mert célunk csak egy van
Pakson meg lettünk alázva, azonban ha nincs Tujvel, akkor talán még jobban. A többieken pedig gondolom a hajtást láttátok. Sorrend:
A Vasast vertük, és hihetetlenül szoros versenyben, talán még sosem volt két kétpontos az osztályozókönyv történetében, szóval:
Továbbiak a hajtás után.
„Osztályozókönyvek: Paks és Vasas” bővebbenPaks – Honvéd 5-0
Az elmúlt húsz évben ez volt mindössze a harmadik legalább ötgólos vereségünk:
Már az is ritka, hogy egyáltalán öt gólt kapjunk, ami Patrascu (2002.09.20., Honvéd-MTK 3-5) óta mindössze nyolcszor fordult elő velünk, és ebből háromszor is az elmúlt két évben:
Paks – Honvéd @ Paks, 18h, v: Berke
Volt idő, amikor Paks a halászléről szólt. Mármint sokszor a halászléről is, és néha kifejezetten arról. Éveken át nyúztuk a középmezőnyt, se előre, se hátra, a Paks dettó, tombolt a kilátástalanság, a vége emlékeink szerint általában döntetlen. A Paks volt az a meccs, amit le kell tudni, akár előre be lehet írni nekünk egy győzelmet és egy vagy két döntetlent. Szerencsére azonban halászlé.
Aztán ahogy a középmezőny kilátástalanságát, úgy a halászlét is elvették tőlünk. Először a Kömlőd–Paks-árok épült ki, miután többévnyi próbálkozás alapján is nehéz eldönteni, hogy melyik halászcsárda az inkább jobb, majd jött egy szegedi hazai kupameccs, pont a Paks ellen, amikor, nincs rá jobb szó, a Régi hídhoz nevű vendéglőben olyan szinten verték bucira az egész hatos út mentét halászlében, hogy azóta teljesen érdektelenné váltak a paksi túrák.
„A halászlét már elvették tőlünk, viszont az enbéegyet nem kéne adnunk” bővebben
Az a helyzet, hogy valahol többet is adott ez a meccs, mint előzetesen vártam – persze a semminél nem vészesen nehéz többet adni. De az az igazság, hogy a 65.-85. perc között éreztem valami olyasmit, amit egy Kispest szurkolónak kell: izgultam a csapatomért és picit velük dobbant a szívem a pályán –legalábbis némelyikükkel. Aztán az utolsó utáni perces gól újból jelezte, hogy nyugi, nem 2015-16 van, hanem inkább a 90-esek végi – 2000-esek eleji ipari szenvedés, és tényleg felrémlettek a régi Dunaferr, Nyíregy, Gázszer, BVSC elleni hazai meccsek: szarok vagyunk, szarok vagyunk, szarok vagyunk, na, egy 20 percre véletlenül jók vagyunk, elkezdesz hinni, aztán megint szájba rúg a valóság. Az én Kispestem.
„Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!” bővebbenHonvéd – Paks, 20h @ Bozsik
Nem sok eszköze maradt a szurkolónak, hogy kifejezze a nemtetszését. Írogathat a Facebookra, meg mindenféle kommentfelületekre, és képzelheti azt, hogy ott van a valóság, esetleg kimehet valahova tüntetni, bemehet a meccsre, ott szintén tüntethet, hangoskodhat, vagy nem megy ki a meccsre (tüntetőleg!), elmarad, satöbbi.
Van tehát bőven lehetőség, kinek mi tetszik. Ha valaki nem akar meccsre menni, az úgyis talál valami kifogást, és nem megy. Sebaj, majd visszatalál, ha újra működni látszik a dolog. Közkeletűleg rájuk mondják, hogy a gyerekét is csak akkor szereti, ha vasalt ruhában hozza haza a színötös ellenőrzőt.
Engedjük el őket, illetve a digitális huszárokat, hiszen
„A hőbörgés joga és a k*rvagyenge” bővebben
