
…a következő szezonnak. Rövid beharangozónkban magunkat is győzködve mantrázzuk, hogy „jó lesz ez”, még inkább, hogy „elviselhető lesz ez”. És az egészben az a legszebb, hogy egyszerű, megfáradt kis szurkolói lelkünknek a folyamatos nihilből és ignoranciából való kiugráshoz elég lenne egy hajtós meccsen elért siker ma. De ez még messze van, mint a napsütés a jelen kilátások szerint a ma délutántól. „Hát akkor ma nekiugrunk…” bővebben

Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.
Egy hetes gall portya után újra itthon a Csakblog különítménye és bohócliger bajtársaik, végül is épen, egészségesen abszolválva a túrát, ahol, Doki barátomat idézve volt minden, k..ás, kacagás és autósüldözés! OK, maradva két lábbal a talajon, nem pont ezek és nem ebben az összeállításban, de sűrű volt a hét, jó újra itthon lenni, de ha ma indulnánk, ugyanúgy vállalnám. Záró rész a hajtás után.
Lassan zárul a Csakblog team és csatolt részeik francia kalandja. Bordeaux csodáját Dél-Franciaország stresszlevezető napjai követik, és bár a fő-meccsattrakció már a múlté, az ördög és Loctite nem alszik: egy nemzet szurkolói csoportja sem sörözhet nyugodtan a vendéglők teraszain, ha hőseink arra járnak. Ötödik rész.