A Paks elleni meccs után megtudhattuk, hogy Eppel előtt utoljára Ivancsics Gege dupla-duplázott Kispesten, most viszont újabb statisztikát kellett előkotorjunk, mert
ha Marci csak egyet lőtt, akkor Daud volt az utolsó, aki sorozatban három meccsen képes volt kapuba találni. A 2013-14. őszén előbb kettőt tolt a Haladásnak (2-0), majd egyet-egyet a Fradinak (2-1), és a Pécsnek (3-1). (2-2-1 leosztás utoljára: Fodor Foci @ 1988-89)
ha Marci mégis kettőt lőtt, akkor egészen Détári Döméig és 1984-85-ig kell visszamennünk, hogy tripla-duplázót találjunk.
Amint kijön a videó okosabbak leszünk, hogy kié a második: Eppelé vagy Vernesé?
(Három meccsen öt gólt legutoljára Hercegfalvi lőtt még 2008-09-ben. Sőt, hármas és négyes kapubatalálós sorozata is volt abban az évben. Herceg és Daud között Danilo is triplázott egyszer. Ja, Martíneznek is volt egy ötöse, igaz, akkor a középső meccsen nullázott.)
Ennyi. Egy tré nap tré zárása. Utolsó pillanatban beeső feladat a munkahelyen, alig kiérés a Bozsikba, ráadásul bejön az, amitől tartunk – valami ehhez hasonló jellegű eseménysor zúzhatta meg Bob Geldofot is, amikor megírta egyetlen slágerét valamikor a ’70-esek végén. Nagy gond persze nincs, jobb az iksz a semminél, és majd a Kapos ellen folytatjuk. Most csupán egy gyorsposzt következik, mert még melóznom is kell ma este, hogy még jobban megkoronázzuk e csodás hétfőt. “…csak a szokásos Paks elleni nyögvenyelés” bővebben
A tegnapi nap az örömé és az elégtételé volt a posztunkban is, most pedig kicsit mélyebbre is nézünk – ami magát a meccset illeti. Olyan rengeteg elemezni való azért nem maradt: a tegnapelőtti találkozónak és az ott kivitelezett kiütésnek inkább eszmei jelentősége volt számunkra és a Felcsút a csapatot sem késztette különösebb erőkifejtésre. Azonban írni mindig van miről, így egy pár kérdés ezúttal is felvetődött amolyan osztályozókönyv-közeli tematikákban, így ezekből szemezgetünk most. “Szombati értékelés, bár sok minden extra nem történt” bővebben
…azért ezt az érzést nem lehet eléggé megszokni, na! Vasárnap reggel van, arra ébredek, hogy szó szerint szemebe süt a Nap, ébredezik egész Wekerle, de ez már nem a téli kászálódás, most már a cinkék csivitelése kelti az embert, és ahogy felülsz az ágyban, már mosolyra húzódik a szád, mert az első emlékképek, amik a tegnapról eszedbe villannak, a a pofás új mez, a 10 vörös-fekete csíkos dresszben rohamozó játékos, Daud csele, amivel hintába ültet Kabátpetit, Holender rafkós szabadrúgása, a Job után nyúló újpesti kéz, és mindenek előtt Bálint penetráns lökete, ami akkora kiáltást szakított fel mindenkiből a környékünkön a korzón, hogy most is beleborzong az ember! Az ilyen vasárnapok megfiztethetetlenek!“Van még min javítani, de ez egy csodás szombat volt akkor is” bővebben
Az most mindegy, hogy nyolc meccsén lőtt öt gólt és adott egy gólpasszt, valamint az InStat indexei alapján az egész NB I. egyik leghatékonyabb csatára, sőt a Honvéd legjobbja ősszel.
Tegnap a Pécs ellen is gólt szerzett egy igazán sistergős bombával, igaz, mellette folyamatosan azt játszotta, amivel minden pillanatban megérett a saját cseréjére.
Ha eddig nem lett volna tiszta, most már azt is tudjuk, hogy Ayub Daud 2016-ig írt alá Kispestre. Lehet, hogy korábban már volt róla szó, és csak nekünk siklott ela fülünk mellett, de most mindenképp rögzítjük itt is.
Ayub Daud rendben volt, bár érdekes, hogy nem középcsatárt játszott, mert
ott Job tolta, akit viszont szélsőnek/középpályásnak hoztunk. Előbbi minőségében olyan, mint Tchami volt, hasonlóan magas (NOT), de legalább pontosabban ad be, és úgy tűnik, mint aki képes helyzetbe kerülni, vagy ez előidézni.
A két futkározós szélsőhátvéd gondolata nem hülyeség Rossitól, a baj csak az, hogy adegy: Boti nagyon nem érzi középen, viszont a szélen nem alkalmas a támadáskísérésre, adkettő: MaxiKing nem védő, hiába játszik be egy teljes oldalt faszányosatn, adhárom: Alcibiade saját maga. Egyelőre szavazzunk meg a felállásnak egy kis időt, hátha bejön, mert abból lehet még egy komolyabb jóság.
De olyan majd ne legyen, ami most volt Radó gólja előtt, hogy senki semerre, viszont a kapunk előtt észrevétlenül átkúszhatott volna a berlini Love Parade.
Nagy Geri egyre nagyobb szerelem. Miki, akit végre kievett a fene egy NB1-es meccsre, és aki amúgy olaszfocibuzi (valahol ebben van egy kötőjel) szintén rögtön kibökte, tehát nem feltétlen az van, hogy mi mondjuk, hanem látszik is. Ugyan egy minta nem minta, de azért valami.
Godoy cseréjét nem értettük, nem volt rossz. Mindegy igazából, mert a helyére beálló Hidivel sem volt gond.
Vernes a padon kezdett, nyilvánvaló volt, hogy be fog állni. Tavaly Rossinál nem volt még egész meccses játékos, idénre vált azzá, most pedig lehet, hogy Daud érkeztével vissza? (Összeesküvés-elmélet: Rossi az olaszokat játszatja bárki ellenében is. –> Következmény: fagyos hangulat az öltözőben.)
Amikor viszont beállt, indolensen viselkedett, nem kéne. Benne legalább annyi van, mint mondjuk Radóban a túloldalon, csak amíg belőle valahogy előmászik, nálunk nem. Vajon miért?
Kösz spori, hogy Lovresz a pályán maradhatott, pedig csereként állt be alig valami időre.
Nagyjából ennyi történt. Okosabbak nem lettünk sokkal, kivéve, hogy Daud, Job és Godoy kezdett, vagyis három poszton a kezdőbe igazoltunk az őszi idény közepén, és szorítottuk a lelátóra például Lőrinczyt, Prossert, a kispadra Vernest, Holendert, és csak ugyanoda Testardit.
Remélem valami rotációval készül a mester, mert az első négyért tudunk szorítani, hogy legyen.
70 perc emberelőny nem kevés. Nekünk mondjuk nem is sok. Idén már másodszorra kerültünk ilyen szituációba, és ahogy a Vojvodina elleni kinti meccsen, úgy Diósgyőrben is gólképtelenek maradtunk alatta, miközben sikerült kapnunk egyet. Parádé.
Diósgyőrnek volt egy villámrajtja, majd a második félidőben öt jó perce, három ziccerrel, amiből kettőt világnagy mázlista módjára megúsztunk, egyet meg nem.
Ezzel szemben az egyetlen valamennyire helyzetnek nevezhető megmozdulásunk az első félidő hosszabbítására esett, de Testardi belegurította Radosba. Mellékesen ez volt a jó Emanuelle első kaput eltaláló lövése az NB1-ben. Nem egy Lanza a srác.
Szóval ismét kevésnek találtattunk, hiába a frissen bemutatkozó Daud (első félidő végén jött be Hidi helyére, Vécsei zurück vissza a középpályára), majd Job, akiről eddig semmit nem tudtunk, viszont most azonnal a kispadon kezdett, majd érkezett, hogy Vécsei újra elől találja magát (vagy nem, de negyed óra alatt nehéz volt rájönni, ki mit akar).
Amúgy nem mozogtak rosszul. Daud kissé vérszegénynek tűnt elsőre, de aztán nem húzta vissza magát, csinálta szépen a dolgokat. Az egyetlen probléma, ami nyilván nem az ő hibája, hanem a hülye igazoláspolitikánké, hogy ebbe a sorba pont nem egy újabb fiatal, tapasztalatlan, meccshiányos ember kellene, hanem valaki, aki szagolt már puskaport, van valami rutinja, hogy húzza magával a többieket. Talán akkor még az is kiderülhetne, amit Rossi váltig állít, hogy Testardi nem csak megüti, hanem meg is haladja a magyar bajnokság szintjét.
Job ennek akár meg is felelhet. 29 éves, állítólag az olasz kettőben edződött középpályás (ezt majd még lecsekkoljuk*, de most épp a Hungárián vagyok az MTK-Paks előtt, és tableton körmölöm ezeket a sorokat). Hajtani hajtott, agilisnak tűnt, de egyelőre ennyi, nem láttunk belőle túl sokat, addigra már teljesen szét volt zuhanva a csapat.
Godoy viszont egyre jobban tetszik. Második meccse, és bár kiszoptunk, ismét el vagyok ájulva tőle. Legalább is valamennyire. Végre egy olyan igazolás, aki nem csak képzett, hanem jó is, ráadásul folyamatosan meccsben volt, és nálunk sincs megszeppenve, azonnal felvállal mindent, amiket aztán kifejezetten jó százalékban old meg. Sajnos belőle csak egy van.
Akit még ki lehet emelni, ha van egyáltalán egy ilyen meccs után ennek értelme, az Nagy Geri. Ismét bizonyította, hogy a mérete ellenére nem eszi meg a nagy hal a kicsit. Agilis volt, bevállalta a párharcokat, rendre megjátszható volt, jól passzolt. Belé akarok látni egy új Sikesdit, és ezt képes vagyok magamba szuggerálni rendre, ha úgy adódik.
Ellenben a védelem, az valami nem tudom mi volt. Képesek lehozni 85 tökéletes percet, és sorozatban betlizni ötöt. Hogy lehet az, hogy Lovresz csak ennyi időre fájóan lassú, miközben minden más pillanatban képes helyesen felmérni a helyzeteket és jó döntéseket hozni? Hogy lehet, hogy pont ezekben a pillanatokban érkezik Ignja meccsenkénti egyetlen hibája, meg még egy szituáció, amit képtelen megoldani? És ha már ez van, akkor Boti miért száll be harmadiknak? Teljesen érthetetlenek ezek a megzuhanások. Lefogadom, az idén kapott góljaink jelentős százaléka egy-egy ilyen fura periódusra eshetett.
(basszus, néhány éve ezekre a pillanatokra mondtuk azt, hogy bundameccs, látványosan bundameccs. legyintettünk, dühösek voltunk, a képünkbe röhögtek. most viszont fáj, nagyon fáj, mert van valami szinte tökéletes, de legalább a feladatnak bőven megfelelő, és az nem működik flottul, ráadásul elég egy apró hiba, és máris mehetünk a levesbe)
Most nem jó. Az elmúlt években elszoktunk a hasonló, sorozatosan érkező megaláztatásoktól, kicsit el voltunk kényeztetve az azt megelőző évtizedhez képest. Nem akarom, hogy visszatérejenek újra azok az idők, nem akarom újra azt a kilátástalanságot, amit szegény Pölőnél, Sisa trénernél, nem akarok újra Palásthykat, Zsolnaikat, Adewunmikat, kínlódást, tizensokadik helyeket. Nem, abból kurvára és egy életre elég volt. Tudom, hogy ez sport, hogy valakinek kell a másiknál gyengébbnek is lennie, de nem akarom, hogy azok mi legyünk. Még egyszer és úgy, ahogy akkoriban, azt nem!
Rossi mister azt mondta, talán ő is olyan minőségű, mint a csapata. Okés, legyen. Egy edző általában annyit tud kihozni egy csapatból maximum, amennyi benne van. Ha sikerül teljes mértékben, vagy kicsit felette, akkor azt Mourinhonak, vagy Guardiolának hívjuk, ha pedig csak átlagosat, akkor jó edzőnek. Nem hiszem, hogy ebben a keretben annyire kevés lenne, hogy Rossi ne tudna egy átlagos valamit művelni velük. Rossi ugyanaz a Rossi, amelyik tavaly is Rossi volt, és bár kapott tavaszra egy Lanzát, akiről sokan elfogadják, hogy egymaga hozott fel minket a harmadik helyre (lehet benne valami, vele jóval bátrabbak voltunk elől), mégis azt mondanám, nem, az nem lehet, ahhoz kellett Rossi is, a csapat is.
Nézzük a változásokat: elment Lanza ugyebár, kár érte; elment Martínez, érte is; elment Mufi (jajj), Gege, Dél, Diaby, Odia és Tchami, akik alig játszottak tavasszal, tehát nagyjából kettő bukta (Lanza sem játszott minden meccsen!, ahogy Martínez is csereként indult az elején), és néhány peremember. Akkor mi a fene ez a nagy változás, összeomlás??? (Tandia szándékosan nem szerepel a felsorolásban, vele egyszerűen nem tudni, hogy mi van. Játszik, nem játszik? Kispesten van, vagy elküldtük?)
Nem értem.
* Thomas Job [transfermarkt, wikipeda (angol)] – olaszul sajna nem beszélünk, de van itt egy anyag, ami szerint tavaly júniusban az olasz szövetség 3 és fél évre eltiltotta. A google fordítójával bepróbálkozva valami sportfogadós cumóról lehet szó, de hogy pontosan mi, arra sansztalanok voltunk. Eszerint azonban felmentették, az indoklás persze megint olasz. Majd megtudunk mindent a hasonló témákra mindig vevő sportlapból. (hö-hö)
Más: zseniális, hogy a meccs másnapján, miután bemutatkozott a csapatban, szóval azután jelentjük csak be az új igazolást, aki már egy hete velünk készül. Minden tiszteletünk a Honvéd kommunikációs osztályáé, kommunikációs stratégiájáé.
