Mastodon

Kettő inkább érdektelen, mint bármennyire is érdekesnek tekinthető adat következik

Amennyiben Debrecenben Klafuric ül a Honvéd padján, akkor beállítja a Sannino rekordját a Metalcom-érában, és ő lesz a második edzőnk, aki egy idényen belül 19 NB I-es meccsen dirigálhatja csapatát a helyszínről.

És ha már statisztikák, akkor itt egy másik:

Szevasztok.

„Kettő inkább érdektelen, mint bármennyire is érdekesnek tekinthető adat következik” bővebben

Kösz megint a semmit

Kisvárda – Honvéd 2-2

Eddig azt hittem, érteni vélem Klafuricot, azonban Kisvárdán nagyon sok minden összezavarodott. Ez az ember vagy egy komplett idióta, vagy dróton rángatják mindenféle háttéremberek, vagy tényleg nem tudom mi van.

Télen végignéztek a keretet, és kialakítottak egy 3-4-3-as (5-4-1, 5-2-3, mindegy) felállást, ahol a három belsővédő mellett a két szélsőhátvéd jóval magasabban játszik. Ha van közel egy tucat szélsőd, egy vagon belsővédőd, viszont nincs csatárod, és a középpályára is inkább védekező játékosaid vannak, akkor a döntést könnyen lehet reálisnak nevezni.

„Kösz megint a semmit” bővebben

Megéri Kispesten edzőt váltani idény közben?

Ha azonnali eredmény kell, akkor: nem.

Az utolsó edző, aki első meccsén győzött: Pisont @ 2020.05.31. Honvéd-DVSC 3-1

Az utolsó nem beugró edző, aki első meccsén győzött: EvdM @ 2017.07.15. Honvéd-Haladás 2-0

Az utolsó idény közben kinevezett nem beugró edző, aki az első meccsén győzött: Morales @ 2009.10.31. Nyíregyháza-Honvéd 0-1

Igen, tizennégy éve nem fordult elő velünk olyan, hogy idény közben hosszabb távra kinevezünk egy edzőt, és az megnyeri az első meccsét.

„Megéri Kispesten edzőt váltani idény közben?” bővebben

Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?

Komolyan, mi a francnak lézeng a pályán olyan játékos, aki látványosan képtelen koncentrálni, aki fel sem fogja, hogy hol van? Amit Tamás és Samperio művelt, főleg az előrejátékban, pláne helyzetbe kerülve, az egyenesen rémisztő. Oké, hogy Tamás például a rosszabbik lábával ismételhetett, de, és engedtessék meg az egyáltalán nem píszi megjegyzés, azt a helyzetet talán még Deák Bill is berúgta volna a rosszabbik lábával. Ennyire nem lehet valaki távol fejben a meccsektől, mint Tamás hetek óta.

A helyzetet súlyosbította, hogy szökőévente egyszer Lovric is belefut egy ordító pechszériába, mint Hahn gólja előtt, amikor annyi esélye volt csak, hogy belekapjon a labdába, irányítani, vagy erőt beletenni már nem tudott. Vagy az a kacska mozdulat Varga kihagyott tizenegyese után, mielőtt sikerült volna felszabadítania.

Aztán végül mégis Capanról sikerült eldönteni a meccset. Pedig Böde semmi extrát nem csinált, csak vitte, majd ellőtte, szinte találomra, laposan, lesz, ami lesz. Gól lett.

„Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?” bővebben

Egy csomót számoltunk a szinte semmiért

Négy edzőt is megnéztünk, és sajnáltuk kidobni a posztot, mert hátha ti többet olvastok ki belőle.

Most, hogy mindkét mesternek ugyanúgy 12-12 meccse volt, érdemes lenne pár összevetést grafikonon is ábrázolni. Például rögtön az

előnyben-hátrányban perceket,

vagyis azt, hogy összeszámoltuk az összes olyan játékpercet, amikor a csapat előnyben focizott, amikor hátrányban, és amikor egyikben sem, tehát praktikusan döntetlenre állt a meccs.

„Egy csomót számoltunk a szinte semmiért” bővebben