Végül elmaradt a verebesi értelemben vett késbe szaladás, hiába éleztük vadul és fenyegetőn az első pár percben

ZTE – Bp. Honvéd 1-3

Negyed óra bőven elég volt ahhoz, hogy elvegyük a Zete kedvét a meccstől. Előbb Lukic vágott be egy kipattanót, majd Hid passzolta a kapuba teljesen ütemtelenül Nagy Dominik beadását.

Később lőhettünk volta még párat, ha kicsit pontosabbak vagyunk. Sajnos nem jött össze, és az évek óta a fordulókat követő negatív gólkülönbségünk átmenetileg sem múlt el. Sebaj, helyette legalább labdarúgással szórakoztattuk magunkat, ami hasonlóan komoly hiányzó volt mostanában mifelénk.

“Végül elmaradt a verebesi értelemben vett késbe szaladás, hiába éleztük vadul és fenyegetőn az első pár percben” bővebben

Mondjuk azt, hogy sima volt, és ne vonjunk le hosszabb távra semmiféle következtetést belőle

Honvéd – Paks 3-1

Előtte

  • Meccs előtt mindenki bizakodó volt, akivel összefutottam. 3-0, 4-0, sima, beleszaladnak a késbe – ilyesmi tippek egymás után.
  • Ha van ellenfél, akitől hagyományosan nem félek, az a Paks. Természetes, hogy nyugodt voltam (illetve másnapos/fáradt), legfeljebb megint játszunk egy null-nullt.
  • A kezdőben semmi váratlan, talán csak annyi, hogy Mézga lesérült, helyette Lovric a jobbhátvéd (továbbra is mindig mindenre Lovric a válasz, ha hirtelen nagy a szükség!), valamint Bardea lefokozása mellett kiderülni látszik, hogy Ferinél Batik, Klemenz, Baráth, Lovric a sorrend a két belsővédőben.
  • Nono és Pantelic mellett továbbra is keressük a harmadik középpályást. A Paks ellen Zsótér volt szenvedés egy félidőn át, majd hozott egy egészen vállalható másodikat. Nagyon látszik, hogy innen elképesztően hiányzik egy ember. Ferinél egyelőre Pantelic, Zsótér, Nagy Geri/Hidi, Banó-Szabó tűnik sorrendnek a Nono melletti belső középpályás posztokra. Sajnos itt vagyunk talán a legsoványabbak.
“Mondjuk azt, hogy sima volt, és ne vonjunk le hosszabb távra semmiféle következtetést belőle” bővebben

Lélektelenül nagyon nehéz lesz

Paks – Honvéd 2-0 // osztályozókönyv

Talán két-három játékost lehetne azért kiemelni, mert látszott rajta a hajtás, valamiféle akarat, hogy a Honvéd bennmaradjon az NB I-ben. További egy-két játékost lehetne kiemelni azért, mert hozta a tőle várható szintet, viszont az is igaz, hogy ez a szint bőven édeskevés ide.

A második félidőre kerestem egy korlátszakaszt, nekitámaszkodtam, és bambultam ki a fejemből. Eleinte egyszerűen nem hittem el, amit látok, majd jött az üveges tekintet, az apátia, a felismerés, hogy ebben tényleg ennyi van. Hazafelé a kocsiban hangomat se lehetett hallani.

Hova húzzuk még? Három meccs van hátra, négy pontra a kiesés, és abban kell reménykednünk, hogy kettőt nyerünk majd valahogy. Egész évben nem sikerült, csak szétszórtan, párhavonta egyet-egyet. Mitől kapjuk össze magunkat szerdáról vasárnapra, ha egész évben nem sikerült?

“Lélektelenül nagyon nehéz lesz” bővebben

Amennyiben az volt a cél, hogy újabb embereket állítsanak a következő idényben bevezetendő VAR mellé, akkor jelentjük: valószínűleg sikerült!

Bp. Honvéd – Videoton 2-3 // osztályozókönyv

Nem sok közünk volt a meccshez a második féliődben. Az elsőben se sok, azonban találtunk két gólt, és egészen a hajráig úgy őriztük meg az előnyünket, hogy nem volt benne a Videotonban az egyenlítés. Persze, egy gólt bármikor találhattak volna, azonban az olyan meglátások, minthogy értett már, megérdemelték, tettek érte – és egyéb hasonlóságokra egyáltalán nem találtunk példázatot a Futball Nagy Törvénykönyvében. Egyszerűen nem volt benne a meccsben a Videoton egyenlítése.

Persze, jöttek, csinálták, mi pedig a védekezésen és a labdák előrevágdosásán kívül nem sokat tettünk hozzá a nézők szórakozásához, azonban ismeritek azokat a meccseket, hiszen a Honvéd is játszott jópár olyat, amikor hiába mész előre, egyszerűen nincs benned a gól. A Videotonban sem volt, viszont kapott egy külső segítséget.

“Amennyiben az volt a cél, hogy újabb embereket állítsanak a következő idényben bevezetendő VAR mellé, akkor jelentjük: valószínűleg sikerült!” bővebben

Van olyan, hogy az egy gól és más semmi is bőven boldogság

ZTE – Honvéd 0-1 // osztályozókönyv

Az megvan, hogy az egerszegi volt Horváth Feri első olyan kispesti bajnokija, amelyiken mi szereztük meg a vezetést?

  1. Fradi // maradt is a 0-1;
  2. Felcsút // fordítottunk: 2-1;
  3. MTK // egyenesen kétgólos hátránnyal kezdtünk, majd fordítottunk: 3-2;
  4. Kisvárda // a hosszabbításban 0-1;
  5. Diósgyőr // nem volt gól a meccsen;
  6. Újpest // ismét kétgólos hátrány. A végét döntetlenre hoztuk: 2-2.
“Van olyan, hogy az egy gól és más semmi is bőven boldogság” bővebben

Amikor az is valami, hogy egy agyonnyert meccset a spori jóindulatának köszönhetően legalább nem veszítettünk el

Még túl sem tettük magunkat rajtuk, erre majdnem megismétlődött a Kisvárda és a Budafok elleni fiaskó, azonban hatalmas szerencsénkre a spori nem adta meg a Diósgyőr gólját. Vanacek valóban rángatta Batikot, az is látható, hogy Batiknak nem sok esélye van felvenni a védőpozíciót emiatt, rá is játszik, ahogy kell, szóval simán visszafújható volt. Nem feltétlen szokás az ilyesmit, de adható.

  • 09.27. Újpest, 80. perc 1-2, -1 pont
  • 11.04. Felcsút, 90. perc 0-1, -1 pont
  • 11.29. Felcsút, 93. perc 0-1, -1 pont
  • 12.06. MTK, 85. perc 2-2, -2 pont
  • 01.30. Videoton, 80. perc 2-1, +2 pont
  • 02.13. Budafok, 92. perc 2-3, -1 pont
  • 03.07. Kisvárda, 92. perc 0-1, -1 pont 
  • 03.13. Diósgyőr, 91. perc 0-1 0-0, spori nem adta meg

Talán a kilencven perc, ha nem is nyomasztó, viszont mindenképp egykapuzásnak nevezhető focija, talán a bírói lelkecskéből feltörő igazságérzet, a lehajolás a gyengékért, a védetlenekért, az ártatlanokért, vagy ki tudja. A lényeg, hogy nem adta meg. Nyomasztó lett volna ennyiszer veszíteni a 90. perc után.

Az esetről videó egyelőre az m4sport.hu oldalán érhető el.

“Amikor az is valami, hogy egy agyonnyert meccset a spori jóindulatának köszönhetően legalább nem veszítettünk el” bővebben

Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba

Bp. Honvéd – Kisvárda 0-1 // osztályozókönyv

Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.

*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.

Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.

“Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba” bővebben