A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos

KryzWarzycha fáradhatatlan, minivideói közül egy újabb klasszikus esett be a héten a postaládánkba. 1998 őszi idényzáróján szegény Csertői Reli brutális lábtörésére ki ne emlékezne a Fradi ellen? Természetesen nem vagyunk aberrált blog, hogy magát a krachot nézegessük végtelenítve, viszont az elkövető magyarázata a meccs végén megér egy misét.

“A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos” bővebben

Tavasz-érzés helyett szögbeverés

"Alfi" reklámtábla a szinte töküres vendégszektor fölött a Városi stadionban. Nomen est gólem?
“Alfi” reklámtábla a szinte tök üres szektor fölött a Városi stadionban. Nomen est gólem? Lacalle emléke máig kísért!

Úgy indultam neki tegnap a Nyíregyháza-túrának, hogy hátha visszajön a kedv. Végül is a tavasz érkezése az mindig megdob “Kispestileg” is, végül is a csütörtöki ankétra nagyon erőlködve ráfoghattam (volna),  hogy voltak biztató jelei, pl. Rossi a végén odajött hozzánk dumálni, és jelezte, az újak ömlesztett berakása helyett max 1-2 új igazolásra számít és Botka, Lőrinczy kezdeni fognak (persze Ábel már akkor is mondta hogy ez jó eséllyel bullshit meg politika, de hát az ember picit hinni akar). Hinni akar, ja, de már az se megy. Szóval elindultam, hogy talán tavasz-érzés, talán lesz Honvéd-faktor, szóval hátha valami jó kisül ebből a napból.

Végül, ami jó volt, az Nyíregyházi Állatkert lett, meg a Sóstó környéke, mert ott tényleg jó sétálgatni. Tiszta Monarchia-hangulat a Krúdy-kaszinó, a környék pedig kora-kilencvenesek magyarfoci-feeling, tényleg csak egy egy kövérüveges régi Dreher kéne a kézbe meg Csehi Tibiék a középpályára. Szóval állatkert és Sóstó. A többit hagyjuk.

Ennek, ilyen formában így tényleg nem lesz sok értelme. “Tavasz-érzés helyett szögbeverés” bővebben