Egy normális világban a Honvéd-Budafok 2-3 másnapján, amikor huszonegy fordulót követően, a bajnokság kétharmadánál kieső helyen áll a Honvéd, a szurkolók vért akarnának, és bár a Facebook/Instagramvalóságot inkább nem szeretném valódi valóságnak tekinteni, feltételezem, a felböfögött, odavetett vélemények ott is nagyjából hasonlóak lehetnek. Felelőst, bűnbakot, kirúgást, leváltást, megszégyenítést – vagyis vért.
A szurkolóknak elegük lett az eredménytelenségből, és elegük lett a hamis őszinteségből. A szurkolók nem akarnak több olyan interjút látni, posztot olvasni, ahol Jóska Pista középpályás lenyilatkozza: érezzük a felelősséget, még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul, a következő mérkőzésen javítanunk kell és javítani fogunk. Megértjük a szurkolóinkat.
Jóska Pista a nyilatkozat után három nappal pályára lép a Budafok ellen, és megmutatja, mennyire gondolta komolyan. Kiderül, kár volt minden karakterért. Jóska Pista még a látszatra sem ad, a budafoki ellentámadást szemmel, esetleg könnyített sétával kíséri, majd a gólt követően látványosan összeomlik: én mindent megtettem. A szurkoló ekkor kurvaanyázik.
Ilyenkor senkit sem érdekel, hogy az első félidőben lefociztuk az ellenfelet, sőt, eddig szinte az összes ellenfelünket, ha a mérkőzések végeredményébe beleszámítanak második félidők is.
“Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!” bővebben
