mert célunk csak egy van
Mezőkövesd–Honvéd 2–0
Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.
Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.
Ismét.
Ismét.
Ismét.
„Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?” bővebbenMezőkövesd–Honvéd @ Mezőkövesd, vasárnap 14:00
Tepertőkrémes szendvicset és hideg Pilsnert csomagolok az útra. Reggel betolok egy nagy adag borsodi pandúrlevest, ami valójában egy felturbózott krumplileves, azonban jalapenho paprikával és a paprika levével ízesítve kellemesen savanyú és nemkülönben laktató. Mondjuk folyadék, tehát pisilni kell tőle, ami az utazás szempontjából kevésbé praktikus, szóval ezt a részt még átgondolom.
Azt tudom, hogy győznünk kell, azonban egyelőre ennyire foglalkoztat a meccs. Lehetne számolgatni (a hajtás után fogunk egy kicsit), azonban nincs sok értelme. Lehetne merengeni a kezdőn, hogy Holmannal vagy Holman nélkül (Holman a pályán 9 pontos, a Honvéd 22, Holmannal 7-16 a gólkülönbségünk, Holman nélkül 20-15, és folytathatnám), hogy ki sérült és ki nem, azonban ennek sincs sok értelme. Annak kell megoldania, aki játszik. Lehetne lamentálni az ellenfélen, hiszen Csertői az edzőjük, télen hozzájuk igazolt Lőrinczy, azonban feltételezem, ők sem akarnak kiesni, szóval rajtuk is felesleges.
Annyi minden felesleges. Éppen azért tartjuk az edzőt, hogy helyettünk gondolkozzon és aggódjon az ilyesmiket, aztán ha eltalálta együtt ünneplünk, ha meg nem, akkor legalább van kit szidni. Az én dolgom a szendvics, az ott levés és a szurkolás. A többit oldják meg, azért vannak.
„Március 15. tiszteletére legyen meg a 12. tavaszi pontunk” bővebbenA Magyar Sajtó Napjára.
Ma van a magyar sajtó napja, emlékezve arra, hogy 1848. március 15-én a forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont rögtön első elemének a következőt tették a békepárti pesti fiatalok:
Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
Nem Magyarországon élnénk, ha a politikum ne csinált volna viccet ebből a gondolatból is. Természetesen nem ma, hanem: akkor. 1951-ben a Dobi-kormány, nemkülönben a magyarországi sztálinista vonalú diktatúra idején született egy minisztertanácsi határozat, amely szerint február 1. a „Magyar Sajtó Napja”, mégpedig a következő indoklással:
(…) Ez a nap ünnepélyes kifejezője annak a megbecsülésnek, amellyel államunk az Alkotmány szellemében a szabad sajtót munkájában támogatja. Erősítse a Magyar Sajtó Napja a Magyar Dolgozók Pártjának, kormányunknak eltéphetetlen kapcsolatát a dolgozó néppel, (…) Növelje e történelmünk során először igazán szabaddá lett magyar sajtó megbecsülését és szeretetét a legszélesebb tömegekben.
Magyar Közlöny, 1951. november 17., A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 1.032/1951. (XI. 17.) számú határozata (…)
A miniszterelnök papíron Kisgazda, a sajtó papíron szabad. (Jó, most veszem észre, hogy a papíron szabad sajtó mekkora duplacsavar ebben a kontextusban.)
„A Zaj Forradalma” bővebbenBoldog születésnapot!
Ebből az alkalomból egy hosszabb beszélgetést olvashattok az egyesület történetéről, feladatairól, jelenéről, jövőjéről Kaszás Kálmánnal és Koncsik Tiborral az egyesület honlapján:
Jegy, busz, osztályozókönyv, játékoskeringő
Online már elérhetőek a kövesdi jegyek:
Ha inkább személyesen (és kezelési díj nélkül, esetleg készpénzért) vennéd meg a jegyed, akkor gyere le csütörtökön 16 és 20 között a Futball házba.
„Napikispest 2025/03/11” bővebben
