Mastodon

Címke: Kispest

Leánykori neve? Kispesti Atlétikai Club. Színe? Fekete-piros. Szeretne újra Kispest lenni? IGEN!

Honvéd–Budafok @ Bozsik, 19:00

Van baj.

egy // Kissé túlvállaltuk magunkat, aminek az is a következménye, hogy pár anyag a szerkesztősig rendszerben hever, mert egyelőre nincs idő befejezni. Ilyen példul az MLSZ új fegyelmi (hahhahhaa) szabályzatáról szóló, amiben végre beemelik cigányozást a rasszista cselekedetek közé, hogy végre ne játsszák tovább az összekacsintóst, és ne legyenek lemaradva évtizedekkel a világ normális részétől. Ha el tudták engedni a köpölyözést és az esőtáncot, akkor talán ez is menni fog.

„Leánykori neve? Kispesti Atlétikai Club. Színe? Fekete-piros. Szeretne újra Kispest lenni? IGEN!” bővebben

[HK020] A Felcsútról beszélgettünk II. rész

Hétvégi Kötekedő podcast

Az első részben inkább az érzelmek domináltak, most azonban megpróbáltunk tényekkel, vagy tényszerűnek látszó dolgokkal operálni. Ilyesmi témák kerültek elő:

  • a Kispest/Honvéd szurkolóinak viszonya a felcsúti klubhoz,
  • a Felcsút előtti Felcsút SE története,
  • hogyan lett egyáltalán önálló klub a Felcsút, miután sokáig a Videotonnal élt szimbiózisban,
  • és ilyesmik.

címlapkép: ma 11 éve, hogy a felcsútiak levetették velünk a Puskás drapit.

„[HK020] A Felcsútról beszélgettünk II. rész” bővebben

A mondatok ismétlik önmagukat

A jó mondat nem vész el, de még csak át sem alakul.

Engedje meg az igen tisztelt Közgyűlés, hogy még egyre rámutassak. Soha még nem fordult elő, hogy valamely kormány olyan támogatásban részesítette volna a sportot, mint a demokratikus kormány. Hol van az, hogy egy annyira elfoglalt ember, egy új ország felépítésének ezer és ezer gondja között ilyen sokat foglalkozzon a sporttal és ilyen mértékben gondoskodjon róla.

Vajon ki mondta a fenti mondatokat?

  1. dr. Ries István, igazságügyi miniszter, az MLSZ elnöke 1949. december 18-án, a Kispesti AC 40. közgyűlésén, amikor kimondták a beolvadást a Honvéd Sport Egyesületbe.
  2. Szöllősi György bármikor.
„A mondatok ismétlik önmagukat” bővebben

Nincs valakinek véletlenül képe

az Üllői út (korábban: Vörös hadsereg útja) Lehel utca és Hunyadi utca közötti szakaszáról még az átépítés előtti időkből? A Fortepanon fellelhető egy 1976-os kép (címlapképünkön), amin még elkapható a mai Lehel utcával szemben, a Vörös hadsereg sarkán egy régi, később szintén elbontott épület, azonban a Hunyadi utcáig már az új üzletsor látható.

Valamint keresünk képet bármelyik korszakból a Kisfaludy utca 1. és az Üllői sarkáról, vagyis a mai Lidl helyén álló korábbi házakról.

Amennyiben van a kérdéses helyekről bármilyen képed, kérlek, küldd el nekünk a hanta@taccs.hu címre, vagy vedd fel velünk valamilyen módon a kapcsolatot.

Előre is köszönjük!

„Nincs valakinek véletlenül képe” bővebben

A sztori iránti igény védelmében

Hosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!

Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)

Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.

„A sztori iránti igény védelmében” bővebben

A lakossági internet, az önálló gondolkodók és a nevezéktan összefüggő kérdései egyetlen csapongó és személyes hangvételű posztban, de legalább jó hosszan

Egyáltalán nem szerkesztőségi véleményt tartalmazó írás következik.

Tényleg le kell menni az idióták szintjére? Tényleg mindössze ennyi szellemi tőkével bír a lakossági internet kispesti szelete? Tényleg ekkora népbetegség nálunk a fu-fu-funkcionális analfabetizmus? Figyelj, mert besz*rsz. Én sem hittem el elsőre:

Tényleg képesek azon vitatkozni egyes emberek, hogy egy amúgy sok szurkoló által folyamatosan napirenden tartott kérdés, vagyis a Kispest szó visszakerülése a klub nevébe, az egyben a Honvéd kikerülését jelentené, tehát az megszűnne Honvéd lenni.

Mégis, ezek az emberek mit gondoltak? Hogy a javasolt név a Budapest Kispest, vagy a Kispest-Budapest lenne? Honvéd nélkül. Hosszasan érvelnek a Honvéd mellett, miközben egy szimpla Budapest-Kispest cseréről lenne szó.

„A lakossági internet, az önálló gondolkodók és a nevezéktan összefüggő kérdései egyetlen csapongó és személyes hangvételű posztban, de legalább jó hosszan” bővebben

Ultras Melonenberg

Amiről a térkép mesél. Helytörténeti szilánkok.

Nem lehet csak úgy ártatlanul kattintgatni az interneten. Most például sikerült belefutni pár 150-250 éves térképbe Kőbánya, Kispest és Pestszentlőrinc környékéről, és kicsit elmélázva felettük, egy csomó érdekes dolgot találtunk.

Igazából az érdekelt minket, hogy a környék mióta lakott, hogy a települések előtt mi volt errefelé? Mocsár? Szántó? Mezőgazdaság? Állattartás? Miazmás?

Aztán addig nézegettük a térképeket, amíg feltűnt egy név: Melonenberg.

„Ultras Melonenberg” bővebben

A maihoz hasonló meccsek miatt beszélhetünk egyáltalán a Kispestről/Honvédról

Vasas – Honvéd @ Fáy, 19h

Igazából egyetlen állításom lesz a mai kupameccs előtt, és a poszt is nagyjából ennyiből fog állni. Szóval:

A Kispestnek nem létezhet olyan tétmeccs, amit elengedhet.

Vagyis. Nincs olyan, hogy a Nagyobb Fontosság, mondjuk a bentmaradás miatt elengedni a kupát, és edzésre, játékosok próbálgatására használni.

„A maihoz hasonló meccsek miatt beszélhetünk egyáltalán a Kispestről/Honvédról” bővebben

Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, szombat, 17h

Valahol mélyen hatalmas sikerként élem meg, hogy sikerült elérnünk, egy Felcsút elleni felcsúti mérkőzésen nem a Felcsút a legnagyobb problémánk. Mármint az esszenciális létezésük alapja, ésatöbbi. (Bár az ésatöbbi előtt nincs vessző.)

Annyira mocsokgyengék vagyunk, mindössze két győzelem tíz meccsen, hogy az elsődleges problémánk jelenleg a bentmaradás kérdésköre. Mármint az, hogy meglesz, vagy sem?

„Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?” bővebben

Boldog szülinapot, Kispest!

Néhány hete ment nyugdíjba a középiskolai osztályfőnököm (innen is hatalmas pusszantás!), és ez alkalomból egy rögtönzött osztálytalálkozót, sőt, az összes korábbi osztályának találkozóját tartottuk a volt iskolákban. Baromira jó volt újra látni a többieket, feleleveníteni egy csomó emléket, fotókat nézegetni, beszélgetni, az idő pedig csak repült és repült.

Aztán előkerült a ballagásunk napja. Szakadó eső, a szülők egy része az iskola zártláncú tévé-hálózatán követte az eseményeket, mert se az udvart, se az ilyenkor a főbejárat előtt hagyományosan lezárt útszakaszt nem lehetett használni.

Úgy jött ki a lépés, hogy én voltam az utolsó a ballagók sorában. E. ment előttem, kezem a vállán, másikban virágcsokor, énekeltük a megszokott dalokat, és vonulunk. E. mesélte a fenti találkozón, sokáig nem értette, hogy miért kopogtatom a vállát állandóan, talán valami baj van? Nem, csak az időt néztem, bár nem emlékszem, hogy akkoriban hordtam volna karórát, sürgettem volna az embereket, ballagjunk már el, délután ugyanis Kispest-Tiszakécske a Bozsikban, és Óbudáról még át kell utazni érte a városon. E. vigyorgott. Tudta, hogy meccs lesz.

„Boldog szülinapot, Kispest!” bővebben