mert célunk csak egy van
Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.
De lehet.
Mindig lehet.
Tovább küzdünk a bajnoki címért. „Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben
Out of the blue, azaz ≈ hasból, ahogy az angol (vagy az egyszeri kispesti klubtulaj) mondaná. Hasamra ütve jön ugyanis a mostani beharang/kibeszélő, mert nem tudok egyszerűen előre megfontolt, értelmes dolgokat írni, hiába jár 0-24-ben az agyam hetek óta vörös-fekete üzemmódban. És hiába dumáltunk chaten a csakblog csapattal egész héten hogy mi-hogy-miként lesz szombaton, most csak ülök és nézek ki a fejemből, a pulzusom meg valahol az egekben.
Holnap meccs. „Beharang’Out of the blue…” bővebben
Igen, megint toltak egy kicsit a határidőn. LOLLERKOPTER.
Csak ránéztünk a TED-re, az EU közbeszerzési oldalára, már amolyan megszokásból, és mit találtunk?
Az eredeti hirdetményben javítandó szövegrész
Szakasz száma: IV.2.2
A módosítandó szöveg helye:
Ajánlatok benyújtásának határideje:
A következő helyett:
Dátum: 10/05/2017
Helyi idő: 14:00
Helyesen:
Dátum: 21/06/2017
Helyi idő: 14:00
Igen, jól látjátok, negyedszer is kitolták a határidőt azon a közbeszerzésen, amit Hemingway szerint még ki sem írtak.
Vegyük át a dátumokat:
Nincs nagy tolongás. (Az index vicces cikknek szánt összesküvés-elméletét itt olvashatjátok, a közbeszerzéses anyagaink itt vannak, a stadion folyamatos csúszásának krónikája pedig itt.)
Amúgy a hivatalos sztori most éppen az, hogy ősszel még a Bozsikban játszunk, majd dózer, és költözés ideiglenesen a Hungáriára.
https://reset.hu/2017/05/09/szazhusz-eve-rendeztek-az-elso-focimeccset-magyarorszagon/
(nyugodtan ajánlhatom, én írtam)
A lényeg, hogy ez valószínűleg minden idők legmagasabb értéke, amit Magyarországon mértek.
Azért vegyük át a teljesítményét számokban:
És mozgóképen:
Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.
HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben
Amúgy összességében meg negyedszer, mert egyszer már voltak ugye fenn az NB1-ben, mi meg ezáltal vendégként lenn náluk, lett is vereség, asszem arra írtam anno, hogy Matyó Kátyú, egy remek hegyiiváni modorcímadással. És persze ez az „összességében negyedszer” ténylegesen a Zsóryt nézve igazából csak „háromszor”, hisz pár hete épp Diózni voltunk a gyógyvízi arénában, akkor nem a kék-sárga áfium volt az ellen. De mindegy is, eddig akárhányszor mentünk, mindig baj lett belőle. Holnap vajon mi lesz? „Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!” bővebben
