Mastodon

Last man standing. Újpest-Kispest beharang.

Ma csak amolyan gyorsbeharanggal  jelentkezünk, ahogy azt megszokhattátok bizonyos heteken (azaz amikor vh vagy rw elmerül a civil élet mocsarában – most is ez történt). Újpest meccsnek viszont nem futhatunk neki csak úgy, prelúdium nélkül, ennek meg kell adni a módját – ha zanzásítva, ha vázlatosítva, ha bulletpointosítva (vagy most esetünkben, inkább csak úgy hangosan gondolkozva) is – de akkor is. Nézzük, mi várhat ránk ma.

Múlt héten ugye vízválasztó jelleggel Rossi is kimondta azt, amiről addig csak a vérmesebb reményekkel bíró, elvakultabb szurkolóink ábrándoztak: hogy mi bizony bekalibráltuk a rozsdás mordályunk célkeresztjébe a bronzérmet. Akkor azt írtam, már csak az esély ténye maga is szívdobogtató, és tényleg: egész héten jó volt arra gondolni, hogy van némi tétje a következő meccseknek.

Viszont ez a megállapítás a rendkívül kiélezett viszonyok miatt csak akkor marad igaz gyakorlatilag ma késő estére is, ha legyőzzük a lilákat. Vagy legalább pontot szerzünk a Megyerin. De inkább győzünk.

 

Nem egyszerű házifeladat lett feladva tehát ifjú akadémistáinknak és harcostársaiknak. Bár a hozzáállás mindenképp örömteli! A csütörtöki sporttévés Zuhanyhíradó c. műsort épp elcsíptem egy 10 percre az esti focira indulásom előtt és véletlen pont “belénk” futottam: Rossi nyilatkozik, Nagy Geri és Vécsei bizakodnak, Kemenes Szabi meg tolja a trademarkos megnyilvánulásai egyikét, hihetetlen az arc, igazi jelképe a mostani keretnek, s reméljük ez még jó darabig az is lesz. Szabiról tudjuk, hogy tud nyilatkozni és érti a szurkeri nyelvet, s hogy mindig vannak céljai, ő már télen is dobogóközeli dolgokról beszélt, amit akkor én csak utópiának hittem – azt’ tessék! De ami még örömtelibb, az a két fiatalunk. Mindkettő szemmel láthatóan vidám, optimista, de ez nem a magyar válogatott kincstári optimizmusa, amikor Kabát/Juhár/Tököli/Kenő/Potyamackó/Sebőkvili nyilatkozgatta rendre, hogy most de együtt vagyunk, de meglesz a továbbjutás, aztán sose semmi. Itt most mást érzek, inkább fiatalos pozitivizmust, mint anno a Debi féle U20-asoknál, és ez jó.

Jó, és persze semmire sem garancia. Ettől ugyanúgy kikaphatunk. De ha így is lesz, bízom benne, hogy az nem úgy történik, mint Hercegfalvi vagy Gege tizenegyesrontásos bűngyenge meccsein, hanem (elcsépelt, de nem jut eszembe jobb szó) szerethetően. Mert az idei tavaszi csapat nyomokban ilyen jelleget mutat és ha Honvédos hagyományoktól kicsit eltérően ezt a team-et (vagy ahogy Szabi mondja, brigádot) tudatosan építjük tovább jövőre, akkor még inkább rajongható Kispest lesz! (Nekem már most az, újfent).

És igen, ilyenkor, ha lelkesedek, ilyenkor jön mindig pofon, tudom. Azt is tudom, hogy a Megyeri úton ritkán terem babér nekünk. Az utóbbi 10 évből a SziliAttis/Genito féle bravúr, meg a Diego féle ívheggesztés ugrik csak be, sajna én egyiken sem lehettem ott nagy szívfájdalmamra, amikor meg megyek, mindig Francis Ford Szoppola a vége, sajnos. Valahogy nekünk nem megy ott. Ezért reménykedek abban most, hogy ennyi fiatal sráccal, nem befásult arcokkal, egy közönségkedvenc kapussal és végre minőségibb külföldiekkel (Ignja, Tandi) talán most végre összejön valami.

Mert azt látni kell: ha tényleg akarjuk a bronzot, vagy legalább a végig versenyben maradást, akkor itt ma menni kell Újpesten előre mint Torghelle Sanyinak, ha győri biztonsági őrt lát. Mint ahogy mentünk otthon a Fradi ellen. Kikapcsolni a szétvarrt karú bódédöntögetőt, semlegesíteni Iandolit, Hidi pedig üljön rá Vasziljevics nyakára, miután az öltözőben Rossi 1 méterről ordította bele a taktikát az arcába. Az utolsó emberig küzdjünk, harcoljunk, a végén  pedig, mikor már fárad az Újpest, jöjjön a kis Holender és döntsön! Vagy egy koszlott Dél-tizi! Nem érdekel.

Ha meg máshogy nem megy, és kikapunk, mondom, srácok, csak emelt fővel. De basszus… annyi emelt fős sztorivég volt már nálunk, hogy most legyen megint egy váratlan siker…!

Mi nagyon szorítunk, mellettetek leszünk.

Deklaráltan megyünk a bronzra. Kispest-Pápa értékelés.

Bizony a mai meccsnek ez volt a fő tanulsága számunkra. Persze eddig is mondogattuk, hogy de jó lenne Európa-kupa, mondogattuk bizony, balladai magányunkban, esetleg a közértben, vásárlás közben… vagy a metrón az NS-t olvasókra pillantva… a melóban a monitor mögött számolgatva gondolatban a “mennyi az annyit”, de akárhogy is, ez igazából szurkolói utópiának tűnt, meg Hanta szokásos “imádom-nem normális” gondolatkísérletei egyikének. De őt épp ezért szeretjük, mert az agymeresztései nélkül nem meccs a meccs. No de hogy négy fordulóval a vége előtt az MTK és a Loki besülőfélben lévő formája és a relatíve kedvező sorsolásunk mellé bejön a zsinórgyőzelmeink sorozata is, és mindez azt eredményezi, hogy a Pápa legyőzését követően Rossi is azt mondja a sajtótájon, hogy kellett a három pont, hogy életben maradjanak európai reményeink… azért ez 1-2 hete nekem még hihetetlen lett volna. De nem az. És noha szerintem továbbra is messze vagyunk ettől az álomcéltól, az, hogy legalább beszélhetünk róla és deklaráltan már csapatcél is, az azért nem semmi – megédesíti az idény végét. Értékelésünk következik…

Kapu

Szabinak egy nagy 0-t beírhatunk mára is, igazából alig kellett játékba avatkoznia, kb olyan volt a szerepe, mint Jason Newstednek a Metallica “…and Justice for All!” albumán, ahol szegénynek a basszussávjait úgy lekeverte az úrhatnám Ulrich-Hetfield duó, hogy felesleges volt bármit is albumra játszania… Szabinak is a kontribúciója ma kimerült néhány vetődés-utánzatban, de az egy igazi pápai ziccert úgy durrantotta mellé a légiós svájci gárdista, hogy a szögletzászló nagyobb veszélyben volt, mit a Szabi őrzötte kapu. A második félidőben azért volt egy kis “kemenesszabi”-zás, és ez így van jól.

Védelem

“Ha a védelmünk alapfelállásában játszhat, akkor ott nincs nagy baj“- magyarázta Hanta egy szokásos vendégének a második félidőben, Borsodija felett, és azt kell mondjam, igaza van. Átvészelve az első tavaszi fordulók avantgarde felállásait hátul, az Iván-Ignja-Tandi-Boti négyes biztosan teljesít fordulók óta, 4 meccse szűz a hálónk, és noha ellenfeleink is tré formát mutattak, azért ez a védelmet nem kárhoztató megállapítás, semmiképp! Iván standardprogramot futtatott le ma is az IvánCár PC-n, köszönjük, egy fejesgólt már várnánk, de ez okés volt. Ignjatovics zseniális, Botist már szinte nem is sírom vissza, Tandia pedig lelkesen írja doktori disszertációját a cacaki phD iskolában. Botika kissé halványabb mint ősszel, így most csak szimplán kurvajó kényszer-balhátvéd, mi lesz, ha visszatérnek az őszi király megoldásai is? Jó ez a védelem most, remélem mindenkit megtartunk közülük jövőre is, és a két szélre felnő valaki az ifiből helyettesítőknek, a boldogtalan Alcibiade meg maradhat csere-középsővédőnek.

Középpálya

Zsivány a Fradi elleni remeklést követően ismét lassan, de biztosan szürkül, bár az is igaz, hogy akárkit tett Rossi erre a fura se nem szélső, se nem szűrő posztra az idényben (MaxiKing, NagyGeri), ott senki senki sem muzsikált jól… Nagy Geri szűrő-szerűségként szokásos kűrt futott, nagy küzdelemmel, sok hibával de megalkuvás nélkül, egész addig, míg Patya beállásával előrébb léphetett a hajrában, melynek eredménye több remek labdaszerzés és -megjátszás lett a támadó-középpályán és egy remek heggesztés a kukás lábai közé. Gólörömét imádjuk, meg az egész srácot, nagyon szurkolunk neki és mindig jó látni amikor gólt ver valakinek. Egyre jobban rajzolódik ki az ő biztos helye is a következő évek Kispestjének középpályáján, mint stabil pont és ez jó. Vécsei szeszélyes tavaszt hoz, remek és közepes meccsekkel, a mai úgy indult, hogy a második kategóriába kerül, de úgy a meccs felétől Bálint megrázta magát, és a második félidőben elkezdett zelenkázni, sajnos Bobál elhibázta a forintos zsugát, Nagy Gerinek viszont gyönyörűen tette le a játékszert a csöpp középpályás gólja előtt. Ha Nagy Gergő a stabil pont a Future-Kispestben akkor Bálint lehet az agy. És szerintünk lesz is. Hidi stabilizálni érkezett a végére, amit meg is tett, a fikcsis indításokkal ugyan volt gond, az nem az ő műfaja (mondjuk szerintem képes lenne rá csak fejben kéne elhinnie: ő még mindig a Paksnak álomgólt ágyúzó szűrő), de brusztolni középen már egyre jobban megy. Gyerünk tovább az úton…

Csatársor

Lanza pécsi pofonfa-rázása eredményeképp eljött Dél ideje: házigólkirályunk kisebb szünet után ismét a kezdőben találta magát, és korrekt első félidőt hozott le, egészen a 2011 ősz eleji szimpatikhajtós-önmagát idézve. Mindezt a tizi teketóriázás-mentes léc alá vágásával is megkoronázta. Sajnos a második félidőre előjött az idei tavaszi tétova óda c. antisláger, s a közönség is megtalálta amit láthatóan nem dolgozott fel könnyen. Csámikánk olyan volt mint mindig: gyors, szeszélyes és buta, meglepően futballista megoldásokkal és még meglepőbben amatőr folytatásokkal. Martinez pedig gyors, de önzése miatt megérdemli a XIX. kerületi Arjen nevet… félek, hogy Pécsen láttuk élete meccsét, de szidni sem akarom, ráadásul a sajttáj után hazafele csorogva elszáguldott mellettem egy fekete vastagkeretes hemüben egy sötétkék Smart kormánya mögött, hogy azt még most is emésztem…jelenség az arc… Két fiatalunk is bevetésre került a második félidőben, mikor Rossi érezte a támadókreativitás megfáradását (igazság szerint hiányát). Holender Filip eddigi legnagyszerűbb teljesítményét tette le elénk a zöld gyepre, bátran, gyorsan, remek cseleket felvonultatva játszott, elfutásai nyomán nevét még most, Pápára hazafele tartva is révületben zsolozsmázza a lombardi védelem. Szabi-kapufája pedig remek teljesítmény volt. Bobál Gerinek is adhatna kicsit az önbizalomból, a görcs még mindig rajta van sajna Gerin, aki ma szintúgy debütálhatott volna, de helyzete kimaradt. Mindegy, csak megtörik egyszer a jég, Holender pont 2-3 meccsel előbb kezdett rendszeresen játszani Rossinál, lehet, Gerinél is ennyit kell még kivárnunk.

Kispad

Rossi forgatgatja a csapatot, ügyesen, igaz egyre csökken a rotációs lehetőségek köre, hisz a sérülések. eltiltások szaggatta keret nem olyan tág, mint azt a puszta létszám mutatja. Cseréit ma is nagyrészt meg tudtuk jósolni, a két fiatal csatárért jár a köszönet, és ugyan a sajtótájon elmondta hogy ő se nem Murinnyó se nem mágus (utóbbiért hála az Égnek, az kéne csak, hogy atlétatrikóban, fotelből vezessen edzést), de azért egész szépen kihozta a maxot az idei évből, igaz, várjuk ki a végét.

* * *

A tegnapi para-cikkem tehát elérte célját, addig-addig féltettem magunkat az esetleges blamázstól, míg a tré meccs ugyan bejött, az eredmény szerencsére nem! Újpesten mindazonáltal ennél jóval több kell majd elöl, pontosságban – a védelem az jó lesz így. Négy forduló van hátra és mi a bronzra és Európára tekintünk az ütött-kopott vörös-fekete kisbuszunk szélvédőjén át. Nem mondom, hogy elérjük: a körülöttünk száguldó márkás versenymotorok elvileg jobban hasítanak. De a lehetőség maga, hogy az még ennyire a célegyenesben itt van előttünk, az valahol nagy királyság, ismerve-tudva a körülményeinket. Szóval, hajrá, Kispest, röffentsük be azt a dohogó motort erre az utsó párszáz méterre…mi történhet? Max lerobbanunk. de a célegyenesben, nem holmi rég elhagyott kanyarban. És ez nem kis dolog.

Nyögvenyelés előtt? Kispest-Pápa beharang.

Kabaré Pécsett, Kemenes Szabi megint nyilatkozatkirály, Rossi magáravállal, Lanza kiesik egy meccsre?, Lanzát eltiltják 2 meccsre!, Lanza riportban cinkeli Martinezt, Hemy úr szektort zárat be, diákjegy ellenben 415 Ft, felhőszakadások, kötelezően behúzandó 3 pont, Kispest-faktor lebeg a fejünk felett.

Erről szólt eddig ez a hét.

És hogy hogyan zárul? Holnap kiderül.

Szóval így telt ez a hét, részemről még egy szakvizsga első felvonással is megdobva, laza 600 oldalnyi törvény- és jogszabályszöveg, melynek munkatúlórák melletti biflázásába még a pécsi túrám is belebukott, szóval nem vagyok TOP-hangulatban, a posztokra alig marad időm, de hát ezt az olvasó is látja, hiszen az utóbbi hetekben good old Hanta onemanshow jelleggel viszi a blogot. Hogy azonban ne váljon a csakblog a csapathoz hasonlóan egyemberes vállalkozássá, és Hantafame mellett Leandro RW Martinez is csatasorba álljon, a mai fáradt kis péntek esti beharangra azért visszakúsztam a virtuális térbe.

Pedig ez most nem hálás feladat, beharangot írni a holnapi meccs elé. Több okból is.

Nem szeretjük az ilyen meccseket. Nem szeretjük őket, mondjuk ki. A kötelezően behúzandókat. Ezeket már kiskoromban is rühelltem, mindig az ilyen tutimeccseken lett baj (na jó, ez túlzás volt, de a pesszimista lelkem ilyen túlzásra fordítja át a kivételes ’90-esek eleji hazai kisiklásokat a kiscsapatok ellenében), az utóbbi években pedig megint. Kiscsapatok ellen nem ment a rangadókon brillírozó Moralessel, a 2007 őszén hasító Supkával, nem ment Sisával (mondjuk szegény Tanár úrral ki ellen ment?), Pölőt hagyjuk… még Dolcettivel is akadtak gondok a kötelezőkön. Szóval nem egyszerű esetek ezek, a háttérben nyilván az áll mostanság, úgy 2006 óta, hogy elég jók vagyunk ahhoz, hogy esélyesek legyünk az ilyen meccseken, de nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy 10-ből 10-szer behúzzunk minden ilyen meccset.

A hangulat ráadásul most sem fog sokat segíteni. Míg a Fradi ellen a Kanyar-korzó duó csak belehajszolta a gárdát egyfajta eszement küzdelembe, addig a szombat délután várhatóan decensen kongó Bozsik, a távolmaradó kemény mag (és a hangulat) hiányában erre nem doppingolja majd a csapatot.

És nincs Lanza, bár ezt leírnom is kár volt, hisz épp én sírok sokat a csapat egyemberessége miatt, akkor pont egy gyenge Pápa ellen miért a derék punkfrizkós taljánt hiányolom, amikor itt a lehetőség egy Délczegi reinkarnálódásra vagy Martinez (a vállunkra ülő Lanzaarcú kisördög szerint szerződés-bebiztosító) újabb góljaira? Nem is szóltam semmit.

Kissé menjünk át Rossiba. Nem is a fejével gondolkodásra utalnék most, inkább a népszerű “ha én lennék a Kispest edzője” c. népi játékra. Nos, ha én állhatnék a tar italiánó helyett a padnál és az öltözőben a meccs előtt, részemről a Kemenes – Lovrics, Ignja, Tandia, Baráth – Nagy Gergő, Vécsei, Zsivány – Tchami, Martinez, Diaby kezdő futna ki a pályára, Zsivány helyett elgondolkozva egy Ivancsicson is, akinek rendre megy az ilyen színtelenebb ellenfelek ellen. Csereként Bobál, Dél, Holender vagy Patya barátunk érkezhet bármikor. Hmm… nagy meglepetést nem fogtok találni, talán Diaby az, akit nem követelne kezdőbe egy emberként a Bozsik népe, de problémás fickó volta ellenére mi Hantával valamit látunk benne, az meg hátha egyszer kijön. Illetve néha azért már kijött, ezért látjuk benne a valamit. Jól tart meg labdát, jól passzol. Ez a Pápa ellen is sokat érhet.

És ez mit hozhat?

Igazából nem tudom.  Utálom ezt leírni, de a holnap szinte háromesélyes. Oké, legyen kettő, X-1, de sajnos a blama-döntetlen szcenáriója valahogy meggyőzőbben kísért. Nem mennek nekünk ezek a kötelezően behúzandók. Nem fekszenek. Szóval nehéz ügy ez. Nehéz ügy, olyan, amikor sok kapaszkodó nem marad. Egyvalamit leszámítva.

Hogy idén már többször bizonyítottam: iszonyat tré jós vagyok rövidtávon Honvédügyben.

 

 

Házon belül megoldani – néhány szó a szektorbezárásról

Nehéz üggyel vagyunk kénytelenek foglalkozni. Blogunk rendszeres olvasói számára nyilván kiderült az elmúlt évek során, hogy a szerzők egyáltalán nem az ún. ultra-vonalat viszik, ha a Kispestről van szó, egyáltalán nem társaságok, fílingek szócsövei akarnak lenni, hanem ha van épp valami gondolatuk, akkor azt megírják, hátha mást is érdekel, aztán legfeljebb elvitatkozunk rajta.

Rövidposzt és szerzői vélemény a szektorbezárásról.

Sosem értettünk egyet például az MLSZ berkein belül működő Szurkolói Iroda létével, céljaival, ahogy magának juttatta az egyedüli legitim (szurkolói) képviselet jogát azzal a hamis indokkal, hogy ők a szurkolóság dandárja, mindenki más pedig elenyésző, hogy van. Az ultráktól (és/vagy az Iroda) véleményétől hangos a net, miközben a korzók népe, a tribünök kényelmét keresők, a nyugdíjasok, az egyéb nem szervezett csoportok érzésre valahogy mégis többen vannak. Talán a mi érdekeink is lehetnek annyira fontosak, esetleg szóra érdemesek, netán képviselendők, vagy legalább megértendők, hogy vannak.

Fontos megjegyezni, hogy az ultra nem huligán, az ultra nem huhogó náci/nyilas/miegymás csőcselék. Az ultra egy szép, ámbár manapság ritka életforma. Büszkének lenni magukra, a csapatukra, menni vele, szurkolni, kitartani érte, mellette, és sorolhatnám még összefüggéstelenül a szavakat. A lényeg, hogy az ultrák is csak a stadion egy csoportja a többiek mellett, mégis rajtuk vernek el minden port – az esetek túlnyomó többségében abszolúte érdemtelenül.

Mert ugyebár most bezáratnak egy szektort.

Nem is bezáratnak, mert igazából magunknak zárjuk be.

Valahol azonban érthető. Talán a tulajdonos úgy gondolja, ha zárva a renitenseket is tartalmazó szektor, ha a korzó felé veszik az irányt, akkor majd

  • az MLSZ jobb szemmel nézi, hogy mi teszünk valami ellen valamit;
  • a szektorukat visszakövetelők majd tesznek azért, hogy többet hasonló se fordulhasson elő*, hiszen ismerik a következményét, mert

először van olyan, hogy néhányak miatt nem a klub viseli a teljes felelősséget, fizeti be az újabb és újabb bírságokat, hanem maguk a vétkezők is bűnhődnek, azáltal hogy nem juthatnak be a helyükre. (Fura lenne érvelni ebben az országban a kollektív felelősség mellett, remélem nem hangzott úgy, hogy most ezt teszem.)

* Az egy, azaz egy darab MLSZ-ellenőr jegyzőkönyvében megjelenő rasszista, kirekesztő, vagy egyéb – amúgy elítélendő – megnyilvánulás(ok). Amit ő hall/lát, az lesz később a büntetési tétel megállapításának alapja. És ő olyat is hall/lát, amit esetleg más nem.

Valami nagyon el lett baszarintva menet közben. Írom, az ultráktól hangos a net, de közben azt látjuk, milliókat ölnek beléptető- és kamerarendszerekbe, hogy az amúgy mindenki által csendes, minden objektív mérőszám alapján békés többséget tereljék, megfigyeljék, esetleg, netán kiszűrve nagy ritkán egy-két renitenst. Még a saját tulajdonosunk, akit amúgy valami fura okból teljesen érthetetlen dolgokért szidalmaznak, szóval még ő is elismerte, az egész rendszertelepítés felesleges, jobb helyen lenne a pénz, ha mondjuk befednék az állóhelyeket, vagy hasonló, ami tényleg a szurkolók érdekében történik.

Szuperek a külsőségek, európaiak a biztonsági feltételek, csak éppen néző nincs. Mert a néző fejére illik egy hatalmasat szarni. A néző nézőpontja nem számít. Gyalogok vagyunk egy hatalmas mutyi-sakktáblán.

Akartam mondani, hogy nem fokok értékelni, nem fogok állást foglalni a dologban, de most mégis. Egyetértek Hemibá mostani döntésével! Komolyan. Az öreg alapvetően korrektül érvel a hatalmas baromságok és blődliségek ellen, szerintem pontosan tudja milyen rendelkezések betartására, betartatására mekkora összegek mennek el teljesen feleslegesen, miközben van egy sokkal egyszerűbb megoldás: hassunk egymásra.

Lehet utálni a tulajt, bevallom én sem fogok kisplasztikát gyártatni róla a házioltáromhoz, de ha valami olyan elvet követ, ami az a világon egyébként normális, akkor igenis tegye meg a hozzá tartozó lépéseket következetesen. Mi vagyunk a Honvéd, nekünk kell rendet tennünk a Bozsikban. Aki a kanyarban akar lenni, annak pedig ott kell rendet tartania. Ha ezt most hagyjuk, ha megint kívülről várunk segítséget, ha megint csak a proteszt, a hőbörgés jön, akkor láthatjuk mi lesz belőle. Egyelőre csak kapuk, kamerák, mikrofonok és személyes adatok, hogy aztán majd jöjjenek a fülbe ültetett csipek, alkoholmentes stadionok, besúgók, provokátorok, nyolcvannégy. Ezt akarjuk?

Mert Hemibá látványosan nem. És én sem.

Arról nem is beszélve, hogy a második félidőben beindult egy locsoló

Azt hiszem ilyet még egyikünk sem látott. Mi jövünk büntetővel, erre kapunk két sárgát és egy pirosat. Skandallum! Martínez, Vécsei és Lanza egyszerre áll oda, Vécsei – a képek alapján – Martínez mellett érvel, Lanza mindenkit elhajtana, de Leo tökös gyerek, addig pörgeti maga körül a lasztit, amíg mindenki be nem színeződik, majd lakonikus nyugalommal bevágja a pipába, pont oda, ahová Wittrédinek nem sikerült, mert Szabinnyó mostanság úgy gondolja, hogy büntetőből sem hajlandó gólt kapni.

Az első mondattal rögtön a közepébe vágtunk, de ez a meccs most tényleg erről szólt.

Az első gól után még minden rendben.

Nézzük a lehetőségeket, hogy vajon mi történt:

1. Két óvodás veszekszik a pöttyös labdáért

Szabi próbálta magyarázni rögtön a lefújást követően, hogy nincs semmi ügy, csak mindketten nagyon akartak gólt rúgni. A fene tudja. Két ötéves vitájában sincs olyan, hogy az egyik még éhes, ezért kell neki az újabb nyalóka, egyszerűen a birtoklásvágy dominál. Ott ugyebár kicsikről van szó, azonban esetünkbe most azt kell(ene) megértenünk, hogy az adrenalin, a játék közben elboruló, csak az eredményre, focira koncentráló agy is képes hasonló mentális állapotba kerülni (süllyedni), és Lanza ezért tett úgy, ahogy.

2. Mégis volt kijelölt büntetőrúgó

A Loki ellen láttunk már hasonló esetet, akkor is Lanza és Martínez között, mire Rossi Leandro mellett döntött. Mellékesen – nem tudom mennyire hagyomány – de eddig látványosan úgy volt, hogy valaki addig rúghat büntetőket, amíg ki nem hagyja, utána viszont más jön a sorban. Mivel Délczeg nem volt a keretben sem, Lanza pedig kihagyta a Győr elleni kupaodavágón, tehát nekem egyértelműnek tűnt Martínez, esetleg Tchami a Rákóczi miatt, de ő meg sem próbált odaállni. Rossi meccs utáni nyilatkozata ennek fényében egy kommunikációs bravúr, amivel magára hárít mindent, aztán az öltöző majd lesz olyan hangos, amilyen, de a nagyközönség abból semmit sem lát. Vagy igen, de az legkorábban Újpesten derülhet ki két hét múlva.

3. Lanza egy paréj

Mert ez is benne van ugyebár. Azt el kell ismerni, fura a srác stílusa. Lehet mondani nagyképűnek, de biztos vannak olyanok, akik a tuskót, esetleg a türhőt használnák inkább. Embere válogatja. Tagadni viszont, hogy egy valóban remek futballista, azt felesleges. Amióta nálunk van, bajnokikon lőtt két gólt, kiosztott három gólpasszt, büntetőket harcolt ki, meccsenként háromszor-négyszer talál kaput, állandó nyomás alatt tartja az ellenfelek védelmét. Egyértelműen más szintet képvisel a bajnokság támadó között.

Emberileg nem tisztünk megítélni, mert nem ismerjük, és amúgy sem tennénk, így maradjunk a pályán látottaknál. Agilis, de utánarúg; kapu felé játszik, de képes hamar esni; faultolják ugyan, de rájátszik, eljátssza a nagyhalált minden csip-csup dologra; elvállalna minden pontrúgást, de a balosakat nem neki kéne; nincs igaza, mégis reklamál. Ebbe a mintázatba beleillik, hogy központi szerepre törekszik, de az nem, hogy mindezt azért, mert ő Lanzafame a Juventusból, egy valaki, hanem mert így viselkedik a pályán: győzni akar, és ő akar győzni. Mondhatnók nem csapatember, pedig de, miközben vannak szituációk, amiket magának követel(ne). Pszichológus kéne ide, nem pedig blogger.

Kíváncsiak lennénk rá,

hogy az egész hogyan csapódik majd le az öltözőben. Valóban vagyunk-e olyan nagyvonalúak, hogy túllépünk az eseten, hogy helyén kezeljük, és meghazudtolva az események láncolatának amúgy logikusnak tűnő végkimenetelét: átfordítjuk, előnyt kovácsolunk belőle, erősebbek leszünk. Mert előfordulhat ilyen eset is, csak legyen hozzá adegy valaki pedagógus a talpán, adkettő belátásra képes játékosok a túloldalon.

Negyven perc emberhátrányt hoztunk simán úgy le, hogy onnantól is mi voltunk a kapura veszélyesebbek. Lehet mondani, lepkefing volt ez a Pécs, de ne tegyük. Tényleg és látványosan a valós (beléjük képzelt) tudásuk alatt játszottak, miközben mi hoztunk egy sima sztenderdet a korábban felépítettből. Nincs most kedvem belemenni újra, hogy igenis van játékunk, ami lehet nem szép, mégis eredményes, fogást nem nagyon talál rajta senki akkor, ha rendelkezésre áll a teljes játékosanyagunk.

A büntető körüli hacacáré csak egy pillanatnyi megingás a rendszerben, semmi ráutaló nyomot nem fedezhettünk fel az első félidőben, vagyis nincsenek közvetlen előzmények. Az egy, ami talán, de az se nagyon, amikor Tchami készült szabihoz jobbról, a térfél közepétől, ami tipikusan balos hely, Lanza mégis odament rákérdezni, hátha, de aztán megadta magát (elég könnyen) és behúzódott a kapu elé. A szögleteket egyértelműen ő rúgja, vagyis egyáltalán nem igaz, hogy csak és kizárólag gólt akar lőni, ezért képes sz*rni bárki fejére (ld. 3. pont). A tizi tehát megingás, és Lanza valóban paréj a pályán, mégis nehéz azt mondani rá, hogy nem a csapata érdekében játszana.

A meccsről is egy kicsit,

hamár játszottak egyet. Zsivány labdája Lanza felé, amiből a gól lett, az pont olyan volt, hogy százból százkettőt fejelnek ki a belsővédők, most viszont pont nem. Láthatjuk mennyire komoly figyelmet és minimális hibaszázalékot igényel ez a poszt, elég egy baki, és büntetnek. Innen nézve viszont Tandia parádésat hozott, Ignja pedig kiemelkedett a mezőnyből. Egyetlen rossz megmozdulás nélkül, több utolsó pillanatos szereléssel, elpöcköléssel, fejessel, bármivel, hogy korlátlan úr legyen a kapunk előtt. Egyszer nem tudott segíteni, de azt csak akkor tehette volna, ha Szabi helyet ő fogja meg a büntetőt, bár így sem rossz. Lovresz és Boti közepes, sokkal több volt a hiba, mint azt megszoktuk, szerencsére gond mégsem lett egyikből sem.

Kezdés előtt azt hittük, lesz majd egy jó valami, amikor a szélvész Uzoma egy oldalon szerepel a futógép Tchamival, de végül nem, egy-két faultot leszámítva unalmas volt a párharcuk. Uzomának azért köszönjük, hogy segített Martíneznek abban, ha véletlenül elfelejtene eldőlni a tizenhatoson belül, akkor majd emlékezteti rá, hogy mégis. Nagy Geri Nagy Geri volt, ami mostanság az elismerés egy kategóriája (küzdés, küzdés, küzdés), különösen úgy, hogy Hidi és Mufi nélkül kezdve, rá hárult a középpályán manapság kötelező szűrőposzt megoldása. Zsivány gólpassz, hajtás, semmi extra. Vécsei – lehet szentségtörés – de szerintem legfeljebb közepes volt, a ziccerét könnyelműen Dibuszba gurította. Hidi beállt, majd ballal majdnem lőtt egy életerőset, de aztán mégsem. Színtelen-szagtalan volt a középpályánk, de pont ettől működött. Jó védekezés, stabil középpálya, alkotni, gyorsulni, gólt lőni képes csatárok. Valami ilyesmi a kép,

aminek következtében Martínez valami félelmetesen nagy gólt vágott a rövid pipába. Befutja, lefejeli maga elé, majd külivel jön a báááááákkkkkerrr. Bevallom nem néztem volna ki belőle. Lanza amíg volt, addig nagyon rendben volt, és nem csupán a gólja miatt (basszus, milyen pofátlan mozdulattal, szinte flegmán tolja be jobbal?), hanem mert ugyanúgy hajtott, ahogy egy Tchami vagy egy Zivanovic szokott, és nem azért mert nyilván ez alapelvárás egy játékostól, hanem mert neki ez a normális. Kár, hogy jött a pillanatnyi elmezavar. A Pápa elleni következőt amúgy is kihagyta volna öt sárga miatt (amiből az ötödiket a folyamatosan lassan elvégzett szögletekkel provokálta ki Solymositól – szerintem), most kérdés kedden hogyan ítél a fegyelmi bizottság. Elméletileg két sárgával zavarták le, nagy gond nem lehet, és az Újpest ellen már játszhat.

Ha játszhat,

mert nálunk semmi sem olyan egyszerű, mint azt hinnénk. Mi van akkor, ha Hemibá gondol egyet, és kijelenti, ilyen nála nem fér bele, majd nemes egyszerűséggel kiteszi a keretből Lanzát? Vagy a fegyelmi bizottság újra szívózni kezd velünk, és – mondjuk – súlyos sportszerűtlenségnek ítélve elmeszeli három hónapra? Esetleg a társak nem akarnak vele játszani többet, és ha mégis, akkor az rámegy a hangulatra, a hangulat a teljesítményre, hogy rámenjen az Európa Liga minimális sansza is? Nehéz ügy. Rossi legyen a talpán Rossi, ha ebből jól vágja ki magát.

fotó: 1909foto.hu/csakblog

Délután Pécset kell verni és akkor visszaelőzünk a helyünkre

Vasárnap reggelre hirtelen a hetedik helyen találtuk magunkat, de nyugalom, semmi sincs veszve, csak a mezőny sűrűbb egy kicsit, mint azt gondoltuk volna. A Kecsó kétszer is nyert, ami az Eger ellen mondjuk nem meglepetés, de a Győr gyalázása már annál inkább. Ugyanígy hajlamosak voltunk a Pakssal sem számolni, csak épp azzal sem, hogy valaki valamit nagyon kiszámolhatott, mert Győrben mínusz háromról fordítani nem éppen mindennapi dolog.

Ja, és a Rákóczi elkapta a Halit, hogy kicsit levegőhöz jussunk a helyünkön, csak éppen nem, mert mások meg szállítják a meglepetéseket. Részben ezért is kell ma nyerni Pécsett, meg részben azért, mert kell, ráadásul Fradi-Videoton is van, ami nem feltétlen baj, ha nekünk kedvezően esetleg döntetlenül zárul.

És akkor most ennyi a beharangozó. Se időm nincs kivételesen, se idő sincs már a meccsig arra, hogy még érdemlegeset lehessen fogalmazni, ráadásul az a csúfság is összejött, hogy nem fér bele nekem a pécsi túra, tehát marad valami kiskocsma és a tévé. Nem jó ez így. A minden más dolgom a meccsek rovására megy lassan.

Néhány szót azért a hétről, hogy képben legyünk mi várható (talán):

  • Végre ki lett mondva, hogy senki se reménykedjen feleslegesen: Lanza nyáron biztosan távozik.
  • Gege vissza akar kerülni a csapatba, de elismeri, más a játékrendszer, és ott neki nincs hely.
  • Eltiltottunk kivételesen nincs, de Lanza és Délczeg is 4-4 sárgánál jár.
  • Az esetleges sérültekről (szokás szerint) semmi hír, így Vernes mellett csak tippelni tudjuk, hogy Marshal Mufi sem lesz.
  • Közben az nektek is feltűnt, hogy Szemerédi szépen-lassan átvette a tarcsikapus helyét Czuczi Marczitól?

Újra lehet klubélet Kispesten!

Nagyfater, fater sokszor mesélte, egykor milyen aktív volt a Honvéd-család, kikkel jártak össze, kinek mi volt a törzshelye. Öregfiúk, régi drukkerek, kispesti, lőrinci lokálpatrióták, apák, fiúk, családok. Később valahogy az egész elsikkadt.

Pedig régen, illetve nagyon régen, egy stadion általában úgy épült meg, hogy állt rajta egy klubház is, ahol a támogatók, rajongók összejárhattak, ahol valódi klubéletet lehetett élni, mert a csapathoz kötődni nem csak a meccsrejárásról szól, annál sokkal többről. Egy klub az életünk része, amivel örökre összeköttettünk, és ez így jó. Közös a történelmünk, ugyanazt próbáljuk képviselni (régen ez is más volt, a klub képviselte a támogatóit), együtt sírunk, együtt nevetünk.

Talán most újra megmozdult valami. Amióta Gyimesi Laci lett a KLTE elnöke egyre többet hallani róluk, ötleteik vannak, visszahoznának valamit azokból az időkből, amikor mindez természetes volt. A hajtás után az egyesület közleményét olvashatjátok.

2013-BAN MEGNYITHATJA KAPUIT A KISPESTI FUTBALL HÁZ

Tisztelt Kispest-Honvéd Szurkolók, Szimpatizánsok, Barátaink!

Egyesületünk, a KLTE, ezáltal a Kispestet és Honvédot szerető szurkolók, szimpatizánsok is jelentős mérföldkőhöz érkeztek.

A Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület a 2005. február 14-i megalakulása óta jelentős mennyiségű és minőségű feladatot tett szeretett klubunk, valamint annak környezete, történelme, nimbusza érdekében. Mindehhez rengeteg segítséget kaptunk olyan kiváló emberektől, akiket az évek munkája során ismertünk meg. Olyanoktól, akiknek az életében – hozzánk hasonlóan – kiemelkedő szerepet kap a Honvéd, a Kispest szeretete. Felsorolni sem tudnánk ezeket a szurkolótársainkat, volt vagy jelenlegi játékosunkat, KLTE-tagokat, köztük sajnos olyanokat is, akik már nem lehetnek köztünk.

Most mégis újabb összefogásra, az elmúlt évek legnagyobb együttműködésére kérünk Titeket!

A KLTE évek óta tudatos gyűjtő- és szervezőmunkát végez, hogy teljesíthesse az alapszabályában megfogalmazott „hagyományok ápolása” elvet. Ez idő alatt számtalan megbeszélést és egyeztetést végeztünk, több száz munkaórányi időt fordítottunk a tervezésre, több száz relikviát szereztünk be, mind egyesületi, mind magánfelajánlásokból származó pénzből.

Tervünk megvalósításához rendszeres megbeszéléseket folytattunk a KLTE-be delegált csoportokkal, képviselőkkel, Kispest Önkormányzatának vezetőivel (pártállástól függetlenül, amolyan „nagykoalíciót” kialakítva ügyünk mellett), mint ahogy együttműködést és összefogást alakítottunk ki a Honvéd Baráti Körrel is.

Ennek eredményeképpen, büszkén jelentjük be:

2013-ban, várhatóan ősszel, megnyithatja kapuit a KISPESTI FUTBALL HÁZ!

Hogy mit jelent ez pontosan, mi is lesz ez tulajdonképpen? Egy közösségi hely, amely méltó módon mutatja be szeretett klubunk lassan 104 éves történelmének tárgyi emlékeit, ötvözve egy helyszínnel, ahol szimpatizánsaink és egykori játékosaink is kötetlenül teremthetnek kapcsolatot egymással. Tehát a kispesti labdarúgás történelmét bemutató „múzeum”, amely azonban több annál: egy „ház”, tele élettel.

Természetesen sarkalatos kérdés volt, hogy hol valósulhat meg mindez? Talán Kispest egyik legpatinásabb épületére esett a választás: a Fő utcában, a volt Helytörténeti Múzeum épületére. Az elhelyezése, kialakítása, megközelítése kiválóan alkalmas a hivatott funkció betöltésére, reményeink szerint megfelelő körülményeket biztosíthat Kispest új ékkövének.

Elképzelésünk szerint a KISPESTI FUTBALL HÁZ – a teljesség igénye nélkül – helyet ad majd a következőknek:

– a klub kialakulását, történelmét bemutató tárlat;
– legnevesebb játékosainkról szóló külön tárlat;
– mez tárlat;
– szurkolóinkról készült külön tárlat;
– interaktív sarok;
– közösségi helyiség.

Ehhez kapcsolódik felhívásunk, vagy inkább kérésünk: a KLTE elnöksége ezúton kéri a Kispesthez, Honvédhoz kötődő magánembereket, vállalkozásokat a velünk történő kapcsolatfelvételre, egyeztetésre.

Három fő területen várjuk a segítségeteket:

1. Pénzbeli támogatás:
Anyagi támogatás a „múzeum” minél szebb és tökéletesebb kivitelezéséhez (akár eseti jelleggel, egyszeri, bármekkora utalással, vagy készpénzes támogatással).

Az utaláshoz szükséges adatok:
Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület
MAGNET Magyar Közösségi Bank 16200113-00270179

Amennyiben a készpénzes támogatás mellett döntenétek, a következő hazai meccsen (2013.05.04-én 14.30 órától, HONVÉD-Pápa bajnoki), a főbejárat előtti részen a KLTE tagjai fogadják a befizetéseiket, egyszeri támogatási befizetés formában. Ezt követően még két hazai mérkőzésen fogadjuk majd a megkereséseiteket.

Lehetőséget teremtünk arra is, hogy előzetes egyeztetést követően a helyszínen (Fő utca 38. szám alatt) is megkereshessetek minket. Erre egyelőre heti egy alkalommal, pénteken 16 és 19 óra között lesz mód.

A korábbi regisztrációnak megfelelően, továbbra is várjuk a jelentkezőket a KLTE tagjai közé. A diákok és nyugdíjasok tagsági díja havonta 500, a többieké havi 1.000 forint (ezek természetesen minimum összegek). Tagjaink számára külön programokat szervezünk, de mindettől függetlenül továbbra is folytatjuk az immár nyolc éve életre hívott állandó rendezvényeinket, a Tichy Kupát és a Kispest Karácsonyt is.

2. Szakmunka jellegű; felajánlások:
Miután az épület jelentős felújítást igényel, várjuk az ilyen kivitelezésben – elsősorban: parkettázásban, kőmű;vesmunkában és festés-mázolásban – jártas vállalkozások és szakemberek jelentkezését, akik segítségünkre lennének a terveink megvalósításában.
Szponzorációs felajánlásaikat (cégnév, logó) akár a későbbi szponzorfalunkon is megjelenítjük, amely a „múzeum” területén lesz megtalálható, illetve a sajtót is ez előtt fogadjuk majd.

3. Tárgyi jellegű felajánlások
Mint azt fent már jeleztük, jelentős mennyiségű relikviát, tárgyi emléket sikerült összegyűjtenünk az évek során. Ám egy Kispesthez, Honvédhoz hasonló klub történelmét bemutató gyűjtemény soha nem lehet teljes, kivált nem Magyarország egyik legnagyobb klubjáé. Törekednünk azonban kell arra, hogy minél teljesebb képet mutathassunk be a múltunkról.

Ezért továbbra is várjuk a felajánlásokat. Az így kapott relikviákat digitálisan katalogizáljuk, fényképpel, kérésre a felajánló megjelölésével. Ennek módjai a következők lehetnek:

– végleges felajánlás a KLTE számára;
– időszakos felajánlás, 1 évre vagy hosszabb időtartamra: a felajánló személyének kifejezett megjelölésével, nyilvántartásával.
(A relikviák mindkét esetben előzetes egyeztetést követően a helyszínen átadhatóak, de várjuk őket postai úton is, vagy értük megyünk.)

Olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amely minden Kispest-, Honvéd-szimpatizáns számára fontos. Évek óta azt látjuk, hogy a MI ÖRÖKSÉGÜNK egy-egy eleme, múltunk fontos részei más városokban, más klubokban, más helyszíneken, más stadionok és más kupák elnevezésében tűnnek föl.

Itt az ideje – és immár a lehetősége is –, hogy végre megvalósítsuk egy régi álmunkat, amelyet sokan elvárásként is joggal megfogalmaztak már. Valós értéket teremtünk, remélhetően hosszú távra, utódaink és az egész világ részére.

Ehhez rég nem látott összefogásra van szükségünk, amely CSAK rajtunk és rajtatok múlik.

Az ügy érdekében kérünk mindenkit, hogy ismerőseiteken keresztül osszátok meg ezt a levelet, hogy minél többen értesüljenek az itt leírt információkról!

Üdvözlettel,
A KLTE Elnöksége

Elérhetőségeink:

www.kispest-klte.hu
klte1909@gmail.com
Gyimesi László KLTE-elnök: 06 30/944 6177
Koncsik Tibor KLTE-alelnök: 06 70/511 1149
Connerth Gábor KLTE-alelnök

fotó: KHFC @ facebook

döme ötven

azt mondják, tegnap új korszak kezdődött amikor a bayern ronggyá alázta a barcelonát. lehet, biztos igazuk van, de minket ez most némileg hidegen hagy, mert a magyar futballban valóban új korszak kezdődött. döme félévszázados lett, ötven, ami szép és kerek, csak épp ne feledjük, ő volt az utolsó valamirevaló játékos ebben az országban, és mától ő sem fiatal.

basszus, döme öreg lett (öreg: dőlt betűvel). illetve nem, csak átlépett egy határt, ami fölött a legendai lét teljesen mást jelent, mint alatta. ötvenig egy kalap volt a kis csitri messivel, a biciklicselekbe belelhízott ronaldóval, és zidane is visszategezhette az illem szabályai szerint.

csak épp döme mától ötven, ami ugyebár egy teljesen másik kaszt. maradona, pelé, beckenbauer és a hasonló nevek, meg persze a haverok, nyilasi, törő, és a többiek felmenő rendszerben.

ötvennek lenni felelősség. ilyenkor szokás összefoglalni az addigi ötvenet, egyenleget vonni, emlékezni a szépre-jóra, tanulni a hibákból, tapasztalattá formálni, átadni másoknak. ha valaki csak tizedannyira lesz ötven, mint döme, az már VALAKI! döme az én egyik hősöm, akivel bár a pályán épp elkerültük egymást, de azért még pont elkaphattam belőle annyit, amiért kéthetente követtem később a szőnyi útig.

ez van, ötven lett az utolsó valamirevaló, és innentől nincs kecmec, nem lehet vitatkozni, jár neki: legenda. még nem lajos bá’ (az maradjon csak szurgent), talán sosem lesz az, de ahogy az egykori miniszterelnököknek is jár hivatali idejük után az elnök úr megszólítás, úgy dömének is jár: legenda.

szülinapot, döme!

más: döme óta volt egyáltalán olyan magyar játékos, hogy ha odamennénk az utca átlagemberéhez, és megkérdeznénk, ennek és ennek mi a beceneve, akkor tudná? ugye, hogy nem? döme univerzális.

idén már valószínűleg nem leszünk bajnokok, de valami jó azért még kisülhet egy kis mázlival

a győrnek van 23 meccsen 52 pontja, nekünk 24-en 36. a különbség 16, de vesztett pontokra vetítve még lehet bármi, azonban reálisan nézve nem fogunk 16 pontot behozni úgy, hogy az legfeljebb 18 lehet, a győrnek pedig 21. ez a hajó idénre elment. (húsz alatt huszadszor)

a második helyen álló videoton azonban csak hatra van, ami hat forduló alatt körönként egy. ha mondjuk forma1 és szujó zoltán, akkor artikulálatlan visítozást hallunk most, jön föl raikkönen, egy másodperccel gyorsabb mondjuk buttonnál, még öt, még négy, még három kör a végéig, az új tévé hangot normalizál, a régi előtt ülők hangerőt csökkentenek, szujó egyre jobban ordít, aztán raikkönen nem jön be. azt hiszem ez a hajó is elment.

harmadik az mtk, öt egység (egység: a sportújságírók így írják a pontot, ha már nem akarják többször leírni, mert valaki beléjük verte, a szóismétlés ördögtől való bűn, ha megteszed, hatalmas lánggal kipattan a gép dvd-tálcája, hogy kénköves gyehennával szórja tele a szerkesztőséget) fórral, és eggyel kevesebb meccsel, így félő, a komplett dobogó hajója viszlátos. vagy valami hatalmas mázlival.

a fradi látótávolság, hárommal megy előttünk, a loki pedig még annyi sem, mert pont ugyanannyi, mint mi. mögöttünk hárommal egy haladás, néggyel egy diósgyőr és egy paks, legalább öttel pedig sokan. az van, hogy előre három pont vállalható, viszont amilyen a középmezőny idei széljárása, hátrafelé az öt is semmi lehet könnyedén. mi azonban ne nézzünk hátra.

számolni viszont szabad.

forduló Videoton (42) MTK (41) FTC (39) DVSC (36) Honvéd (36) Haladás (33)
25 FTC Diósgyőr Videoton Siófok Pécs Kaposvár
26 MTK Videoton Paks Diósgyőr Pápa Kecskemét
27 DVSC Paks Győr Videoton Újpest Pécs
28 Kaposvár FTC MTK Paks Győr Pápa
29 Kecskemét Győr DVSC FTC Eger Újpest
30 Pécs DVSC Kaposvár MTK Haladás Honvéd

nincs rossz sorsolásunk. sőt az van, hogy akik előttünk állnak, azok a meccseik felét épp egymással játsszák, vagyis a vesztett pontokra, és a nekünk még jobb döntetlenekre simán lehet bazírozni. három pont így pont semmi. jó, van még egy győrünk, de az van az mtk-nak és a fradinak is. tényleg szabad számolgatni. (tavaly bejött)

hogy rögtön eszünkbe jusson megnézni az őszi hasonló köröket, hátha mutat valamit. inkább ne. vagyis mutat, csak ne vegyük nagyon figyelembe.

ott ugyanis azt olvashatjuk, hogy a honvéd a hat meccsen hat pontot szerzett (csak az egert vertük, újpest, győr, hali döntetlen), brutálmód elhasaltunk a péccsel és a pápával szemben, amit talán nem kellene hasonló szituációban. eközben a videoton és az mtk 10-10, a fradi 8, a hali és a loki pedig 6-6 pontot szerzett. vagyis ha idén ugyanaz, akkor minden marad úgy, ahogy most, mi pedig hatodikak. (vagy még az sem, mert a kecskemét és a rákóczi ilyenkor szokja megrázni magát, pontszámban pont beérnének minket, és kettejükből csak a kaposvár ellen van pozitív mérlegünk, a kecsó előzne.)

inkább legyünk valamivel realistábbak. a vidi szerintünk sok pontot szerez valahol 13 és 16 között, tehát reménytelen. az mtk-ban már nem vagyunk ennyire biztosak, talán nekik van a legnehezebb sorsolásuk, és ismerve őket, vagy legalábbis a közelmúltjukat, nem lenne meglepetés ha a hét meccsükből (+újpest) összesen 8-10 pontot kaparnának csak össze. a fradi egy lufi, kiderült ellenünk és a dió ellen is, a menüettjük szintén kemény, bemondom a 8-10 pontot ide is. a loki se panaszkodhat, de egy siófoknál azért illendő jobbnak lennie, 8-10 pontra jók lehetnek. a hali kiszámíthatatlan, maradjunk náluk is ennyiben.

vagyis az van, hogy a videoton elszállt, az mtk 49-51, a fradi 47-49, a loki 44-46, a hali 41-43, tehát nekünk kellene legalább 15 a vérmesebb, 12 a normáliisabb és 7-9 pont a nagyjábóli reményeinkhez. ugyebár az első eset akár az éremre is elég lehetne, a második a negyedik-ötödik helyre, a harmadik pedig szerencsétől függően az ötödik kötőjel hetedikre.

ez a hajó most már nem úszhat el. a pécs verhető idegenben is, ahogy a pécs is képes volt nyerni a bozsikban; a pápa otthon kötelező kell legyen, hiába szerzett négy pontot a debrecen és a győr ellen; újpesten bármi lehet; a győr érkezik, talán már bajnokként, pontot simán elcsíphetünk tőlük, láthattuk, idén alig találtak fogást rajtunk; az eger otthon kötelező házi; és végül megyünk szombathelyre egy igazi lutrira. vélhetően minden ott fog eldőlni.

mondom, én tudok most optimista lenni. 10-12 pont simán benne lehet ebben a csapatban, ebben a mezőnyben, ilyen sorsolás mellett. az pedig sok mindenre elég, ha úgy alakulnak a dolgok.

nyitókép: pixabay

Hiába a helyzetek, a lila köd nem oszlik. Kispest-Kecskemét értékelés.


Hát ez van. A Kecskemét ellen nem megy.

Annyira unjuk.

Annyira… hogy már szinte megszokjuk. Amikor sajttájra menet Nitro, a Lila Köd blogból kinőtt KTE-sajtós már mosolyogva vár, hogy “talán majd legközelebb sikerül“, már ellenkezni sincs erőm. Ilyenek ezek a Kecskemét-meccsek…

Igazából a Fradi elleni hétközi újabb epikus sikert követően már másnap (sőt, a lefújáskor) éreztem, hogy jó Honvédfaktorosan a a szombati meccsel úgy járunk, mint Gáspár Sándor falburkolata a Csapd le csacsi c. Tímár  Péter remekműben: “Vacsora nincs…?! Csempe a francba, az van!“. Hát nálunk is Kecsó-verés van a “francba'” tartományban, és hogy lesz-e valaha kézzelfogható távolságban, már kezdem erősen kétleni. Pedig ma nem kezdtünk rosszul. Az első 15 perc lila rohamai után végre szakítottunk a szokásos Kispest-KTE forgatókönyvekkel, és jöttek a mi helyzeteink: Lanza telerüsztös kapása jelentette a csúcsot e szériában. Maga a meccs ekkor bizony ki is nőtt fordulataival a nagy magyar fociugar átlagából, s ezt örömmel konstatálhattuk. A második játékrész aztán sztenderd szürkületet és kínlódást hozott, helyzetecskéink miatt azonban ekkor már közelebb voltunk összességében a várt viktóriához, amely azonban ma nem jött el, eltévedt a bíborszín ködben, hogy tovább lovagoljunk a címben kötelezően előtt patronon…

Kapu

Szabinak ma sem volt sok dolga, bravúrt se kellett hozzon, de összességében valahogy biztosabban állt a lábán, mint 3-4 hete, jók voltak a kijövetelei is, de erre kár is több szót vesztegetni, ezt várjuk tőle, és nem ez volt az a meccs ahol ő főszereplő kellett legyen szerencsére.

Védelem

Egy-két pulzusszám-fokozó hátsó védelmi szerencsétlenkedést leszámítva a defenzív brigád ma is szilárdan védte a vörös-fekete várkaput a szórványos lila ostromok során. Lovricsunk magabiztos volt és nem sokat kockáztatott, ha a 89. percben nem esik össze szegény, hanem még felrúgása előtt kapura tudja suhintani a labdát, lehet, most a győzelemnek örülnénk. Ignja és Tandia a Fradi elleni míves védőmunkát hozták, Tandinál húztam csak néha a számat az előreívelések címen előadott labda-megerőszakolásai kapcsán, de hátul nem volt vele gond és ez a lényeg. Baráth Boti meg az elején haloványabb volt, aztán a második félidőben megint hozott egy olyan csatár-alázó megoldást, hogy a lila támadó azóta is csúszik a villanyújságunk felé. És ma sárga sem jött, remek.

Középpálya

Meglepő fordulatok: a mostanság tuti kezdő Nagy Geri padon, Gege keretben sem, Hidi mester visszatért a kezdőbe, Zsivány ismét jobbkötőben. No akkor menjünk sorban. Patya sajna ma is vérszegény volt, az első félidőben egy 30. perc körüli, Lanzának adott jó zsugát leszámítva alig találkozott a bőrrel, de az ellenféllel sem nagyon. Ez így nagyon kevés. Ébresztő! Muflon hosszabb távra kiesésével, Diarra cickány-szellentés erősségű karizmájával itt az út előtted, Patrik, a hosszú távú kezdőszerepre! “Tessék már beérni, a b_d_s_r_st_n_t” – üzeni neked ordítva idősb Mészöly, hát tessék figyelni. Vécsei a Fradi elleni remeklése után (utólag javítok: én Martínezt dicsértem a gólpassz kapcsán, közben Vécse tette Csamikánk fejére a zsugát kedden) ma picit haloványabb volt, de az igyekezetre nem lehetett panasz és én végig fenn is hagytam volna. Zsiványt addig szidtam, míg a Fradi ellen végre felpörgött és ma is hozta az elvárhatót, egy szép lövési kísérlettel is spékelve a teljesítményt, még a végén a megtartására fogok szavazni év végén? A csapatrészbe csereként érkező Nagy Geri ezúttal jól szállt be, sok labdát szerzett, és ha kicsit arrább kalibrálja a 88. perces lövését, most a nap hősét ünnepelnénk benne, így azonban “csak” az egyik kedvenc akadémistánk újabb meccsének örülünk. Csöppséges Uralkodónk is a középpályán került csereként bevetésre ezúttal, Rossi elmondása szerint a besárgult kecsói balszél megbontása volt az idea, amiből azonban nem sok minden valósult meg, az idén tavasszal jobbhátvédben többször is már-már brillírozó King ugyanis ma nem kapta el a fonalat. Van ilyen.

Csatársor

Kijelenthetjük, hogy ez a tavasz nálunk Lanzáról szól, a csapat kezd is kicsit egy emberre kihegyezett lenni, ami nem feltétlen jó a sebezhetőség és az ebből eredő rugalmatlanság-, egyoldalúság-növekmény miatt és arra gondolva, hogy az irokéz frizurás talján hamarost búcsúzik a kerülettől. Jó viszont az, hogy Zelenka után ismét van olyan légiós, aki kapcsán megnyalja mind a tíz ujját az egyszeri korzólakó. Bár alapvetően ma kissé fáradtabban mozgott, ezúttal is rengeteget dolgozott az egy négyzetméterre jutó műesések számának megdönthetetlen rekordere. A rá fellőtt labdákat rendre megtartotta, megjátszotta, néha elönzőzte, de nem ez volt a jellemző. Én szkeptikus voltam az érkezésekor, de ha maradna még fél évet, akár Lanzás mezt is vennék (ha nem szakítottam volna már régóta a játékosnévvel ellátott mezekkel, de ez egyéni policy). Rendesen faragták őt ma is, a lila mészárossegédek böllérkéseikkel és Vaskó hentesmester vezetésével aprították rendesen, de így is sok szép pillanata volt. Szép munka! Martínez az első félidőben hasznosan, utána egyre fáradtabban játszott, rejtély, hogy kopasz kispadvezérünk miért hagyta fönn végig… Tchami majdnem elérte a zsinórban három meccsen betalálás egyéni rekordját, de nem, és őt is lekapta Marco mester, Maros Józsi pedig a Kapos és a Fradi elleni emlékezetes góljairól zengett ódákat lesétálása alatt – hát, hogy a kaposi tizin mi emlékezeteset vél látni derék szpíkerünk, azt nem tudom, de mi is tapsoltunk. Egy Fradi verőnek ez kijár.) A csapatrészt felpörgetni igyekvő csere, Bobál, nagyon súlytalan volt ma sajnos, alig emlékszem jó megmozdulására, reméljük, legközelebb már végleg leveti a saját maga által egy friss interjúban említett feszültségét, mert a a Kaposvár ellen azért sok mozdulatán látszott, hogy itt van fantázia, csak még sok a görcs, de hát ez normális még ilyenkor. Türelem rózsát terem, mondom, és ezt nem a kecsói tulajra (bocsánat…), hanem ránk, Kispest-szurkolókra értem a fiataljaink kapcsán!

Kispad

Annyit dicsértem Rossit a Fradi ellen, hogy ma kissé megint meglepett. Magas fordulatszámú rotálásának ma Ivancsics lett az áldozata, Diaby végre padon volt, Nagy Geri kikerült, Hidi vissza… elsőre tök jónak tűnt mindez, viszont ma a cserék nálam nem ültek… persze ő ért hozzá, nem mondom,  de nálam Martínez bőven csere-érett volt, és Lanza mellé üvöltött a csatársor egy labdaügyes, passzképes arcért, erre Diaby (vagy Dél) ülve marad a padon, a mozgékonyabb Holender helyett pedig a statikusabb Bobállal kísérletezett… nem ez volt a talján legnagyobb meccse, de a legrosszabb sem, érdeklődve várom a Pécs elleni váratlan húzásokat, mert szinte biztos, hogy itt lesz valami… csak ne Pascariu vagy Odia.

* * *

Sokszor került elő az “ez van“, “van ilyen” és társ-szófordulataik ebben az értékelésben, és ez sok mindent elmond a mai meccsről és anblokk a Kecskeméttel való párharcainkról. Az egy szem MNK oda-vissza sikert és a másodosztály győzelmeit leszámítva nem akar jönni az első NB1-es siker, és egyre inkább úgy fest, ez egy ilyen sztori. Ennek ellenére pozitív a szájízem e hét után: a kedd esti szép győzelem és nagy ünneplés utórezgései még ma is a Bozsik felett vibráltak, így hiába bosszankodom picit az ismét elvesztegetett 2 pont miatt, meg a “hol állnánk, ha nem lenne pechünk” szurkolói önvigasz ismételgetése kapcsán, inkább azt mondom: soha rosszabb hetet nekünk, és várjuk a folytatást a lassan nyárba forduló tavaszban…

Fotó: Babar/Lovi (1909foto.hu).