mert célunk csak egy van
szerencsére meglepően jókor jött ez a válogatott miatti szünet. RW jelenleg külföldön, én ügyeket intézek, szóval pörgés az van, cserébe alig van időnk bármi másra, közte – sajnos – a blogra is.
Azért egy kis büszkeséget hadd osszak meg veletek:
Remélem napokon belül minden visszatér a régi kerékvágásba.
„Igen, kicsit el vagyunk tűnve, és” bővebbenIsmét eltelt egy hónap, és ismét köszönjük a támogatásokat.
Pedig jó ötletnek tűnt.
A Mosonmagyaróvár elleni meccs félidejében köszöntötte a klub az 1993-as bajnokcsapatot (eredetileg augusztus elején, a klub születésnapján lett volna, azonban egy vihar miatt elmaradt).
Csinnadratta, plakettek, kezdőkörben felsorakozó játékosok, vezetők, a kivetítőn bejelentkezik az isteni Martti Kuusela (sá-lá-lá-lá) és Csábi Jocó, Kálmán még az egymeccses Flórián Tibort is felhajtotta. Sajnos Béla király, Vincze Pilu, Vezér, Brockhauser, Negrau, és még páran nem tudtak eljönni, de sebaj, így is szép volt. Eleve a gesztus.
„Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók” bővebbenHonvéd – Mosonmagyaróvár 3-1
Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.
Honvéd – Mosonmagyaróvár @ Bozsik, vasárnap 15h
mert menet közben valahol elengedtem ezt az idényt. Szégyen egy Honvédnál, hogy már októberben, és még csak nem is valami hű de nagyon komoly célt, hanem egy szimpla feljutást az NB I-be.
Hihetnék még a csodában, azonban
Marad tehát a lézengés.
„Kimegyek lézengeni,” bővebben
