Mastodon

A Honvéd vezetősége bejelentkezett a mismásolási és felelősséghárítási világrekordokra (a döntésképtelenségit már korábban begyűjtötte)

Egy nehéz és eredménytelen szülés krónikája, amit folytatnánk, ha lenne mivel.

Ennyi idő telt el a debreceni 5-3 óta, és ennyi idő alatt a lehetséges tizenötből hét pontot gyűjtöttünk be. Csak az idióták (tehát mi) nem veszik észre, mekkorát bizonyított a stáb és a csapat! Köszönjük!

[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]


2021.11.06. 18:48 (körül) // Karakó lefújta a Debrecen-Honvéd meccset. A végeredmény 5-3, a Honvéd sorozatban negyedszer kapott ki a bajnokságban.

“A Honvéd vezetősége bejelentkezett a mismásolási és felelősséghárítási világrekordokra (a döntésképtelenségit már korábban begyűjtötte)” bővebben

Nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben, kérem oszoljanak!

Két és fél nap telt el a debreceni zakó óta, és a klubtól még mindig nem szólalt meg senki. Kéthetes szünet következik, illetve tart, a bajnokságban sorozatban négy vereséget szenvedtünk el, ilyenkor valamit szokás reagálni. Legalább annyit, hogy megerősítjük posztján az edzőt, és elmondjuk, mennyire töretlen a bizalom a szakvezetésben.

Bármit, csak vállaljuk fel.

A sunyítás a legrosszabb. Két és fél nap alatt képtelen volt bárki megszólalni hivatalosan. Hadd ne minősítsük.

Pénteken edzőmeccs a Budaörssel (igaz, egyelőre még a szokásos heti program sem került ki), és van rá egy fogadásom, hogy a nagyobb őszinteség jegyében zártkapus lesz — feltéve, ha egyáltalán bejelentik a meccset hivatalosan.

“Nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben, kérem oszoljanak!” bővebben

Nem szívesen foglalkozunk ellenőrizhetetlen pletykákkal, azonban

lassan két nap eltelt a debreceni meccs óta, és nagyon úgy tűnik, hogy a klubház a Valódi Felelősök helyett játékosokkal akarja elvitetni a balhét. Olyan játékosokkal, akiket vagy a jelenlegi vezetőség hozott Kispestre, vagy a jelenlegi vezetőség hosszabbított vele szerződést, és akiket a jelenlegi edző stabilan játszatott is.

Két napja síri csönd van, senki nem mert kiállni, legalább pár szóra, és még a szokásos megyünk előre, még egyszer nem játszhatunk így, ez a klub többet érdemel és a többi hangzatos szövegek sem jelentek meg – egyedül a szurkolók egyik kedvencének számító Lukic szájába adtak mindenféle szép szavakat.

“Nem szívesen foglalkozunk ellenőrizhetetlen pletykákkal, azonban” bővebben

Több, mint másfél nap alatt a Honvéd meg sem próbálta lekommunikálni újkori története egyik leggyengébb edzői teljesítményét

Csapataink harcban állnak, mindenki a helyén, ILYEN MÉG EGYSZER NEM TÖRTÉNHET MEG!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:

[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]

Az idei, gyengének is csak némi jószándékkal nevezhető teljesítménybe nincs edző a Honvéd történetében, aki ne bukott volna bele. A modern korban pedig pláne.

Olyat azért találunk, aki indokolatlanul sokáig húzta (Sisa), és olyat is, akit tényleg a körülmények áldozata (Dolcetti), azonban olyat is, aki Horváthnál jelentősen jobb mérleggel repült (EvdM, Supka, vagy akár Sannino), mert vagy alulteljesített a rábízott csapattal, vagy pedig nem vele képzelték el a jövőt.

Mármint azt a jövőt, amit most élünk. És valóban, Supka erre a teljesítményre tényleg alkalmatlannak tűnt.

“Több, mint másfél nap alatt a Honvéd meg sem próbálta lekommunikálni újkori története egyik leggyengébb edzői teljesítményét” bővebben

Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:

[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]


Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.

Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?

Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?

Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.

“Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!” bővebben

Hahahaha, pont Felcsúton vártuk volna el az egyenlő feltételeket?!?!? Az év Irreális Elvárása nagydíjat kapja: a Kispest-szurkoló

Felcsút – Honvéd 3-1

Tegnap még lehet, az ital beszélt belőlem, azonban közben aludtam egyet a meccsre, viszont a véleményem nem változott: Feri szerintem jól meccselt. Amióta Kispesten van, talán először.

Jó szerkezetű kezdőt rakott fel, jól reagált a meccs eseményeire, tényleg nem lehet vele bajom. Arról nem tehet, hogy a VAR-on szinte csak azt látják, amit látni szeretnének. (Vajon lesz nyilvános értékelése a bevezetett technológiának a klubok, a szövetség, vagy a játékvezetői bizottság részéről? Ugye, nyilván nem. Hiszen úgy tökéletes, ahogy van.)

(Az idióta) Nagy Dominik fojtogat – piros. Nagy Dominikot fojtogatják (l. a Honvéd fotóján, az NSO anyagában, vagy az M4 Sport kérdésében) – nem piros. Hiába volt VAR, a spori hiába ment ki megnézni, valahogy nem látta. Miközben Nagy Geri kezezését igen, egy olyan felvételen, ahol egyébként képtelenek voltak normálisan kikockázni a jelenetet. Valószínűleg tizenegyes volt, mert egy ilyesmit fújtak be ellenünk a Debrecen ellen is, vagyis úgy látszik, utaznak a hasonló szituációkra. Különösen felemelő volt látni, hogy aki egyszer sasszem, máskor a nyilvánvalót sem veszi észre.

A VAR nem megoldotta a futball problémáit, hanem egyszerűen máshova helyezte azokat. A pályáról egy kamionba.

“Hahahaha, pont Felcsúton vártuk volna el az egyenlő feltételeket?!?!? Az év Irreális Elvárása nagydíjat kapja: a Kispest-szurkoló” bővebben

A Magyar kupa arról szól, hogy késő este továbbjut az egyik csapat, és mi reménykedünk, hogy a Kispest lesz az. Illetve esetünkben ennél valamivel többről

ZTE – Honvéd @ kupa

Nem feltétlen baj, hogy már napokkal a meccs előtt elutazott a csapat Egerszeg környékére. Van mit ki/átbeszélni bőven. Például olyan apróságokat, hogy mit csinálunk, és mit nem csinálunk egy megnyert meccs utolsó perceiben, hogy legalább pár olyan alapsémát tartsunk be, amit az ifitől gyakoroltatnak a világ összes labdarúgójával. A pályán a játékos tud hibázni (l. Pantelic, Klemenz és Batik együttes szerencsétlenkedése a második kövesdi gólnál), azonban az a készlet, amivel a játékos felmegy a pályára az edzőtől kell jöjjön.

És érzésem szerint belőlünk pont a magabiztosságnak egy olyasféle alapozása hiányzik, hogy legyen nem sok, de legalább pár unalomig begyakorolt, unalomig átismételt megoldásunk, amihez bármikor fordulhatunk, amihez igazodni lehet, ha valami baj lenne, ha nagyon ránk mászna az ellenfél.

“A Magyar kupa arról szól, hogy késő este továbbjut az egyik csapat, és mi reménykedünk, hogy a Kispest lesz az. Illetve esetünkben ennél valamivel többről” bővebben

Valószínűleg nem csak az utolsó percekkel van itt a baj, hanem az összes többivel is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 2-3

  • 7. perc // 0-1
  • 17. perc // emberelőnybe kerülünk
  • 69. perc // 1-1, vagyis egyenlítünk az emberelőnyünk 52. percében
  • 82. perc // 2-1, vezetünk az emberelőnyünk 65. percében
  • 85. perc // 2-2, Batik bénázik, egyenlít a Kövesd az emberelőnyünk 68. percében
  • 93. perc // 2-3, Batik kéz, tizenegyesből újra vezet a Kövesd az emberelőnyünk 76. percében

A Fradi ellen 67 percet játszhattunk emberelőnyben (0-1-nél), és érdemi veszélyeztetés nélkül hoztuk le vereséggel a meccset. A Kövesd ellen 77 perc emberelőnyt kaptunk (0-1-nél), ugyanúgy hazai pályán, viszont most legalább voltak helyzeteink, azonban Antal talán életében először jól védett ellenünk, vagyis a végén így is kikaptunk.

Nincsenek szavak, még most, másnap sem.

(címlapképünk: a meccs egyik legjobb pár perce, amikor nem láttunk semmit belőle)

“Valószínűleg nem csak az utolsó percekkel van itt a baj, hanem az összes többivel is” bővebben

Az Újpest korai kiállításától a vélt játékunkig eljutni alig egyetlen logikai ugrás

Néztem tegnap az Újpest-Videotont (eleinte félszemmel, majd a második félidőben már figyelve, igaz, pár sör és pálinka alkotta kombón túl), és az van, hogy erősen kontextusba helyezték a múlt héten Videotonban játszott jó meccsünket.

Egyszerűen ugyanaz történt, ami a Videotonnal szinte az egész idényben: ha eléggé türelmes vagy, ha beállsz nekik, ha kicsit visszahúzódsz, akkor fogalmatlanul vergődni kezdenek. Viszont ha felvállalod a nyílt, kockázatos focit, akkor azért van annyi potenciál, illetve egyéni képesség abban a keretben, hogy elkapjon téged. Ahogy tették velünk, mert mindenképp előre akartunk játszani. Pláne a végén, amikor Lovric helyett Mezghrani, és az amúgy hatalmasakat hibázó Pantelic helyett Eppel volt fent a pályán, és gyakorlatilag megszűnt az addig is csak nyomokban felfedezhető védekezésünk a középpályán, illetve csapatszinten. Totálisan szétszakadtunk két térfélre. A Videoton ezt követően annyit lőhetett kapura, amennyit akart. Az viszont már a saját bénaságuk, hogy nem lőttek több gólt.

“Az Újpest korai kiállításától a vélt játékunkig eljutni alig egyetlen logikai ugrás” bővebben