Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!

Jó kedvünk lehet a mai nap után: izgalmas, jó iramú meccsen hoztuk a magunktól elvárt kötelezőt, ami, ha jobban belegondolunk, nem is volt annyira kötelező, mégis magabiztosan meglett a három pont, egy Lanza, egy Eppel, tele vendégszektor, tényleg, valaki kívánhat még mást mára, ha kispesti? Nem nagyon hinném. “Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!” bővebben

Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja

fotó: Babar-1909foto.hu, paint-terror: RW, ha Hanta lecseréli a képet, kinyírom

Ha valaki azt mondja nekünk a szezonkezdetkor (akkor épp összesen egy Hajdú- és Gróf-igazolással a tarsolyunkban), hogy csak gólaránnyal maradunk le az őszi idény végén a félszezon-bajnoki címről, körberöhögjük. Ehhez képest 5 fordulóval ezelőtt már növekvő étvággyal azt mondtuk: az utolsó 5 meccset be kell húzni. Paks kivételével be is húztuk. És ha ma egy csoffadt Stef Wils fejes mondjuk, bemegy a 90. percben Sopronban a fehérvári hálóba, őszi bajnokok vagyunk. Így „csak” másodikok. Megáll az ész. “Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja” bővebben

Ritka eset, de most katarzis jó oldalán álltunk

Kurva jók vagyunk, vagy kurva jók vagyunk? – annyira csábító, hogy ezzel a felütéssel kezdjek, főként, miután Rossi mister is szokatlanul elégedett nyilatkozatot kürtölt bele a világba a meccs után, de azért én most próbálok két lábbal a talajon maradni. Nem lesz könnyű.

Mondjuk arra már nem is mondok semmit, hogy pont az utóbbi 10 év legnagyobb slusszpoénját hozó meccsünkön legyek olyan szarul, végig sápadozva a korlát mellett, hogy annál tipikusabb RW sorsot nehéz még kitalálni is, de még ez sem tudott teljesen meggátolni abban, hogy a végén boldogan mosolyogva ki a fejemből tapsoljak a tiszteletkört toló játékosoknak. Másra mondjuk nem is nagyon futotta az erőmből.

“Ritka eset, de most katarzis jó oldalán álltunk” bővebben

“Így van, ezt kell csinálni…”

Meglesz...?
Meglesz…?

… ordította a Samp elleni hazain Vitray a közvetítésben Pisont Pista góljánál, valamint mi tegnap a korzókorlátnál két esetben is. A tegnapi meccs legnagyobb pozitívuma nekem ez a két momentum volt. Mindkettő Eppel lábáról indult, és Kemenes mindkettőt csak nézte, annyi eséllyel, mint amekkora az oddsa Dzsudzsáknak egy Bundesliga-szerződésre a következő 15 évben, jelen állás szerint. ““Így van, ezt kell csinálni…”” bővebben

Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály

Fénylik még a futópálya - Kispestet ma Dió bánta
Fénylik még a futópálya – Kispestet ma Dió bánta

Tamástól, a Pestről Diósgyőrbe szakadt jóbarátomtól a 90. percben érkezett az sms, utalva a mai látogatásunkkor tőlük kapott, a kertjükben termett három gigazöldségre: “Látod, a cukkinik… Ha ezt tudom előre, még többet adunk :)”. Hát igen. Tőlük cukkiniket meg egy remek délutánt, a csapattól pedig első miskolci helyszíni győzelmemet kaptam. Kellett ez az elmúlt hetek után. “Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály” bővebben

Döcögünk tovább

A soproni stadi klasszik profilja, háttérben a Forrai Rambo 1994-es bombájakor még csak épülő, azóta már le is rohadt üzletházzal (foto: RW)
A soproni stadi klasszik profilja, háttérben a Forrai Rambo 1994-es bombájakor még csak épülő, azóta már le is rohadt üzletházzal (foto: RW)

Először „Döcögünk szépen tovább” lett volna a címötlet, de azért a tegnapra elég nehéz lenne ráhúzni a „szép” jelzőt, minden tiszteletem innen is azoknak, akik ezt TV-n szenvedték végig, még inkább a semleges nézőknek, akik még nem is izgulhattak valamelyik csapatért. Nézzük a részleteket. “Döcögünk tovább” bővebben

(megcsúsztunk, jaja) Az Úppeverés Eppel meccse volt

Horváth 7 – Botka 6, Bobál 7, Lovric 7, Hajdú 6 – Hidi 7, Gazdag 6, Kamber 6 – Holender 6 (Nagy Geri -), Eppel 8 (Vernes -), Koszta 6 (Kovács Dani -) // Rossi 7

Osztályozókönyv szintjén maradnánk a tavaly megszokott (és sajnos a végére elkallódott) módinál, hogy értékelni 1 és 10 között lehet (Rossit is), majd a válaszoknál megnézem az átlagokat és a szórást, a durva szélsőértékeket egy algoritmussal lecsípem (a csupa tízes nem jelent semmit, hogy egy példát mondjak) és a maradék adatbázisban nézünk átlagot.

Az átlagot persze kerekítjük, hadd ne kelljen foglalkozni a tizedesjegyekkel. Ha egy van, akkor a két 6,5 közül melyik a hategészötebb? Jöhetne a kettő, három, satöbbi. Legfeljebb lesz olyan, hogy Horváth 6,7-re 7, Hidi viszont 7,3-ra. Na, bumm. (És az jelent bármit, hogy a leggyengébb hatos Filipé volt, a legerősebb pedig Gazdié?)

Helyünkön vagyunk

szezonösszecimA fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik,  ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. “Helyünkön vagyunk” bővebben