Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés

Paks – Bp. Honvéd 0-0 // plusz osztályozókönyv

Sokkal okosabbak nem lettünk ettől a null-nulltól sem. Az első félidőt egyértelműen uraltuk (még megvárom az InStat részletes számait, de nem hinném, hogy ennyire benéztem volna), széthúztuk a mezőnyt, sokat passzoltunk, többnyire jól, helyzetekbe is kerültünk, vagy legalább helyzetek közelébe, szóval az elmúlt hetekhez képest nem volt rossz. A második már igen, igaz, akkor nem történt semmi érdemleges a pályán sem.

Valami feszültség még (azonban?) látszik a csapaton, hogy egyszerre bátortalanok (félnek?), és egyszerre vállalkoznának, hogy a vége általában egy ordas nagy besülés legyen, földrehuppanással és némi reklamálással. A labdaszerzéseikből indított támadások, vagyis ellenfél térfele felé történő elmozdulások jelentős része így végződött. Kár, mert addig passzoltunk, akár a pálya teljes szélességében is, majd amikor elfogyott a tudomány, nem volt már hova és kinek, akkor szembesültünk a szomorú valósággal.

De erről majd részletesebben Pisont beszél.

“Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés” bővebben

Majdnem minden nulla volt ezen a meccsen

Paks – Bp. Honvéd 0-0

Annyira nulla minden, mint az eredmény, és még összefoglalót sem találok róla az m4sporton. A Honvéd címke alatt az utolsó bejegyzés, hogy Pisont ül a padra Pakson, a Paks címke alatt pedig a kisvárdai vereségük. Mintha meg sem tartották volna ezt a (rangján kezelt!) kupanegyeddöntőt.

Közel nulla érdeklődés (hivatalosan 1031 néző), a köztévé leküld egy kamerát és egy operatőrt, hogy legalább legyen valami közvetítés, de ahogy hallom, se kommentátor, se semmi, viszont ha jól értem, akkor volt valami meccset követő interjú, ahol Pisont elszólta(?) magát. Nem akarok kombinálni, mert nincs mire, azonban a klubhonlap is szakmai igazgatóként hivatkozik rá, miközben ezt a posztot egyáltalán nem említi a szervezeti felépítésünket tartalmazó oldal. Persze bármi lehet puszta elütés, elszólás, és nincs mögötte semmi. Mondom, felesleges kombinálni.

“Majdnem minden nulla volt ezen a meccsen” bővebben

Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok

Bp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv

Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.

Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.

“Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok” bővebben

Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el

Bp. Honvéd – Felcsút 1-1

Komolyan az van, hogy egy, azaz egyszer (1!!!) sikerült kaput találnunk a Felcsút ellen nem tizenegyesből? Azt is pont Kambernak, akinek mostanában tényleg nincs szerencséje. Lövésünk se sok volt, szóval felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan akartuk megnyerni a mérkőzést? Rendben, vezetést szereztünk, tartottuk is, helyzetünk is volt, de ahogy szinte egész évben, elég egy, azaz egy (1!!!) hiba, és oda a pont, pontok.

Egyszerűen hihetetlen, mennyire a határon mozgunk. Azt már nagyjából mindenki elfogadta, hogy futball nem nagyon lesz idén, de akkor legalább győzzünk, hozzuk a pontokat, legyen belőle érem a végén. Azt viszont baromira nehéz megszokni, hogy minden ki van centizve, hogy minden csak éppen történik. Éppen nyerünk, éppen döntetlen, éppen vesztünk. Apróságok, nüanszok, hibák, villanások – és mindenből gondosan nagyon kevés, hogy egy (1!!!) is számítson.

“Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el” bővebben

Egy régi focimodorosság szerint a győzelmet* nem kell megmagyarázni

Haladás – Honvéd 2-1

és jobb is, ha ezt a tegnapit meg sem próbáljuk, mert esetleg nagyon kellemetlen dolgokra lennénk figyelmesek. (* itt értsd: továbbjutást)

 

Maradjunk annyiban, ahogy egy komment remekül összefoglalta:

Magabiztos vereséget szenvedtünk.

És már ezzel a pár karakterrel többet tettünk a posztba, mint amennyit a meccsen kaptunk a csapattól.

“Egy régi focimodorosság szerint a győzelmet* nem kell megmagyarázni” bővebben

…és akkor most kezdjük el a jó sorozatot, oké?

Kispest – Zalaegerszegi TE 2:0 // Plusz osztályozókönyv

Kulcsemberek tegnapról: 1 kulcs védés, 1 meccslezáró slussz-kulcs és 1 kulcspassz.

Folytatva a tegnapi beharangozó felütését: Könnyű meccs volt? Nem. Szépen játszottunk? Nem. Nyertünk? IGEN. És a jelen helyzetben most valóban ez volt a legfontosabb.

“…és akkor most kezdjük el a jó sorozatot, oké?” bővebben

A szinuszgörbe aljáról jelenleg örülök, hogy vége az ősznek

Bp. Honvéd – Újpest 0-0 // plusz osztályozókönyv

Az a helyzet, hogy sanyarú párhuzam ugrott be a posztírás kezdetekor a csapat őszi teljesítménye és a blogon való recens jelenlétem között. Mindkettő erősen hullámzó. Az első miatt pedig a második eredményeként ritka felbukkanásom hangulata is hullámzik: míg legutóbb, a DVTK elleni hazai után arról értekeztem, hogy én – némi költői túlzással – ettől az idénytől (kerettől és klubvezetéstől) kb. csak az aranyat tudnám igazi örömmel fogadni idén, addig most megint ott tartunk, hogy langyos középmezőnyben evickélve eresztjük el hétről-hétre az esélyt, hogy legalább a dobogóra felzárkózzunk.

“A szinuszgörbe aljáról jelenleg örülök, hogy vége az ősznek” bővebben

Annyira kicentizett a játékunk, hogy egyetlen hiba sem fér bele // plusz osztályozókönyv

Debrecen – Bp. Honvéd 1-1

Érthetetlen, hogy voltunk képtelenek megnyerni ezt a meccset. Vagy képesek nem megnyerni. A Loki konkrétan semmit sem mutatott az első hatvan-hetven percben, igaz, mi se mostuk fel velük a padlót, mégis, érezni lehetett melyik csapatban van inkább benne a gól.

  • persze, ha Kambernak végre szerencséje lenne – kapufa
  • persze, ha Moutari egyszer az életben, vagy kétszer – kapusba, mellé
  • persze, ha Kosicky nem véd akkorákat – védett
  • persze, ha Kassai befújja a közppályán Varga Aliji elleni faultját – nem fújta, lett is belőle helyezkedési hiba és egy kapott gól

és persze kontrapersze, ha Kassai befújja Kamber ütközését a tizenhatosunkon belül, akkor az összes persze csak akkor ért valamit, ha két persze bejött belőle, és vezetünk kettővel, mert pár perccel a vége előtt tiziből gólt kapni nem feltétlen egészséges az álmoskönyvek szerint.

“Annyira kicentizett a játékunk, hogy egyetlen hiba sem fér bele // plusz osztályozókönyv” bővebben

Massimo Morales szelleme megjelent a Hungária körút felett, és ahelyett, hogy elfújta volna a szél, ránk telepedett egy délutánra

Bp. Honvéd – FTC 0-0

Óriási hálával tartozom a gyógyhatású készítményeket fejlesztő és terjesztő iparágaknak, mert ha ezt a meccset a tévében kellett volna néznem, tutibiztos, hogy elkapcsolok róla. Bármire. A helyszínen, társaságban, az izgulás állapotát felvéve még szo-szo, sörrel elment, de az objektív valóság szörnyűségén mindez semmit sem változtat.

Jelen helyzetünkben az egy pont kevés, és jelen helyzetünkben az egy pont még a Fradi ellen is kevés, mert az ilyen, Fradi ellen belefér kezdetű szövegekhez tartozó pontokat már otthagytuk Diósgyőrben, Pakson, elvitte a Debrecen, a Kisvárda, vagyis ha valami nem maradt az a mozgástér.

“Massimo Morales szelleme megjelent a Hungária körút felett, és ahelyett, hogy elfújta volna a szél, ránk telepedett egy délutánra” bővebben

Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

“Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!” bővebben