Büfében is tessék ezt csapolni és teljes a retró. (Forrás: retronom.hu)
Szombat reggel van, és kérem szépen, keserédes jókedvvel ébredek: visszakaptam a fiatalkorom, az igazi Kispestemet az elmúlt évtized szórványos kisiklásai után. Végre optimista poszt! Nem leszünk skótok a dicséretekkel!
A hajtás után bajnok- és kupagyőztes csapatunk egyik kulcsembere búcsúszavait olvashatjátok. Ő maga kért meg minket, hogy itt, ezen a fórumon tegyük közzé a szavait felétek, a szurkolók felé, a fenti címképpel kísérve, amit szintén ő küldött. Hogy a viharba’ mondtunk volna erre nemet? Gergő, tiéd a szó.
Fenn a létrán áll két skót ma már mind a kettő hót testük a létra alatt van számlálhatatlan darabban. Nem szült oly mestert e szép föld ki összerakja mi széttört.
(…)
Fenn a létrán áll két walesi hogy ott majd pár szivart elszí de a létra széjjelcsusszan s a két walesi végsőt szusszan. Kék füst írja levegőbe: ami széttört nem forr össze„.
(Eörsi-Szörényi: Szigetországi tragédia, Halász Judit Mákosrétes c. ultimatív klasszikus albumáról)
„Na az értelmiségi szekció: ülnek mint a verebek” – mondta Magyesz ‘csúton, és lefotózott minket
41 éves leszek két hét múlva. 19 éve, egy borzalmas klubvezetés alatt széteső öltözővel és szurkolótáborral sirathattam a zalaegerszegi kizuhanást. 19 éve. Az egy ötöd század. Ma viszont más a helyzet. Tavaly is és idén is megmutattuk, hogy ez nem a kora kétezres évek szegényháza: mi benn tudunk maradni. Értő kezekben a klub, jó a keret kémiája, összeállt a sokféle szurkolói réteg, hol van már a Hemy-korszak mocska? A klubom történetében a sokadik, “sajátomként” a tizenegyedik (1989-90, 1997-98, 1998-99, 1999-2000, 2001-02, 2004-05, 2009-10, 2010-11, 2014-15, 2020-21, és a mostani) majdnemkieső idény ez. Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan.
Most hetekig ilyen-olyan elfoglaltságok (meló, esküvőkre járás, talán nyaralás) miatt nem fogok tudni meccsre menni, és a régi reflexek miatt ez napok óta bánt, egész héten pedig az lebegett előttem, hogy pont ezért az MTK ellen mindenképp kinn kell lenni. Már csak azért is, mert végre nem ideiglenesen vagyunk a Hidegkuti vendégszektorában, hanem azért, mert évente csak kétszer kell idejönni és ebből ez az egyik; mert amúgy szeretek erre a környékre meccsre járni, és mert olyan béna gödörben lévőnek tűnik a csapat, hogy ilyenkor mindig nyerünk egy váratlant. De, úgy látszik a 2019 tavaszán kezdődött csodálatos új érában, mint annyi minden más, ez a trend is fejre állt.