Mastodon

Címke: kilátástalanság

Buksi: a 3-3-3-1-et még nem próbáltad, Medgyessel hatosban, Pauljevic középcsatár, Csilus ki a szélre

Honvéd–Szeged @ Bozsik, 17:00

Nem is feltétlen az egy félidő alatt kapott öt gól volt a megalázó, hanem amikor a meccs után Gyuri simán lenyilatkozta, pihentette a játékosait, és akit mégis játszatott, azoknál eleve egy félidővel számolt, helyükre pedig jöhettek a perememberek és a gyerekek. Ebből amúgy annyira nem csináltak ügyet, hogy még a nyilatkozó, tényleg egy félidőt játszó játékosok is megerősítették: „edzésnek jó volt”. Mindez történt Nagy Nyilvánosság, az M4 Sport kamerái előtt.

Ugyanott Buksi is makogott valamit, azonban nekem elegem lett abból, hogy DeepL módjára próbáljam meg lefordítani nektek: mégis mire gondolhatott? A DeepL egy gép, legfeljebb áramot éget, én viszont agysejtet. Nagyon sok agysejtet. Közben a türelmem is elveszítem, felbaszom az agyam, szóval nem jó nekem. Ennyit nem ér, ennyit semmi sem ér.

„Buksi: a 3-3-3-1-et még nem próbáltad, Medgyessel hatosban, Pauljevic középcsatár, Csilus ki a szélre” bővebben

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

„Nulla” bővebben

Utoljára az első fordulót követően gondoltátok azt, hogy ennek az idénynek akár feljutás is lehet a vége, azonban aktuálisan nem ez a legnagyobb problémánk

Valami történt 2022 őszén.

Nincs mit szépíteni, a jelenlegi közállapotok szerint, amit nevezhetünk valamiféle elvárásnak, ez a csapat jó esetben a bentmaradásra lehet képes. Fontos megjegyezni, hogy nálunk hétről-hétre szurkolók szavaznak, és nagyon sokan nem tudnak mást elfogadni, mint az első helyet, és pontosan az írják be, ha kérdezzük őket, tehát felfelé torzítanak, míg a dühből válaszolók, akik simán bemondják a tizenhét-tizennyolcadik, tehát kieső helyeket, lefelé. A megjegyzés megjegyzése, hogy fogalmam sincs, a két hatás mennyire egyenlíti ki egymást az ilyen kis elemszámú adatfelvételeknél. (A 13. fordulót követően a nyers várakozás 10,85, a két szélsőérték nélküli átlag pedig 10,7.)

Ami viszont biztos, hogy trendszerűen araszolunk lefelé. Biztos léptekkel közelítünk valami igazán vállalhatatlan irányába, és miközben tisztán látszik, kicsúszott az irányítás az erre kijelölt emberek kezéből, nem próbálunk meg változtatni.

„Utoljára az első fordulót követően gondoltátok azt, hogy ennek az idénynek akár feljutás is lehet a vége, azonban aktuálisan nem ez a legnagyobb problémánk” bővebben

Szánalom három tételben

Pécs – Honvéd 0-0

Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás

20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.

20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.

Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)

Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya

Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!

Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.

„Szánalom három tételben” bővebben

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

„Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát” bővebben