történnek furcsaságokérzékelni furcsaságokat a keretben, a csapat dinamikájában, amiket érdemes jobban átgondolnom másfél héttel a bajnokság vége előtt, hogy értelmezni tudjam majd az átigazolási időszakot.- valamint utólag értékelni a most lezajló másfél hónapos minibajnokságot.
- mindemellett munka is bőven akad ma, semmi kapacitásom sincs legalább pár bekezdésnyi mélységig rendszerezni a gondolataimat, hogy abból valami szükségposzt születhessen.
- érzékelem a fapados, ámbár szinte végtelen szabadságot nyújtó kommentrendszer előnyeit és hátrányait is. Vannak ötleteim, azonban nem szeretnék egyik pillanatról a másikra egyedül döntést hozni. Ki fogunk alakítani egy amolyan bétatesztet, akár meghívásos alapon, hogy olyan megoldást válasszunk, ami egyszerre megfelel a közösségi és az üzemeltetési igényeknek. Köszönjük a mikroadományokat, így valamivel szabadabban gondolkodhatunk.
Kategória: Osztályozókönyv
Ha még nem mondtuk volna, akkor ez az idény eddig a Batik, Tujvel és Gazdag hármasé
Szörnyű látni Lanza agóniáját.
Nem állítom, hogy a kedvenc időtöltésem behozni a saját elmaradásaimat, azonban ma rászántam magam, hogy legalább pár apróságban utólérjük magunkat. Például az osztályozókönyvek kiértékelésében.
A linken ott van minden, ide csak pár dolgot emelnék ki //
- Batik, Batik, Batik, abszulúte Batikról szól az idény. Innen már szinte annyi maradt a kérdés, hogy mennyire?
- Ha nem Batik, akkor Gazdag lenne, de Gazdi sokat volt sérült.
- Lanzafame egy-egy villanást leszámítva tavasszal a ranglista 10-11. helyére szorult. Csak összevetésképp jelzem, hogy egy kezdőcsapat is épp 11 játékosból áll.
- Egy meccset követően (nyár, Kisvárda) elmaradt az osztályozás, valamint a karantén előtti Diósgyőr, Paks és Kisvárda nehezen értelmezhető eredményeket hozott, így azokat csak ceruzával mertük beírni.
Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi
Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv
Szinte minden a megszokott rendben történt:
- odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
- Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
- győzelem Kövesden.
Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.
Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.
„Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi” bővebbenMa is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél
Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv
Az imént írtam István barátomnak:
Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.
Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.
„Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél” bővebbenA világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?
Újpest – Honvéd 1-0 // osztályozókönyv
- kilenc edzőcsere: nyolc győzelem, egy döntetlen az NB I idei mérlege. pipa
- harmadszor mentem kifejezetten egy alkalomra szánt pólóban meccsre: harmadik vereség. Felcsút, 2016, utolsó forduló; tavalyi kupadöntő és most. Egy negyedik alkalommal, 2017-ben Debrecenbe menet egyszerűen elfelejtettem felvenni, akkor nyertünk 5-2-re.
- Istvánnal még nem nyertünk a Megyerin, pedig nem csak az Újpest, hanem a Vasas ellen is próbálkoztunk.
Ha léteznek babonák, akkor tegnap az összes bejött. Minden lócitromba beleléptünk, az összes galamb a fejünkre csinált, a falnak támasztott létra alatt átsuhanó fekete macskában is pofára estünk.
Kezdve onnan, hogy beérve a stadionba első utunk a büféhez vezetett, itt legalább iható a sör felkiáltással. Mindenfelé megmaradtak a Gallica reklámjai, a csapon azonban Borsodi. Jól indul. (Bónusz, az egyetlen tapodtat sem haladó sorba sikerült beállnunk, így konkrétan csaknem fél órát várakoztunk a sörünkre.)
„A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?” bővebben