mert célunk csak egy van
Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1
Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.
Honvéd – ETO 2-1
Igazi, csodálatos őszi vasárnapnak indult a mai nap, hol enyhe napsütéssel, hol kellemes rántotthús-illattal megült wekerlei utcácskákkal ebédidő tájt, hol pedig iskolakezdés tiszteletére borongóssá váló délutánnal. Egy szebb és jobb világban ilyenkor menne az ember az NB1 dobogóért hajtó Kispest meccsére, de nem egy szebb és jobb világ van, hanem épp újjászületni próbálunk megint, történelmünk során úgy n+1. alkalommal, így nem teljes az öröm. Nem teljes, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy délután 3-kor úgy indultam el otthonról, hogy lógott az orrom. Bár nem azt hozta eddig a lezuhanásunk, amit egy NB2-es Honvédtól várnék, sem a hantai mélybúsongások az NB1-es ethoszról nem marnak egyelőre szívemig (bár tartom: ott a helyünk, odafenn), sem a „na RW, ezért akartad az NB2-t, belátod, hogy jobb lett volna Lukicsékkal egy újabb NB1-es év” kérdésekre pedig nem pazarolok választ (egyértelmű: funkcionális száműzetésünknek van némi haszna, ezt pedig élvezem, ugyanúgy, ahogyan azt is, hogy nem hoz tyúkszarbukéjú prenga- és csirkovicsszagot a szél a Bozsik felől. Pont.)
„Szeptemberi klasszikus” bővebben
Bár Pinezits mester a honlap beharangozóinterjújában jó szokásához mérten sietett leszögezni, hogy bár ez egy kötelező győzelemnek van kikiáltva, rohadtul nem az; azért mi egymás között valljuk be, hogy ha itt szóban mindig elejtjük azt is, hogy a Honvédnak első osztályban van a helye, az azt is jelenti, hogy fel akarunk jutni, akkor pedig, lehet ezt akárhogy ragozni, ez kötelező győzelem. Nyilván nem vagyunk vakok, és látjuk, hogy az „első osztályban a helyünk, DE…” szöveghez mindig csatolnak a klubházból egy 10 oldalas apró betűs záradékot is, amiben a sok „minekután”, „végülis”, „azonban”, „mindazonáltal” között csak annak a narratív bebiztosítása áll, hogy azért, ha lehet, ne haragudjon meg mindenki, ha mégse sikerül egyből feljutni, csak mondjuk 3/5/10/20 év múlva, már egy új futballrendszerben. Tudjuk. Ennek ellenére, ha a hivatalos sztorink „eredményes Kispest felépítése rövid és középtávon” passzusát komolyan vesszük, tegnap nyerni kellett.
„Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón” bővebbenNyíregyháza – Honvéd 0-0
Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.
„Merre tartunk?” bővebbenBp. Honvéd – Kozármisleny 1-2
A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.
„Megingó tervek?” bővebben