válság

Délczeg feliratos Ceolin mez van?

Honvéd – Mezőkövesd 0-0

tette fel a kérdést pár évvel ezelőtt egy elkeseredett szurkoló az ajándékboltban. Hiába, ún. középcsapatként könnyen viccel az ember.

Aztán megjöttek Nagytudásúék, idehozták a Haverokat, majd a haverok haverjait, mi lettünk a Dunakeszi Honvéd, vagy a Kinizsi Külügy, a fene tudja melyik, és nekiálltak dolgozni.

Kellett egy jó három év, mire eljutottunk idáig. Konkrétan a kiesés szélére, amikor bár úgy tűnik, még mindig rajtunk múlik, hiszen pontelőnyünk van, az igazság azonban az, hogy morálisan teljesen szétestünk.

Ennek a klubnak, így, ebben a formában vége.

Mindegy mi lesz a bajnokság eredménye, mindegy, hogy hol végzünk, ennek itt vége kell legyen. Semmi létjogosultsága nincs.

“Délczeg feliratos Ceolin mez van?” bővebben

Feri még az edző? (1. nap)

Bp. Honvéd – Gyirmót 0-1

Nem a tegnapi meccs volt az első, hiszen hónapok óta ugyanaz a mantra és a kérés Feriék (és Gabiék, mert itt mindenki haver, mindenki tegeződik) felé, hogy a finomabb kifejezésnél maradjunk: távozzatok Kispestről!

Térden állva, esküszöm, térden állva könyörögök, adjátok le a szerelést, és menjetek innen. Egyszerűen ott tartunk, hogy tényleg, de tényleg minden jobb lenne nélkületek. Néhány bohóc bevégezte a munkáját és saját képére formálva, végképp nevetségessé tette a klubot.

Felteszem a Nagy Kérdést: vajon ki volt Kispesten az utolsó, aki ekkora közutálatnak örvendett, mint Feri (és Gabi)?

bővebben

Feri szerint a közel lehetetlen az új valószínű, vagyis a Horváth takarodjot is úgy kell érteni, hogy: maradj!

Bp. Honvéd – Újpest 1-2

pre: azzal a szomorú hírrel kell indítanunk, hogy vasárnap reggel (9:30) még mindig Horváth az edző és Kun az ügyvezető a klubnál.

Úgy látszik, alig egy hónap alatt harmadszor is bejött a híres egymillióból egy. (l. címlapképünk) Elhiszem, mert maga az edzőnk nyilatkozta, szóval így kellett lennie. Hogyaszongya:

Az elmúlt öt meccsünkből három volt olyan, ami szezononként egyszer forduló elő. (…) Ez egy hihetetlen pechszéria, saját magunkat intézzük el minden meccsen.

Jogos, magunkat. Persze az is igaz, hogy nulla játékunk van, semmi előremutató, egy épkézláb labdakihozatalra is képtelenek vagyunk, még akkor sem, ha egyáltalán nem támadnak le minket — vagyis magunkat verjük meg. Viszont ha nagy ritkán nyerünk, akkor ahhoz ugyanúgy semmi közünk, hiszen ott nyilvánvalóan az ellenfél verte meg saját magát. Mi egyszerűen képtelenek vagyunk bármire, ami a futballra hasonlítana.

bővebben

Hét vereség tizenkét forduló alatt – nem korai ez egy kicsit?

Mielőtt azt gondolnánk, hogy semmi extra, történt már hasonló máskor is, finoman jeleznénk, hogy de, baromira extra, és baromira nem szokványos. 2004/05, vagyis a visszajutást követő időszak tizennyolc bajnoksága közül az idei második legrosszabb idényrajt, és a legrosszabb, amit egyetlen edzővel teljesítettünk.

A 2014/15-ös idényben szintén a 12. fordulóban jött össze a hetedik vereség, azonban akkor ehhez alig 91 nap kellett, míg az idén 98, vagyis Horváth csak pontozással szorult a második helyre.

2014-ben a dicstelen 91 napba belefért kettő(!) edzőváltás: a 10. forduló után Vierchowod helyére érkezett átmenetileg Jasper de Muijnck, majd a 12. forduló után Csábi, hogy a tavaszt már a visszatérő Rossival kezdjük.

bővebben

Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok

Bp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv

Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.

Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.

bővebben