mert célunk csak egy van
Először „Döcögünk szépen tovább” lett volna a címötlet, de azért a tegnapra elég nehéz lenne ráhúzni a „szép” jelzőt, minden tiszteletem innen is azoknak, akik ezt TV-n szenvedték végig, még inkább a semleges nézőknek, akik még nem is izgulhattak valamelyik csapatért. Nézzük a részleteket. „Döcögünk tovább” bővebben
Horváth 7 – Botka 6, Bobál 7, Lovric 7, Hajdú 6 – Hidi 7, Gazdag 6, Kamber 6 – Holender 6 (Nagy Geri -), Eppel 8 (Vernes -), Koszta 6 (Kovács Dani -) // Rossi 7
Osztályozókönyv szintjén maradnánk a tavaly megszokott (és sajnos a végére elkallódott) módinál, hogy értékelni 1 és 10 között lehet (Rossit is), majd a válaszoknál megnézem az átlagokat és a szórást, a durva szélsőértékeket egy algoritmussal lecsípem (a csupa tízes nem jelent semmit, hogy egy példát mondjak) és a maradék adatbázisban nézünk átlagot.
Az átlagot persze kerekítjük, hadd ne kelljen foglalkozni a tizedesjegyekkel. Ha egy van, akkor a két 6,5 közül melyik a hategészötebb? Jöhetne a kettő, három, satöbbi. Legfeljebb lesz olyan, hogy Horváth 6,7-re 7, Hidi viszont 7,3-ra. Na, bumm. (És az jelent bármit, hogy a leggyengébb hatos Filipé volt, a legerősebb pedig Gazdié?)
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. „Helyünkön vagyunk” bővebben
