Néztem tegnap az Újpest-Videotont (eleinte félszemmel, majd a második félidőben már figyelve, igaz, pár sör és pálinka alkotta kombón túl), és az van, hogy erősen kontextusba helyezték a múlt héten Videotonban játszott jó meccsünket.
Egyszerűen ugyanaz történt, ami a Videotonnal szinte az egész idényben: ha eléggé türelmes vagy, ha beállsz nekik, ha kicsit visszahúzódsz, akkor fogalmatlanul vergődni kezdenek. Viszont ha felvállalod a nyílt, kockázatos focit, akkor azért van annyi potenciál, illetve egyéni képesség abban a keretben, hogy elkapjon téged. Ahogy tették velünk, mert mindenképp előre akartunk játszani. Pláne a végén, amikor Lovric helyett Mezghrani, és az amúgy hatalmasakat hibázó Pantelic helyett Eppel volt fent a pályán, és gyakorlatilag megszűnt az addig is csak nyomokban felfedezhető védekezésünk a középpályán, illetve csapatszinten. Totálisan szétszakadtunk két térfélre. A Videoton ezt követően annyit lőhetett kapura, amennyit akart. Az viszont már a saját bénaságuk, hogy nem lőttek több gólt.
“Az Újpest korai kiállításától a vélt játékunkig eljutni alig egyetlen logikai ugrás” bővebben