Vége. Maradt az 1-1.
— Csaklive (@Csaklive) 2015. június 27.
Címke: Paks
Na, jó, az MLSZ fegyelmi bizottságánál nem igazán létezhet nagyobb troll a magyar futball környékén
A FEB Marco Rossi vezetőedzőt (Budapest Honvéd), mert a FEB jogerős, a kispadtól és az öltözőtől való eltiltásra vonatkozó határozatát megszegte azzal, hogy a lelátóról játékosainak utasítást adott, 100.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. – via MLSZ fegyelmi bizottság
Eskü, majdnem összehugyoztam magam a röhögéstől. Marco fel mert ülni a paksi lelátóra, és onnan, figyelem, te is beszarsz: utasításokat adott a játékosainak!!! Úristen, egy edző kiabál a lelátóról, és azt a játékosok figyelembe veszik. Pakson.
Csudarövid összefoglalós videó és osztályozókönyv two in one
Szabikalauz, tekerj egy füvet! – tegnap óta én se tudom kiverni a fejemből. Vajon mit jelenthet?
Szabikalauz, tekerj egy füvet!
Nos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a „Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények! „Szabikalauz, tekerj egy füvet!” bővebben
Annyira szánalmas, hogy Paksról mindig a halászlé jut eszembe, ellenben büszkén vállalom
Nem kertelek tovább, és kimondom inkább: Rossival alakulni látszik valami.
Nem igazán tudok és akarok halászlé nélkül élni, pedig az van, hogy elég későn kedveltem meg magát az ételt. Kiskoromban visítva rohantam ki a konyhából, ha kocsonya került az asztalra, de ugyanúgy fintorogtam a halászlé láttán is. Aztán egyszer áttört valami gát, a fene tudja már hogyan, és mára a halászlé iránti rajongásom szinte nem ismer határokat.
„Annyira szánalmas, hogy Paksról mindig a halászlé jut eszembe, ellenben büszkén vállalom” bővebben