Névrablók – Vidi – FRADI. A 3 legfontosabb meccs az utóbbi idények során – legalábbis nekem (de ezzel nem hiszem hogy egyedül lennék). Ezekből az utolsó ráadásul nem amolyan parvenü, feltörekedett rangadó, mint a két Fejér megyei csapat elleni: a zöld-fehérek ellen ősidők óda derbit nyomunk. Nekem gyerekkorom óta ez a legjobban félt és várt meccs ez minden idényben – nincs annál szebb érzés, mikor a kivéreztetett zöld sas fejét emeli fel a diadalittas kispesti oroszlán a 90 perc végén a kezdőkörben. Patetikus vagyok? Na és? 3 vereségből jövünk a meccsbe, ők 3 győzelemből? Na és? Szétesni látszunk? Na és? Na és, na és, na és, azaz San Francisco legendáinak Anti Nowhere League feldolgozását idézve SO F@CKIN’ WHAT?!?! Itt minden lehet! „So F*ckin’ What ?!” bővebben
Szerző: robwarzycha
Legjobb hely Szombathely?
Igazából elég olcsó címválasztás a Kanyar kedvenc vasi barátaihoz címzett egysorosát behúzni a poszt elejére, de tudjuk: szegény ember vízzel (Sisa tréner pedig Szuri bával) főz, ennyi. Ettől még nagyon bízunk benne, hogy a címben megfogalmazott állítást fennhangon ismételgethetjük majd úgy vasárnap este 7 után is, hazafele autózva a 8-as úton, de mindezt teljes biztonsággal kijelenteni most talán még egy bemátézott Budovinszky sem merné, pedig emlékezhetünk, ő verbálisan még a Debrecen megbaszását kivégzését is előre vetítette 2005 telén. Hát, mondjuk az se jött be. „Legjobb hely Szombathely?” bővebben
Fa.: Marco Rossi, Bozsik stadion; tc.: a szurkolók. Ilyen nincs – és mégis?
Ilyen is rég volt már, hogy a felhorgadó szurkolói kritikára ilyen gyorsan érkezzen (tudjuk, indirekt, de legalább érkező) reakció a klubtól… akarom mondani Rossitól. És most végül is mindegy, hogy tényleg a makkant talján higgadt le hétfő reggelre, és baktatott fel a klub médiaszakosaihoz kezét tördelve, kis cetlijével, amire a levél szövegét skiccelte fel (egyébként az a kemény, hogy akár még ezt is kinézzük a szeszélyes Misterből, de valljuk meg, picit sántít a kép), akár föntről oktrojálták rá a bocsi-levelet, azért ez egy örömteli fordulat. „Fa.: Marco Rossi, Bozsik stadion; tc.: a szurkolók. Ilyen nincs – és mégis?” bővebben
Most kéne a tiszta fej…-meglesz?
Tavaszi életérzés-túlcsordulásos beharangozó ide, „a Diósgyőrt mindig verjük itthon” múlt oda, a tegnapi meccs égi forgatókönyvírói megvonták a vállukat, oldalra kiköptek egyet, és egy váratlan fordulattal mindent borítottak. Most az ember hajlamos is egyszerre sötéten látni a dolgokat: ami a múlt héten még pici kisiklásnak tűnt, most akár hullámvölgynek is tetszhet, és nem segítik a józan értékítéletünk a közvetlen vetélytársak remeklései sem. A pár hete még nehéz munkával és kis szerencsével elérhetőnek tűnő bronz (ezüst) érem egyszerre úgy fest, mint kiránduláskor a hegycsúcs – mikor azt hiszed, még 200 méter és ott vagy, kiderül, hogy közben még két-két völgyet és gerincet is keresztezned kell, lesz az 2-3 km is. Kérdés, mi vár ránk az út végén – odaérhetünk-e még a saját kis csúcsunkra, vagy meg kell elégednünk egy közbenső turistaházzal? „Most kéne a tiszta fej…-meglesz?” bővebben
Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…
…amihez persze a Diósgyőrnek is lesz egy-két szava, szóval nem ilyen egyszerű a helyzet, mint ahogy azt a posztcím sugallja. A mai találkozóval végérvényesen belépünk az idei idény hosszú hajrájába, mind a meccsszámot tekintve (8 meccs van hátra, kvázi az utolsó negyed jön), mind pedig a sajátos belső szakaszolásunkat nézve (a Diókkal kezdődik a közvetlen vetélytársak és a dobogósok elleni flúgos futam), ideje tehát nagy levegőt vennünk, a koncentrációs fokozatunkat maximumra járatni, és leszegett fejjel, de tiszta aggyal elindulni a csatákba. Kissé patetikusan fogalmazok, elismerem, de a tavasz meg a tét ilyen hatással van rám. „Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…” bővebben