Mastodon

Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!

Bp. Honvéd – Budafok 2-3

Egy normális világban a Honvéd-Budafok 2-3 másnapján, amikor huszonegy fordulót követően, a bajnokság kétharmadánál kieső helyen áll a Honvéd, a szurkolók vért akarnának, és bár a Facebook/Instagramvalóságot inkább nem szeretném valódi valóságnak tekinteni, feltételezem, a felböfögött, odavetett vélemények ott is nagyjából hasonlóak lehetnek. Felelőst, bűnbakot, kirúgást, leváltást, megszégyenítést – vagyis vért.

A szurkolóknak elegük lett az eredménytelenségből, és elegük lett a hamis őszinteségből. A szurkolók nem akarnak több olyan interjút látni, posztot olvasni, ahol Jóska Pista középpályás lenyilatkozza: érezzük a felelősséget, még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul, a következő mérkőzésen javítanunk kell és javítani fogunk. Megértjük a szurkolóinkat.

Jóska Pista a nyilatkozat után három nappal pályára lép a Budafok ellen, és megmutatja, mennyire gondolta komolyan. Kiderül, kár volt minden karakterért. Jóska Pista még a látszatra sem ad, a budafoki ellentámadást szemmel, esetleg könnyített sétával kíséri, majd a gólt követően látványosan összeomlik: én mindent megtettem. A szurkoló ekkor kurvaanyázik.

Ilyenkor senkit sem érdekel, hogy az első félidőben lefociztuk az ellenfelet, sőt, eddig szinte az összes ellenfelünket, ha a mérkőzések végeredményébe beleszámítanak második félidők is.

„Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!” bővebben

A huszonegyedik fordulóig tartott, azonban mostantól kénytelenek vagyunk könyörgőre venni, hogy hátha

Bp. Honvéd – Budafok @ Hungária krt., 19:30

Nem megsértve a Budafokot, mert szerintem nagy dolog, hogy idáig eljutottak, azonban valakinek ki kell jelenteni végre, hogy nekünk baromira kellemetlen érzés kiesési rangadót játszani egy kvázi másodosztályú csapat ellen. Szimpatikus jelenség a Budafok, játékra, a stadion hangulata, a közeg, a büfé, az egészből süt egyfajta báj, amiben jó elmerülni néha-néha, azonban az NB I. nem szabad, hogy erről szóljon. Alkalomadtán persze, nincs ezzel semmi baj. Ahogy a Tiszakécskével se volt.

„A huszonegyedik fordulóig tartott, azonban mostantól kénytelenek vagyunk könyörgőre venni, hogy hátha” bővebben

NB I/21. fordulókibeszélő

  • Újpest – Diósgyőr 1-0, péntek 20:00
  • Felcsút – Paks 3-2, szombat 14:45
  • Kisvárda – ZTE 2-1, szombat 17:00
  • Honvéd – Budafok 2-3, szombat 19:30
  • Mezőkövesd – FTC 2-2, vasárnap 14:30
  • Videoton – MTK 1-2, vasárnap 17:00

(via adatbank)

„NB I/21. fordulókibeszélő” bővebben

gépház // kupatovábbjutás van, net nincs

Lett volna reggel/délelőtt, tehát még munkaidő előtt valami minimál poszt a kupameccsről, azonban tegnap délután óta nem szolgáltat internetet a környékünkön az internet-szolgáltatóm. Illetve vonal van, csak net nem jön át és keresztül rajta. Járt egy kicsit az agyam a problémán, majd kitaláltam a megoldást, azonban mire összelőttem a vpn-t, hogy legyen vonalas netem, el is ment a posztírásra szánt időm.

„gépház // kupatovábbjutás van, net nincs” bővebben

Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus

III. kerület – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?

„Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus” bővebben

Szurkolók, attitűdök

Tornyai János: Bús magyar sors

Ősszel azon siránkoztam, hogy hova süllyed a kommentszekció színvonala, egymás és a posztszerzők cseszegetésével, néhol gyalázásával, mindenbe politikát belelátó újonnan kihangosított élharcosokkal, stb. Akkor a Stécés posztra érkező reakciók még visszaadták a hitemet, hogy az utóbbi hetekben ismét lelombozódjak, pedig most nem Fanta kapta az ívet, nem is én (mire kapnám mondjuk, alig jön már tőlem poszt). Kapja Pisont, Gazdag, Lovrics, Kamber, Urbányi, de még a portás és a Temesvár utcai kóbor kutya is. Ki jogosan, ki kevésbé, de egyre többet gondolkozom azon, olvasva ezeket a csodálatos fröcsögéseket némelyektől – és sajnos egyre többektől, hogy hova süllyedt – nem, most nem a klub, hanem a tábora, 2017 dicső és vállt vállnak vető együttállásából egy frusztrált genggé. Nem túl szívderítő.

„Szurkolók, attitűdök” bővebben

[ötlet] Fogadóóra

Legyen Esetleg lehetne olyan, hogy egyszer-egyszer elbeszélgetünk, mert kezdem néha azt érezni, segget csinálok a számból. Kifejtem miért.

Egyrészt van a blogolás alaptétele, hogy a szerző elmondja a sajátját, és csak mérsékelten, optimális esetben pedig egyáltalán nem törődik a visszajelzésekkel, hiszen amint a visszajelzések hatása alá kerül, elveszíti az egyetlen, saját maga számára releváns dolgot: a saját mondandót. Becsicskul, meghatározottságok, hovatovább kényszerek fogják meghatározni, érdektelenné válik.

Másrészt viszont az is van, hogy előállhat olyan speciális helyzet, amikor a szerző valószínűleg nem teheti meg, hogy annyira punk maradjon, hogy nem egyáltalán foglalkozik a működési közegével. Kispesten – talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk – valami hasonló állt elő. Érezhető egyfajta tömegigény a Kispestről beszélésre, arra, hogy a tömeg tematizálva legyen, hogy számára hitelesnek képzelt forrásból jusson információhoz, számára érdekesnek vélt véleményt olvasson, akár szerkesztői, akár felhasználó tartalomként. Utóbbit, mármint az információátadást és a véleményvezérkedést eddig sosem vállaltuk fel nyíltan, és sosem fogjuk, viszont fű alatt, a sorok között valahol, na, azért mégis.

„[ötlet] Fogadóóra” bővebben

Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: „lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.

Magyarország tagadhatatlanul sportnemzet. Négyévente nyáron a tehetségkutatós dal- és hangkritikusból hirtelen tömegek változnak vízilabda- és párbajtőr-szakértővé, és kezdenek fejhangon visítani a tévé előtt, ha a szemét, soha nem hallott országból érkező bírók lepontoznak egy leszúrt rittberget, mert ha olimpia van, akkor olimpiásat kell játszani. Az most mindegy, hogy fogalmunk sincs ki nyerte az előző négy OB I-et a vízilabdában, ettől még vízilabda-nemzet vagyunk, rajongani négyévente kell, a kettő között pedig húzza ki valahogy a sportág érdeklődés nélkül.

Hiába a történelmi eredményesség asztaliteniszben, kajak-kenuban, vívásban, az igazi magyar népsport mégis a halott, vagy halottnak hitt oroszlánba rugdosás (HOR). Annak is a tényektől elrugaszkodott szakága, ahol fontos, hogy a minket körülvevő objektív valóságot tagadni kell, vagyis úgy kell belerúgni az oroszlánba, hogy közben hangosan valami valótlanságot állítunk. A győztest a valótlanság tartalmi hülyesége szorozva a rúgás erősségével (vagyis a hallgatóság számával) plusz nyelvtani pontszám egyenlet sorrendje adja meg.

A halott oroszlánba rúgás másik változata egyébként az, amikor a halott oroszlán nem a mi halott oroszlánunk és úgy rugdossuk. Utóbbit kárörömnek nevezzük, és legalább annyira szeretjük művelni.

„Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: „lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.” bővebben