mert célunk csak egy van
Az túl könnyű, ha mindenkinek egyest adtok. Kérdés, ki volt kettes, hármas, netán négyes egy tízes skálán?
Osztályozni itt lehet, RW pedig hamarosan szállít valami beszámolót, valamint az elkövetkező napokban hőbörgünk további posztokban.
Nem kell feltétlen felelős minisztérium, elszámoltathatóan átlátható rendszer, vagy sajtószabadság (információáramlás), de azért nem lenne baj, ha mégis. Szóval kisdobosok hat pontja, Petőfi és társai, snapszerban a 66 pont, bármi, de leghangzatosabb mindig a 12, vagyis a tucat.
Lehet mondani. Tehát: egy?
Tudtátok, hogy mostanában indul(t) el a jobb periódusunk? VW szerint legalábbis mindenképp.
Biztos én vagyok a hülye, hogy a látványtól Diósgyőrben és a Bozsikban is át akartam harapni a korlátot. Hogy rohadjak meg….
…némi adalék.
Pietro Vierchowod megítélése ugyanis Abraham 2007-es kezdősebességénél is gyorsabban esik a blogon a posztokban és kommentekben – pedig derék excsatárunk villámabb volt, mint az egyszeri REAC-játékos a lottózóban a szelvénybenyújtáskor. „Egy ledőlőfélben lévő szobor mellé…” bővebben
miközben a 2,29-es átlaga nagyjából annyi, amennyivel Job szokott jobb napjain a legrosszabb lenni. Mondjuk a kisöreget sem kell félteni, 0,79 pontja azt jelenti, hogy voltak néhányan, akik kettest adtak neki.
„Az van, hogy a Pécs elleni meccsen Alcibiadét láttátok a legjobbnak,” bővebben
A tegnapi poszthoz kapcsolódva itt egy táblázat, amiből kiderül, hogy mi lett az elmúlt három év kispesti légiósaival. 49 nevet sikerült összegyűjteni, és már most elspojlerezem: tíznek jelenleg nincs klubja, annyira jó játékos volt.
A 2011 nyara előtt igazolt játékosok nincsenek a listában, úgymint a stabilan játszó Abass, Danilo, vagy mondjuk Botis. Könnyű kiszámolni, idényenként nagyjából kétcsapatnyi légióst alkalmazunk az akadémia mellett. (Mellékesen a 2011-es dátum azért lett origónak választva, mert onnantól érettségizgetnek az akadémistáink.)
gebin: haszonbérbe végzett vállalkozás, amiben meghatározott összeg fejében szoros elszámolási kötelezettség nélkül gazdálkodhatnak. Eredet [gebin < német: gewinn (nyereség, haszon) < germán: winnan (elnyer, kiérdemel) < szanszkrit: van (kér)]
Vannak dolgok, amiket mostanában erősen újra kell értelmeznünk Kispesten. Például azt, hogy soha nem hittem volna, valaha ilyesmikről kell majd írnom. Pláne nem a 2006-os tulajdonosváltás után, megspékelve az azóta bevezetett TAO-pénzekkel és az akadémiák állami támogatásával.
Kemény menet lesz azt mondani, hogy egytől tízig, de tessék élni vele. Osztályozz, hogy kiadd magadból a dühödet, nihiledet, tehetetlenségérzetedet, meg úgy bármit.
Van egy pont, a posszanáspont, amikor, mint egy holtponton, átlendül az ember, és onnantól már nem megy felefele a stressz, nem szorul jobban össze a gyomor, nem csapkodja hangosabban a tenyér a korzókorlátot. A ’90-esek végén az ilyen holtpontok elérése után nem szidta többet az adott meccsen az Esernyős tovább az ellenfél bal- vagy jobbszélsőjét (aki épp a törzshelyéhez, a korzóhoz közeli oldalon rohangált) artikulátlan hangján – pedig amíg szidta a delikvenst, az nem volt egy gyenge dolog. De utána filmszakadás, kifulladás, néma csönd. Na ez a holtpont jött el tegnap nekem, és ahogy hallottam (azaz: nem hallottam) – sokaknak. A végén már a meg nem adott gólunknál is csak néztem, mint hal a szatyorból. Szóval megfogalmazódik szépen az emberben, illetve már rég megfogalmazódott, de mostanában egyre inkább egy csatornabűzű nápolyi sikátor szagát idéző hulladékkupacként konkrétan manifesztálódik előttünk a kérdés: hát mi a sz*r folyik itt? „Arrividerci Amore…?” bővebben
