákvár – Bp. Honvéd 1-2

A mérkőzés osztályzata (1-5)2,76
Helyezés idény végén (1-18, várakozás)2,43

A mérkőzést közepesnek értékeltétek, egy egyelőre fogalmunk sincs, hogy ez mit jelent. Majd ha látunk még meccset, és lesz hozzá pár osztályzat, akkor talán merünk bármifélét mondani.

A tavaly Hangulat-o-meternek nevezett helyezésre tippelésnél 2,43-at mondtatok most a végére, ami esetünkben inkább feljutót jelent, mint sem, viszont bajnokot egyértelműen nem.

„Az idény első osztályozókönyvét kényelmesen húzta be a bravúrokat bemutató Dúzs” bővebben

Csákvári apróságok

Csákvár – Honvéd 1-2

A meccsről RW írt egy hosszabb élménybeszámolót, most pedig – ahogy ígértük – jöhet a miazmás és az osztályozókönyv.

Sztori szerencsére van bőven, úgy kell szemezgetni belőle. A csákvárihoz hasonló „stadionnal” például nem nagyon fogunk találkozni a későbbiekben, viszont már most be merem tippelni, hogy az abszurditások sora vasárnap nem ért véget. Ez mégiscsak az NB II, egy teljesen másik világ.

Például olyan sem lesz nagyon, hogy egy meccset követően, egy szuterénablakon ordibáljunk be a csapatnak.

„Csákvári apróságok” bővebben

Kerezsi: négyből három

Honvéd – Mezőkövesd osztályozókönyv

Legalább a fiatalok játszottak, és nem Ennineket, Dokákat, meg Plakushchenkókat kellett nézni – és gyűlölni.*

És nem is feltétlen őket, mert nem tehetnek arról, hogy ennyit tudnak, nem lehet mindenkis szívsebész, vagy Einstein, kellenek a világ egyensúlyához rossz labdarúgók is. Azt viszont lehet gyűlölni, aki idehozta ezeket, aki gazdagodott ezeken, akit nem érdekelt, hogy ilyenekből fog állni a keretünk, és azokat, akik játszatták őket.

És akkor a lazsáló, szarokbele trógerekről még nem is beszéltünk. Ők tudnának futballozni, ha akarnának, csak éppen nem akarnak.

//* amúgy nektek nem tűnik úgy, hogy a klub próbálja gyorsan és csendben eltakarítani azokat az arcokat, akire dühösek lehetünk az idény miatt? Nem feltétlen jelentenek be mindent, de például Mitrovicot, Kepciját és Dochertyt igen, Ennin kiderült, Doka és Plakushchenko erős tipp, és még a nehezen értelmezhető pozíciót/pozíciókat betöltő Nagy László neve és portréja is eltűnt a honvedfc.hu-ról .

„Kerezsi: négyből három” bővebben

Szapinak egy ideje már csak saját maga az ellenfele

DVSC – Honvéd osztályozókönyv

Tegyük össze a két kezünket, hogy olyan kapusunk van, mint Szappanos. Gondoljunk bele, ha egy kicsit sértődékenyebb lenne, ha nem profiként viselkedne, akkor hol lennénk? Beszarás, hogy mit össze nem védett ebben az idényben, még úgy is, hogy voltak bizony komoly hibái, azonban

számoljuk össze, hogy hány meccset mentett egy pontra, és hányszor hozta a nullát, vagy a minimális kapott gólt, miközben a többiek képtelenek voltak a másik kapuba betalálni? Rögtön az első fordulóban a ZTE ellen, 0-1, Szappanos parádézott. Aztán ki a fene emlékezne Lukic két góljára a hazai Vasas elleni 2-0-ról, ha Szappanos nem tart meccsben minket a 84. perces első találatig? És még sorolhatnánk.

Debrecenben az egy pont szerintünk nem sokat ért, azonban ehhez az egy ponthoz nagyon kellett egy nagyokat védő kapus. Amit rábíztak, azt megoldotta.

Szép volt, Szapi!

Ismét.

„Szapinak egy ideje már csak saját maga az ellenfele” bővebben