tizenegyes // Csak a Kispest!

Ennél azért sokkal, de sokkal több kell a továbbiakban

Budafok–Kispest 1–1

1,63 ponttal továbbra is iszonyatosan gyenge az idegenbeli teljesítményünk. Ráadásul most egy olyan csapat otthonában nem tudtunk nyerni, amelyik a kiesés egyik esélyese, és hazai pontátlaga pontosan 1. A teljes átlaga 0,88, ami alig jobb annál, mint amennyivel Laczkót kirúgták Kispestről. Megalázó, na.

A legrosszabb, hogy bár a gólunkat valamiféle helyzetből szereztük, igaz, Hangya beadása nem az első szándékból érkezett Ujváry fejére, de az most mindegy. Utána jött a menetrendszerű Tujvel-bravúr, viszont innentől a meccs végéig gyakorlatilag csak bedobásokból és egyéb rögzített szituációkból tudtunk kapura is veszélyes dolgokat kialakítani. (Az nekem nem volt meg, hogy Kántor egy Csábihoz hasonló hajítógép!) A hab a tortán a tizenegyes kihagyása volt, miközben hol a gólvonalról tisztáztak, hol a kapufa segítette ki a kapust.

bővebben

Easy

Vasas–Honvéd 1–2

Félidőben azt magyarázta nekem G., aki egyáltalán nem akart sörözni a meccsen, viszont mégiscsak úgy alakult, hogy ezek simán fordítanak. Támadóbbak, nem lehet lelkesedésből végigcsinálni. „Hülye vagy.” – gondoltam magamban, azonban hangosan nem mertek kimondani, mert bár a lelkem mélyén ugyan bíztam benne, az agyam mégis azt diktálta, lehet, igaza van. „Meglesz, nyugi” – böktem ki végül valamiféle magamra erőltetett magabiztossággal, „a Kecsó ikszelt a Mezőkövesddel, jó nekünk az egy pont is.”

Alig húsz perc múlva már a „dehogy jó” álláspontját képviseltem, miután Pekár befejelte a másodikat. Helyzeteink vannak, ezt meg lehet csinálni. Elképesztő az a támogatás, amit a lelátóról kapnak, szakad az eső, mindenkinek szar, itt most nem lehet elfáradni. Ha csak egy nagyon kicsi kell, akkor azt a nagyon kicsit nekünk kell kifacsarni belőlük.

bővebben

A világ egy nagyon, de nagyon kicsit egyensúlyba került

ETO – Honvéd 0-1

Pedig azt pletykálták, tripla prémiumért játszott ellenünk az ETO. Tavasszal hat (a Honvéddal együtt hét) meccsen szereztek összesen három gólt – és nyertek kétszer. Közben edzőt váltottak, és pár hete Kuznyecovval folytatják a feljutni akaró, és azért mindent megtevő csapatokhoz méltó menetelést. Szerencséjükre a Vasas azzal, hogy Gerát ültette a padjára, szinte kijelentette: lemondunk a feljutásról. Viszont közben egy pontra feljött a Szeged, ahol ha megcsípnék, simán cél az NB I.

Szóval tripla prémium, mert valahogy motiválni kell a sok légióst, különben könnyen elúszhat az év elején biztosra vett feljutás.

A mérkőzés roncsderbi jellegét tovább erősítette, hogy a Honvéd az öt tavaszi meccsén négy gólt lőtt, és mindössze egyszer tudott nyerni. Még az a Tiszakécske is döntetlenezett ellenünk, amelyik az elmúlt hat meccsén egyetlen pontot szerzett. Jah, azt. Cserébe plusz prémiumot sem dobtak fel a meccsre, és ha hinni lehet zuhanyhíradónak, akkor nem is volna miből, mert még a havi fizetések is csúszkálnak.

Minden jel arra mutatott, hogy Győrött csak nyerhetünk.

bővebben

Az utolsó ítélet

A bajnokság összes 2970 percéből eltelt 2963, és még mindig nem dőlt el, hogy a Vasas mellett ki lesz a másik kieső. Szolnoki ebben a pillanatban ért kézzel a labdához. A VAR-kocsiból megállították a meccset, Iványi nagyon nézte, Vad II. csak hallgatta, majd anélkül, hogy a saját szemével utánajárt volna volna, továbbot intett.

Értem, hogy nem ezen a meccsen estünk ki, viszont ezen a meccsen bentmaradhattunk volna.

Ha úgy áll a helyzet akár a Honvédnál, akár a Videotonnál, hogy egy bajnokság utolsó hét percében komolyan számít egy bírói ítélet, akkor ennél a két klubnál valamit nagyon elb*sztak. Nem kicsit, hanem nagyon. Két olyan klubnál, amit az elmúlt években Állambácsi rendesen kitömött pénzzel, és még attól sem riadt vissza, hogy a biztonság kedvérét erős hátszéllel is megtolja őket.

bővebben

A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda

Honvéd – Kecskemét 1-0

Meggyőzhető vagyok arról, hogy Bocskay belépője egyértelműen büntető volt. A bizonytalanságom oka egy másfél éve történt nagyon hasonló eset Pakson, amikor Lukic lábára lépett Lenzsér, miután Lukic már ellőtte a labdát, és a videóhoz kiszaladó Berke tizenegyest adott rá. Akkor sem értettem egyet vele, mert valahogy nem éreztem fairnek, miközben mondom, simán lehet, hogy a szabályok szerint be kellene fújni.

Igazából mindegy is, hogy Zeke előtte milyen eszközökkel fűzte át magát Dokán, hogy Doka belépett elé, erre elsodorta, vagy oda-vissza megvolt a taszítás, mindegy, mert legalább volt valami küzdés egy labdáért, kár lenne ilyesmiket befújni, nem porcelánboltban vagyunk. Aztán a megpattanó labdát Bocskay próbálta combbal átvenni, majd ment a saját labdájára, amibe belelőtt Szuhodovszki, és igen, Bocskay tényleg nyújtott lábbal, talppal járt arrafelé, és igen, eltalálta Szuhodovszki lábát. Mondom, nem érzem. Nekem már Lukicsé se volt az Pakson.

Amúgy érdekes a helyzet, mert ha Bognár befújja, akkor vajon átkerült volna a hangsúly a Zeke-Doka csatára, és vajon akkor a kispestiek lennének felháborodva, hogy már rég kifelét kellett volna ítélni?

bővebben