A Vasassal játszunk este, mégsincs bennem semmiféle rangadóhoz hasonló hangulat. Még ha a bajnokság aktuálisan első két csapata is játszik egymással, ez csak egy meccs lesz a sok közöl az NB II. posványában, amin lassan és valahogy túl kéne libbennünk, mert lehúzza az embert.
Fura, hogy a Vasas még így is az értelmezhetőbb ellenfelek kategóriája. Az egész másodosztályban pár ilyen maradt, és azok közül is többen újak, mint a Kecskemét, vagy a Szeged, ami egy egészen másik Szeged, mint a korábbi Szegedek. Továbbá Videoton és esetleg a Békéscsaba. És ennyi. Mindenfajta lenézés nélkül, egy Kispestnek az NB II. ennyi. A mi világunkból a többiek legfeljebb szerencsés kupasorsolások, esetleg hírverőmeccs per falunap.
És még így sem érzem a Vasast. Talán azért, mert már rég szarok, az elmúlt tizenöt évben inkább másodosztályúak, mint nem. És ott is rendre kilátástalanul vergődnek a dobogó környékén, és buknak el, ha kell, akár az utolsó pillanatban, mint mondjuk tavasszal, pont ellenünk. Őszintén? Ki nem szarja le őket?
„Csicska vagy, Petőfi! Hol voltál tavaly Kisvárdán?” bővebben