mert célunk csak egy van
Debrecen – Bp. Honvéd 1-0
Az első félidőben elkövettünk egy nagyon nagy hibát, amiért megfizettünk, mert a kontrából betalált az ellenfél.
Banó-Szabó passzolná ki a szélre Holendernek a Debrecen térfelén, a labda azonban nagyon átlátszó, kilépnek rá, indulnak belőle, gyorsan ki a szélre, Takács beviszi a tizenhatoson belülre, csel még nincs, de Deák már elcsúszik, Takács visszahúzza, majd ellövi a hosszúba. Egy a Lokinak – és egy mondat Erik szájába.
Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 15:30 TV: M4 Sport és m4sport.hu
Egy nagyon hosszú és boldog év utolsó idegenbeli túrája következik. Idén kétszer jártunk Felcsúton, Mezőkövesden, Sopronban, egyszer Balmazújvárosban, Beer-Shevában, Gyöngyösön, Pakson, Pécsett, Tatabányán és Telki után most Debrecenbe is harmadszor utazunk. Van bennünk tehát bőven kilométer. (Bakker, most nézem, hogy a törökországi edzőtáboron kívül egyedül egy telki edzőmeccset hagytam ki idegenben, sőt, ha jól számolom az egyetlen elérhető Honvéd-meccs, amit egyáltalán kihagytam 2017-ben. Ilyen se volt még.)
A zárójelhez tartozva: elfáradtam. Sok volt ennyi minden, és nem az utazások, a távolság, a társaság, hanem tényleg az egész úgy, ahogy van. Bajnoknak lenni egy alapvetően boldog, de fárasztó állapot. Kispesten meg pláne.
Megpróbálom elmondani miért.
Diósgyőr – Bp. Honvéd @ Debrecen, 18:00
“Előre a Legjobb Középcsapat címéért a Középcsapatok Nemzeti Bajnokságában!” bővebben
A hétvégi kettős meccshez kiadott online jegyen azt írják, hogy a jeggyel ki és be lehet lépni a stadionba, vagyis akár ki is lehetne vele ugrani két meccs között. Valakinek van erről bármi tapasztalata? Tényleg működik, vagy csak odaírják, mert úgyse próbálja meg senki?
Már csak azért is jól jönne, mert ugye a kettős meccs kezdődik háromkor, vége van nyolckor, az együtt öt óra. Ha csak Pestről indulunk, akkor is délben-fél egykor illik legkésőbb, így viszont az este fél tizenegy-tizenegyes hazaérkezésig semmi kaja, pedig bárhogy számolom, ez így együtt van egy fél nap. A debreceni stadionbüfére nem szívesen hagyatkoznék, de pár szendót akár bedobhatnék a kocsiba, és akkor a két meccs között kedélyesen elmajszolom a Nagyerdőben.
A Dió közben kitette a tervezett szektorbeosztást, amire rögtön jöhet a kérdés, hogy ennek így mi értelme?
És a Nagy Kérdés: az MLSZ jegyrendszere képes arra, hogy a három vendégbe háromféle klubkártyával jönnének emberek, plusz ugye a hazai lokis és a szövetségi futballkártya? Melyik hova lesz érvényes, milyen kombók zárják majd ki egymást?
Előrebocsátom, mielőtt mindenki a pokolba kívánna, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint engem ért kudarc után a kincstári optimizmust hallgatni – így gyanítom olvasóink sem arra kíváncsiak, hogy a „nem történt semmi baj”, „ez még belefér”, „jobb ma egy pofon, mint holnap egy méretes zakó”, „időben jött az ébresztő” jellegű lózungokat szórjam a szombat éjszakában. Erről nem is lesz szó, ígérem, de az is biztos: a legmélyebb depresszióm sem vett még erőt rajtam. És ahogy látom, a publikumon sem, hisz decens, 20 perces pacsizás búcsúztatta a vert sereget. Mi lett volna itt, ha még győzünk is? “Úgy elszoktam ettől, hogy meg vagyok zavarodva: vereségről kell posztolnom!” bővebben
Győzelemmel és az első etapot kvázi kimaxolva fordulunk rá a szünetre, vagy az utóbbi hetekben rendszeresen megkísértett Fortuna istenasszony ezúttal inkább beverve egy majorannás májashurkát Herczeg Bandiékat csókolja homlokon? Ez az este fő kérdése, kíváncsian várjuk a választ. “Szombat esti meccs a nyugodt szünetért, ami minden lesz, csak könnyű nem” bővebben
A tegnapi délutánra nincsenek szavak.
Valamit mégis kéne írnom, úgyhogy a hajtás után próbálkozom. “Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!” bővebben
Beharang, kibeszélő holnapra.
Egy hete az MTK előtt azt írtam: ne számítsatok tőlem értelmes, összeszedett beharangozóra, mert fejben szétestem, mint Odikadze, mikor rástartolt Abraham a 2009-es kupadöntőn. Jelentem, azóta eltelt egy hét, és a helyzet csak rosszabb lett – nem alszom, a melóban néha katatón állapotba zuhanva Kispestszurker- rigmusokat kántálok, és a monitoromon a kötelező munkaanyagok elmosódnak előttem, és helyettük mindenféle meccsemlékeket vetít elém a képzelet Piroska Atti borvirágos orrától Dubecz hajpántján át Szabó Tibi MK-döntős ismételt tizenegyesén keresztül Lanza debreceni mega-szabadrúgásgóljáig. Főleg az utóbbit. És érzem, ezzel nem vagyok egyedül! “A Nagyerdőben folytatjuk a tavaszi őrületet” bővebben
