Vécsei Bálint // Csak a Kispest!

Kettőből kettő!

Az ilyen jeleneteket nem fogjuk megunni soha (1909foto.hu)

Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.

De nem, nem bizony…! „Kettőből kettő!” bővebben

Happy (?) End

Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy „végre vége„, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és „még egy ilyen szar félidényünk nem lehet„.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. „Happy (?) End” bővebben

Megcsúszott beszámoló helyett gondolatkosár a tegnapról

Jó egy nappal a tárgykör meccs után beszámolót írni, mikor már mindenki látta az összefoglalókat / megnézte a közvetítést / elolvasta a sporthíreket; jószerivel annyi értelme van, mint Matyi Dezsővel 20 éves szerződést aláírni a pécsi kispadra, ezt tudom. De hát mostanra lett időnk, és meg is ígértük itt a blogon, hogy lesz valami írás, ahol legalább a kommentelők is kiventillálhatják a Kispest-bánatukat, és az se utolsó szempont. Így azonban nem is a szokott jellegű beszámoló érkezik most, inkább afféle gondolathalmaz, jó RW-sen. Se nem lesz füle, se farka. Mint egy jó Horváth Adri nyilatkozatnak. Csak az a különbség, hogy én sokat pofázok. „Megcsúszott beszámoló helyett gondolatkosár a tegnapról” bővebben

Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni

Hát valahogy így! Szívem szerint azt írnám: tét nélküli meccsre megyünk a Fejér megyei székhelyre, a Vidi annyival erősebb kerettel bír, hogy most aztán tényleg nincs vesztenivaló, menjünk ki a pályára felszabadultan, nyomjuk, ami bennünk van, ami a csövön kifér, aztán meglátjuk, hátha kifog egy gyengébb napot az állami alakulat, és akkor elcsíphetünk egy pontot (vagy bekkelve többet is?). Csak hát másik oldalon ott van a tény: Viercho elhúzódó ténykedésével már elpazaroltunk egy sor ilyen lehetőséget, amikor tét nélkül lehetett volna vigéckedni, most már bizony közel a veszélyes zóna, szóval egyre inkább pontok kellenének, több vereség egyre kevésbé fér bele.

Mondjuk talán ez a fehérvári még igen – de akkor a Fradit és a többi hátralevőt kell ütni. Nem egyszerű a képlet sehogy sem. „Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni” bővebben

Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont

Nagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy „bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.

De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. „Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben