A valahogy mindig lesz reményében.
Baszki, ezt tényleg nem gondoltam volna. Egy hobbinak indult, aztán mi lett belőle.
Ezt a posztot például még tegnap írjuk mert így fér bele a heti tervbe. A születésnap hétfőn van, azonban ott a vezető anyag nyilván a Honvéd–Szeged utáni osztályozókönyves poszt kell legyen, viszont arra nincs kapacitás, hogy ugyanakkor még egy szülinapit is összekaparjunk. Tehát most vasárnap reggel kilenc magassága van. Nyolckor ment ki a Szeged elleni beharangozó, amit még szombaton írtunk, mert oda belefért a legújabb Hétvégi Kötekedő podcast adásnaplója mellé. A péntek a csütörtöki Paks volt.
Viszont azzal, hogy tegnap írjuk ezt a posztot, egy valódi terminátori pillanatot okoz, mert az olvasó már tudja, hogy sikerült a megírás, vagy sem. Konkrétan most (szombat reggel) egyetlen gondolatunk sincs arra, mi legyen akár a következő bekezdésben. Egyetlen dolog tuti, a korábbi szülinapi posztokat még a hét közben összegyűjtöttük egy listába, és azt beszúrjuk ide, a végére. Illetve beszúrtuk, mert ez tegnap történik.
„Kijártuk az általánost: tizennégy éves a Csakblog” bővebben