Mastodon

▶ „…én nagyon-nagyon nem szeretek veszíteni – pláne Honvéd-színekben!”

csabi_inti_insta

Ilyeneket mondott nekünk tegnap a meccset követően Csábi mester, amiért már alapból kijár a vörös-fekete standing ovation, plusz megköszönte a szurkolóknak a felé irányuló sok-sok szeretetet, beszélt az ő alapvetően pozitív hozzáállásáról, és ennek eklatáns részeként arról, hogy jövő pénteken meg kell verni a Fradit. Úgy legyen! Hosszú interjú következik (a honvedfc.hu-s extended versionje).

Szóval: Hajrá Kispest, hajrá Csábi Jocó!!!

Megint majdnem – II. rész

10680076_766541573413294_7656441751302483974_oHa most a bajnokság elején lennénk, én határozottan optimistán tekintenék a jövőbe. Van egy határozott elképzelésekkel bíró edzőnk, egy legalább felerészben saját nevelésekre épített kezdőcsapat és sok-sok új ifjonc a padon, hosszabb távon gerinccé alakulni képes – alakítható – rutinosabb légiósok és magyarok által alkotott oszlop a kezdőcsapatban. Nem jönnek az eredmények az erős csapatok ellen? Sebaj, majd a 6.-7. fordulótól legkésőbb az is meglesz…

Most végülis kábé ugyanez a helyzet, csak sajnos már a 13. fordulónál tartunk, és az elpazarolt, irányzék nélkül letolt első 10 forduló most hiányzik nagyon: mikor már lassan a „nem hibázhatunk” fázisba érünk, nekünk akkor kellene megtanulni nyerni is és gólt lőni, mert a szimpatikus vesztes pozíció az már megvan a bekkelős vagy a balfasz-csapati mivolt helyett, de ebből a játékosoknak, szurkolóknak és szemmel láthatóan szegény Csábinak is már nagyon elege van. „Megint majdnem – II. rész” bővebben

Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni

cvmHát valahogy így! Szívem szerint azt írnám: tét nélküli meccsre megyünk a Fejér megyei székhelyre, a Vidi annyival erősebb kerettel bír, hogy most aztán tényleg nincs vesztenivaló, menjünk ki a pályára felszabadultan, nyomjuk, ami bennünk van, ami a csövön kifér, aztán meglátjuk, hátha kifog egy gyengébb napot az állami alakulat, és akkor elcsíphetünk egy pontot (vagy bekkelve többet is?). Csak hát másik oldalon ott van a tény: Viercho elhúzódó ténykedésével már elpazaroltunk egy sor ilyen lehetőséget, amikor tét nélkül lehetett volna vigéckedni, most már bizony közel a veszélyes zóna, szóval egyre inkább pontok kellenének, több vereség egyre kevésbé fér bele.

Mondjuk talán ez a fehérvári még igen – de akkor a Fradit és a többi hátralevőt kell ütni. Nem egyszerű a képlet sehogy sem. „Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni” bővebben

Az érdektelenség mocsara…

sajna csak a képen vagyunk fölényben...
sajna csak a képen vagyunk fölényben…

…az, amibe süllyedtünk erre a szezonvégre. Mind a lelátón, mind a pályán. Patetikusan hangzik, de ettől még igaz. És most már nem csak a tavalyi áprilissal-májussal való összevetésben haloványka az idei tavasz-zárás, hanem hosszú évekre visszamenőleg is nehezen találunk hasonlót. A sisai első félév végén legalább a kupadöntő miatt lehetett izgulni a hasonlóan demoralizáló vereségek sora mellett – de idén már mindenki csak az utolsó fordulót várja. Nem jó ez így. „Az érdektelenség mocsara…” bővebben

Új fejezet akkor, mikor még az előző se lett lezárva…

Kép1…van ilyen? Nálunk van. A hétkezdetkor Rossi besokallt / elege lett a körülményekből vagy épp hebrencskedett / vereségektől tartva lelépett a süllyedő hajóról, mindenki válassza ki a neki tetsző forgatókönyvet.

Egy biztos. Ma koradélután új fejezet indul a mi kis Honvéd-történetünkben, s hogy ez milyen lesz, azt egyelőre senki se tudja teljes biztonsággal állítani, max sejtéseink vannak. „Új fejezet akkor, mikor még az előző se lett lezárva…” bővebben

Jó start után agyonverve. Vagy mégsem? Kispest-Vidi értékelés

Ezennel teszek egy ünnepélyes fogadalmat – többet nem optimistáskodok. Ha nagy ritkán elkap a pozitív hév, rendre ez történik. Persze ha félretesszük a magyaros, mindig átesünk a ló túlsó oldalára-értékítéletet, józan fejjel inkább azt írhatjuk a tegnapról: csak érvényesült a papírforma, bármennyire is utáljuk ezt leírni. Ráadásul Rossi értékelése („az első fél órában partnerek voltunk„) nem is a szokásos magyaredzős maszatolás, tényleg igaza van. Csak míg nálunk a laza Lanza elszórakozta, Diaby pedig szintúgy rontotta a helyzeteit, addig odaát az igényesebb futballkultúrákból ideszakadt minőségibb arcok lába nem remegett meg, ha sarkot kilőni/pókhálózni/kapust átemelni kellett nekik. Ez van, ennyivel jobbak – ettől még ha teljes a keretünk, és jön a kért 120%, akármi is lehetett volna. Csak most nem lett.

„Jó start után agyonverve. Vagy mégsem? Kispest-Vidi értékelés” bővebben