Tegnap a klubvezetés megtartotta, saját definícójuk szerint „hosszú idő után előszöri alkalommal” évadnyitó szurkolói ankétját, ami igazából nagy meglepetéseket nem hozott – számomra. Visszatekintve az elmúlt hónapok csak-os blogposztjai alatti kommentcsatákra (már-már háborúra), sokáig kacérkodtam a gondolattal, hogy két beszámolót írok, hadd örüljön mindkét szekértábor; egy optimista, idényvárós, finoman Hemy-fricskázóst az egyik csoportnak, és egy RW-s sajátot, amit pont a káros szekértáborlogika miatt majd el lesz könyvelve a másik csoporthoz tartozónak, noha továbbra sem tartom magam retrográd Hemystának, csak realistának, de ez az utóbbi hetekben már elég volt a fentebbi címkéhez. Szóval ezen gondolkoztam, aztán igazából úgy voltam vele: most mit bohóckodjak külön, leírom a véleményem, aztán lesz ami lesz. Ez következik most.
„Ankétról így, ankétról úgy” bővebben