Annyira átlagos évet megyünk, hogy rekordot legfeljebb a kapott gólok számában dönthetünk, ha nagyon összekapjuk magunkat
Tényleg semmi extra, csak mindenféle számok.
Mastodon
mert célunk csak egy van
Tényleg semmi extra, csak mindenféle számok.
Tegnap eléggé alacsony elvárásokkal mentem ki a csodálatos márciusi decemberben a Bozsikba: csak legyen meg a három pont, a nézőtéren ne a semmire nem jó, ordenáré edző- és csapatgyalázás uralkodjon, és lássak valamit a tavalyi varázslatos csapatszellemből, egymásért küzdésből – legalább nyomokban. Az olyan úri huncutságok, mint a játék szépsége, gólarány-javítás, meseszép gólok – most teljesen hidegen hagytak. Ha ebből a kívánságkosaramból indulunk ki, a tegnap estével elégedett lehetek. „Nyomokban vállalható – és ez most elég jó” bővebben
Bp. Honvéd – Haladás @ Bozsik, 17:00
Nyugodt éjszakám volt.
Tényleg.
Az egész napos esőzés elállt késő délutánra, este egy jó mozi (Harry Palmer és a Temetés Berlinben), vacsira lapcsánka, tisztes polgári begubózásnak lehettem mind tanúja, mind szenvedő alanya. Könnyen aludtam el. Reggel a lepedő decenses-feszesen, szinte élére vasalva arról árulkodik a matracon,
Bíróküldés, időjárás, meccspótlás
Bp. Honvéd – Debrecen 0-0
majd a második félidő közepétől:
Azt kell mondjam, hogy ez szép volt Supi, az egy szem Laczkó/Holender kivételével felraktad a tavalyi védelmet, elé Gerit és Gazdit, Kamber helyett Hefflert, igaz, Kambi ekkor már inkább belsővédőt játszott, de darabra, posztra nagyjából azok, akik képesek lehozni kapott gól nélkül egy meccset szinte bárki ellen.
Honvéd – Debrecen @ Magyar kupa, 16h, M4 Sport és m4sport.hu
Egészen nagy amplitúdójú hullámvasút a Honvéd elmúlt másfél éve. Sőt, nem csak az amplitúdó két csúcsértéke közötti távolság hatalmas, hanem a hullámhossz is megjósolhatatlan.
Tavasszal tartósan megragadtunk a pozitív tartományban, a következő szezon még onnan indult, azonban augusztus-szeptember környékén valami megzavarta a rendszert, a begyűrűzésre váró problémák begyűrűztek, és elindult az állandóvá nemesülő hektikusság.
Fából vassádám.
Sokat szidtuk az elmúlt három évben az ún. fiatalszabályt, vagyis azt az ajánlási rendszert, ami arról szólt, hogy ha egy csapat előbb egy, majd két U20-as korosztályba tartozó játékost szerepeltet a meccsein, akkor mindenféle bónuszpénzeket írhat jóvá. A rendszerrel már első ránézésre is komoly problémák voltak.
Ennek most vége, mert az MLSZ új rendszert vezet be.

A tegnapi meccsen (a hangulaton, a végeredményen, az egész koreográfián) igazán fel se kaptam volna a fejem 2-3 évvel ezelőtt, mondjuk azon a tavaszon, mikor Rossi visszatért, hogy Hemy úr 9 akciós légiósával vállalja azt, amit Csábi nem akart: kispesti gerinc helyett akkor épp bábeli csapattal tolni le a tavaszt. Kb. Nyíregyházán (2:0 oda) volt ilyen hangulat, meg Pécsett (2:1 oda, ha jól rémlik) , hogy végig az ellenfél vezet, mi szenvedünk, elképzelés az nincs sok, a meccs végén meg magunkon röhögve vagy sírva (ki-ki vérmérséklete szerint) hazakúszunk Kispestre. Mondjuk Rossi ezután kapott még 2 év türelmet a szurkolói lelkekben – Supka mindössze 2 meccset érdemelt e téren ezen a tavaszon. Érdekes a drukkeri lélektan, annyi szent.