mert célunk csak egy van
Honvéd–Gyirmót 2–1
Ismét megfordítottunk egy meccset, ismét győztünk, és hat pontra távolodtunk el a kieséstől. A Besoccer a harmadik forduló óta először 0, azaz nulla százalék esélyt jósol a kiesésünkre:
BVSC–Honvéd 1–2
A videón visszanézve nekem úgy tűnt, hogy a BVSC gólja előtt kézzel vette át a srác a labdát, majd vágta a kapunkba. Baj, mert addig helyzete sem volt a BVSC-nek, és egészen a második félidőig, amikor vagy egy, a bal kapufa mellé csorgó lövésük, amit Tujvel is dermedten nézett, szóval addig helyzetük sem volt. Egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy gólt kaphatunk, aztán mégis.
B. pont mondta a tizedik perc környékén, amikor már voltak bőven helyzeteink, hogy jótt tenne egy kapott gól, mert akkor fordítunk, és sima 3–1 ide. Pár perc múlva bejött, majd fordítottunk, igaz, a vége csak 2–1 lett.
Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos” így, mint Kazincbarcikán a 8. percben, 0–2-nél.
„Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás” bővebbenHonvéd–Csákvár 2–1
A klub történelmének leghosszabb és egyben legsötétebb sorozata ért véget, azonban mielőtt hátradőlnénk a a másodosztály tizenkettedik helyén, ami egyrészt egy átmeneti tizenkettedik hely, mert ma este játszik a Soroksár a Vasassal, és ha győzne, akkor máris csak tizenharmadik, szóval, mielőtt hátradőlnénk, a kiesés vesztett pontban továbbra is egyetlen pontocskára van.
Az eddig lement 22 fordulóból 15-öt töltöttünk kieső helyen. A Tatabánya 13-at, a Békéscsaba 4-et, a többiek pedig ennél is kevesebbet. Tényleg lehet ünnepelni, hiszen egy simán kiesőnek tűnő csapat épp nem áll kieső helyen.
„182 nap után nem állunk kieső helyen” bővebbenMezőkövesd–Honvéd 2–0
Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.
Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.
Ismét.
Ismét.
Ismét.
„Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?” bővebbenHonvéd–Soroksár 3-2
Annyiban mindenképp elégedett voltam, hogy ezen a mérkőzésen már legalább helyzeteket láttam a csapattól. Mondjuk a gólokat pont nem abból lőttük, hogy lábról-lábra járt a labda, és a végén valaki a hálóba juttatta, hanem
Viszont mindez semmit sem von le abból az érdemből, hogy tavasszal először láthattunk érdemi helyzeteket, dolgoztattuk meg az ellenfél kapusát, miazmás, ami egy labdarúgó mérkőzésen elvárható lenne, pláne egy olyan csapattól, amelyik a bentmaradásért hajt, és ahol ígéret megegyezés van arra vonatkozólag, hogy ez a bentmaradás május 4-ig megtörténik. (A dolog állása: mínusz egyből kell hét forduló alatt plusz kilencet csinálni, vagyis vagy a Soroksárnál, vagy a Békéscsabánál kell ennyi idő alatt a lehetséges huszonegyből tíz ponttal többet szerezni úgy, hogy a Tatabánya mögöttünk marad. Maga a tíz pont is közel 1,5-ös pontátlagot jelent, viszont ha más is szerez pontot, akkor ennél jóval több kell majd. Hajrá, hajrá! Csináljuk meg!)
Ajka–Honvéd 2-0
Nem baj, hogy aludtam rá egyet.
P. hívott, hogy nem engedik be a népeket a hazaiba, lakcímkártyát kérnek. Hiába hivatkoznak bármire, például a hatályos jogszabályokra, az MLSZ szabályzataira, a rendezők hajthatatlanok. A meglepően nagy számban kivezényelt rendőrök természetesen nem tesznek semmit, az MLSZ ellenőre szintén semmit, az egyetlen javaslat, hogy
akinek a lakcímére hivatkozva nem adtak jegyet, indítson polgári peres eljárást. De a meccsre nem jöhet be.
Ne haragudjatok, de azt kell mondjam mind a rendező sportszervezetre (FC Ajka), mind a rendező szövetségre (MLSZ), hogy mindkettő
egy utolsó, aljas, szemét banda.
Külön kínzó kérdés, amennyiben egy klub nem képes és nem is akarja megugrani egy NB II-es meccs megrendezését, akkor mi a francnak nevez be egyáltalán abba a bajnokságba? Minek fogadják el egyáltalán a nevezését? Úristen, néző, úristen!
„Undorító volt az egész, egyben csodálatos reklámja a magyar labdarúgásnak” bővebbenHonvéd–Kozármisleny 5–0
Munkához való viszony (eg.) Az érzelmi viszonyulás, a tudati állásfoglalás, a beállítódás alapján alakul ki a dolgozóban. Megkülönböztetünk ~t általában, és speciálisan arra a munkahelyre, ahol a munkás dolgozik. A ~t meghatározzák a dolgozó elvárásai, az elvárások kielégítettségi foka és mértéke. A munkához való pozitív viszonyulás kedvezően hat a dolgozó idegrendszeri állapotára, így munkatevékenységére is.
Munkavédelmi Kislexikon, Népszava, Budapest, 1982, 147. o.
A munkaerkölcs és a munkahelyi levegő szócikkeket inkább nem idézném. Eleve már az furcsa, hogy ez a kötet megvan a polcomon, nemhogy idézgessek belőle. Bőven elég a munkához való viszony, merthogy az ilyesmi ritka vendég volt mifelénk.
„Régen, illetve soha nem látott dolgok” bővebbenTatabánya–Honvéd 1-4
Pedig nem indult jól a nap. A mobilomon valami furcsaság történt: távolról akartak beállítani rá egy amerikai esimet (már nem először), majd közvetlenül indulás előtt eltört a szemüvegem. Mármint letört a szára. Egy kis duct tape, egy kis drót, és ha csálén is, de valahogy visszaeszkábáltam. (A tartalék szemüvegemet, egy dioptriás napszemüveget a biztonság kedvéért bedobtam a táskába. Majd kedden elviszem egy kereteshez, hátha meg lehet ragasztani.)
Innen viszont minden jönni látszott. Egyedül a meccs nem érdekelt*. A társaság, az egész nap koreográfiája viszont nagyon.
„Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk” bővebbenHonvéd–Budafok 1-2
Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.
Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.
Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?
„Undorodom, tehát vagyok” bővebbenHonvéd–Vasas 1–0
90 nap után újra győztes bajnoki labdarúgó mérkőzést játszott az első számú felnőtt férfi csapatunk a Nemzeti Bajnokság másodosztályában. November vége ellenére kellemes labdarúgóidő, a mérkőzés rangjához méltó nézőszám, vezette Antal Péter.
Valahogy így lehetne összefoglalni, mert azon kívül, hogy valóban győztünk, a mérkőzésen nem igazán történt semmi.
„Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!” bővebben
