Két meccs, 7 rúgott, 0 kapott gól, ennyi lett a mérlegünk 2013-2014-ben a Felcsút ellen, és ha valaki évekkel korábban azt mondja nekem, hogy ez a párosítás fontosságában sokunknál már-már el fogja érni a Fradi vagy UTE elleni meccsekét, megmosolygom. Nos, tegnap délután is széles mosoly ült az arcunkon, de ezúttal egész más okból. A csapat Marco Rossi jóslatának megfelelően tényleg fél-háromnegyed gőzzel is simán verte le a legenda-elsíbolók klubját, olyan magától értetődő természetességgel, ahogy mondjuk a kora kilencvenesekben tettük helyre évente a Bp Volánt vagy a kiesőjelölt Zalaegerszeget. Prosser Dani gólja pedig arra is méltó választ adott, hogy Puskás öröksége hol is él igazán tovább – nem mintha ez igazi kérdés lett volna valaha is. „Legendát lehet lopni, csak nem érdemes” bővebben
Tartozom egy vallomással
Na, jó, most már meccshangulatom van.
Szombat a reggel, túl vagyok két kávén, a turistaház udvarán már megtekintettem a félbevágott disznót (nem, nem a sajtóst, hanem az esti hurka alapanyagát), lassan minden kezd a helyére kerülni.
Tizenketten jöttünk le Gántra, ketten ebből kora hajnalban (pestiesen nyolc körül, errefelé az már bőven a nap része), a többiek éppen túráznak a marsbéli tájra hasonlító egykori bauxitbányához, miközben én a kocsmában ülök és ezt írogatom.
Francnak sincs kedve kutyagolni, túl városi vagyok én már ehhez. Mégsem a szépemlékű Stadlerral játszunk ma, hogy a civilizáció-stadion viszonylaton sarat kelljen dagasztani úgy, ahogy azt csak a Sátántangóban tud a két demizsonos. Szerencsére Tarr Bélából csak egy van, bár érte pont kár, hogy nem vállal szerepet a magyar fociban. Hirtelen más dimenziói tárulnának fel az unalomnak.
Csináltunk szelfiket is magunkról, ilyen az ha társaság vagy. Délután majd a kisbabar vagy lovi fog, de akkor majd ott állunk talpig Puskásban.
Ankéttal hangoltunk a falusi vendégjátékra
A 42-esről leszállva az a hiú ábrándom, ami még a Corvin körúti megállóban élt bennem, miszerint az alábbhagyóban lévő eső a végállomásig teljesen el is fog állni, szertefoszlott: az égi áldás csak jobban rákezdett. Esernyő tehát felcsapva a fej fölé, és indulás a Bozsik szürke csöndben hallgató tömbje felé, igazi balladai magányban: rajtam kívül csak egy, a fejére nejlonszatyrot oktrojáló kollega sietett a messziről is üresnek tetsző tribün felé. Hát igen, az időjárás sem segített az ankétra látogató tömeg megnövelésében, ahogy a péntek 5 órai kezdés sem, én is épphogy beestem a melóból. Ennek ellenére hangulatos kis miniszeánsz kerekedett az eseményből, amely után én jó szájízzel indultam haza, és azért ez is valami. „Ankéttal hangoltunk a falusi vendégjátékra” bővebben
mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra
az van, hogy baromira nem szeretnék beharangozót írni a felcsút ellen. már eleve az van, hogy nehezemre esik, sőt, fizikai fájdalmat okoz egyáltalán egy posztban említeni minket velük.
például az nem lenne baj, ha mondjuk egy hírverő meccsre utazna le a honvéd, megmutatni magát fejér megye népének, vagy akár a felcsúti akadémia ellen játszana a mi akadémiánk megfelelő csapata, de most ugyebár korántsem erről van szó.
és abból is elegem van, hogy mindezt sokadjára írom le.
inkább beszélni kéne valami egészen másról.
„mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra” bővebben
Tegyük helyre a dolgokat MXCVIII. rész
Szombaton Felcsút-Honvéd Videotonban, ami ugyebár manapság nem kicsit pikáns párosítás egyrészt (és főleg) a kispestieknek, másrészt a jóérzésű emberek többségének.
Mégis hogyan lehet több egy szimpla NB I.-es bajnoki a szokásosnál, ha az egyik fél egy történelmi nagyegyesület, a másik meg egy frissen gründolt és ilyen–olyan módon kistafírozott akadémia?
Elmagyarázzuk, és letörünk néhány feleslegesen rátelepült képzettársítást.
Videó, galéria, multimédia az újpestverésről
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=ln4C3jgsLEQ]
Van még min javítani, de ez egy csodás szombat volt akkor is
…azért ezt az érzést nem lehet eléggé megszokni, na! Vasárnap reggel van, arra ébredek, hogy szó szerint szemebe süt a Nap, ébredezik egész Wekerle, de ez már nem a téli kászálódás, most már a cinkék csivitelése kelti az embert, és ahogy felülsz az ágyban, már mosolyra húzódik a szád, mert az első emlékképek, amik a tegnapról eszedbe villannak, a a pofás új mez, a 10 vörös-fekete csíkos dresszben rohamozó játékos, Daud csele, amivel hintába ültet Kabátpetit, Holender rafkós szabadrúgása, a Job után nyúló újpesti kéz, és mindenek előtt Bálint penetráns lökete, ami akkora kiáltást szakított fel mindenkiből a környékünkön a korzón, hogy most is beleborzong az ember! Az ilyen vasárnapok megfiztethetetlenek! „Van még min javítani, de ez egy csodás szombat volt akkor is” bővebben
Klasszikus nyitány, rendelésre
Rég volt már ilyen tavaszi nyitányunk, az biztos. Álmainkban klasszikus kora tavaszi napsütést, remek fociidőt és ezek révén szurkolóbarát körülményeket kértünk, a pályán pedig győzedelmeskedő Kispestet, a lelátókon hangulatot, relatíve sok nézővel. Habként a tortán szép jeleneteket. Utóbbi kívánalmat leszámítva minden, de minden teljesült a meccs hajrájáig. Akkor és ott pedig Vécsei rakétájával az utóbbi is. Tökéletes nap volt, még sok ilyet magunknak! „Klasszikus nyitány, rendelésre” bővebben
…még hat és fél óra
…még pár óra és indulunk! Elrajtol a tavasz, ami talán megismétli a tavalyi csodás menetelést, még valószínűbb, hogy lehozunk egy tisztes helytállást, és a csapat azért bejön oda, ahova mindenképp tartozik: az első nyolcba. Álmodozni persze jó, csak vigyázzunk arra is, hogy ne legyen koppanás a vége – nem szeretem azt a helyzetet sem, amikor felspannoljuk magunkat hogy itt tuti lesz a siker, aztán 1-2 vereség után máris máglyára küldenénk a csapatot, az edzőt. Aurea mediocritas, ez lenne a lényeg, meg hogy legyen egy hangulatos tavaszunk. Utóbbira pedig megvan az esély. A sikeresség már csak hab a tortán. „…még hat és fél óra” bővebben
Lőjjjjjjük be megint legalább a bronzot
máshogy nem nagyon van értelme ugyebár?
Én például nagyon szeretek érmes lenni. Mert az van, hogy baromira nem a klub, csapat, edző, tulaj a bronzos (ezüstös, aranyos), hanem én, a szurkoló is. Merthogy értem van az egész. Személyesen.