Milyenferi? Az.

Bp. Honvéd – ZTE 2-2

Több dolog kavarog bennem több szinten. Az egyik kavargás tájegységileg a hasamban fedezhető fel, a másik pedig a fejemben. A hasban lévőre egyszerű magyarázatom van: alapvetően a tegnap elfogyasztott sörmennyiséggel van szoros összefüggésben. A fejben lévő, és ott lüktető viszont egy hatalmas katyvasz, amiből nem hinném, hogy ki tudok keveredni a poszt végére, ezért meg sem próbálom.

Kavargóként ott van kapásból azt Erik a viking klasszikus jelenete, amikor elsüllyed Atlantisz, azonban az atlantisziak egyszerűen nem akarják észrevenni, aztán a Kafkaz A változás szele című klasszikusának dalszövegrészlete:

ne csináld már
szórakozzál mással
ne velünk
ne hagyd abba
táncolj újra
megint nekünk
feri segíteni kell
gyere vissza
feri segíteni kell
gondold újra
feri segíteni kell
gyere vissza
feri segíteni kell
nekünk
(de komolyan)

2-2-nél kínunkban énekeltük.
“Milyenferi? Az.” bővebben

Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:


Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.

Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?

Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?

Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.

“Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!” bővebben

Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!

Bp. Honvéd – Budafok 2-3

Egy normális világban a Honvéd-Budafok 2-3 másnapján, amikor huszonegy fordulót követően, a bajnokság kétharmadánál kieső helyen áll a Honvéd, a szurkolók vért akarnának, és bár a Facebook/Instagramvalóságot inkább nem szeretném valódi valóságnak tekinteni, feltételezem, a felböfögött, odavetett vélemények ott is nagyjából hasonlóak lehetnek. Felelőst, bűnbakot, kirúgást, leváltást, megszégyenítést – vagyis vért.

A szurkolóknak elegük lett az eredménytelenségből, és elegük lett a hamis őszinteségből. A szurkolók nem akarnak több olyan interjút látni, posztot olvasni, ahol Jóska Pista középpályás lenyilatkozza: érezzük a felelősséget, még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul, a következő mérkőzésen javítanunk kell és javítani fogunk. Megértjük a szurkolóinkat.

Jóska Pista a nyilatkozat után három nappal pályára lép a Budafok ellen, és megmutatja, mennyire gondolta komolyan. Kiderül, kár volt minden karakterért. Jóska Pista még a látszatra sem ad, a budafoki ellentámadást szemmel, esetleg könnyített sétával kíséri, majd a gólt követően látványosan összeomlik: én mindent megtettem. A szurkoló ekkor kurvaanyázik.

Ilyenkor senkit sem érdekel, hogy az első félidőben lefociztuk az ellenfelet, sőt, eddig szinte az összes ellenfelünket, ha a mérkőzések végeredményébe beleszámítanak második félidők is.

“Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!” bővebben