Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!

Jó kedvünk lehet a mai nap után: izgalmas, jó iramú meccsen hoztuk a magunktól elvárt kötelezőt, ami, ha jobban belegondolunk, nem is volt annyira kötelező, mégis magabiztosan meglett a három pont, egy Lanza, egy Eppel, tele vendégszektor, tényleg, valaki kívánhat még mást mára, ha kispesti? Nem nagyon hinném. “Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!” bővebben

A meccs Kispesten dől el

Egy-két sort leszámítva színültig töltöttük! (Fotó: Babar-1909foto.hu)

No, ebből még akármi is lehet, hogy Doki barátom örökérvényűjét idézzem. Röviden úgy összegezhetnék: láthattunk egy típusos “utóbbiévekbeli” Fradi-Honvédot, zsákszámra kihagyott helyzetekkel és ostoba védelmi hibákkal a mi, semmi különös teljesítménnyel és 1-2 klasszisjátékossal az ő oldalukon. És persze megint ők nyertek.

De most csak egy góllal – és az MK-ban van ugye visszavágó is. Nem lefutott ez még. “A meccs Kispesten dől el” bővebben

Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!

Elég nagyot fordult velünk a világ hónapok alatt, a langyos lábvíz-állagú kiégettségből jött hirtelen a semmiből (nem egészen a semmiből persze, volt itt azért egy jó egy-másfél éves építkezés, sőt a gerinc még régebb óta pallérozódik, de a Cordé évek kisiklását nem számítanám hozzá a jelen szárnyalás szerves előletébe) váltott csodába a mostani őszi szezon, aminek a végén olyan magasan vagyunk, hogy szédülök, ha lenézek. Az a baj, hogyha felpillantok, mégjobban… inkább be is hunyom a szemem.

Szezonértékelés következik, de a szolgalelkű eseményleltár helyett inkább csapongó gondolatokkal, aminek a végére szinte azon korba repülök vissza, amikor a címkép slágere büntetett a rádiókból. “Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!” bővebben

Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja

fotó: Babar-1909foto.hu, paint-terror: RW, ha Hanta lecseréli a képet, kinyírom

Ha valaki azt mondja nekünk a szezonkezdetkor (akkor épp összesen egy Hajdú- és Gróf-igazolással a tarsolyunkban), hogy csak gólaránnyal maradunk le az őszi idény végén a félszezon-bajnoki címről, körberöhögjük. Ehhez képest 5 fordulóval ezelőtt már növekvő étvággyal azt mondtuk: az utolsó 5 meccset be kell húzni. Paks kivételével be is húztuk. És ha ma egy csoffadt Stef Wils fejes mondjuk, bemegy a 90. percben Sopronban a fehérvári hálóba, őszi bajnokok vagyunk. Így „csak” másodikok. Megáll az ész. “Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja” bővebben

Egy rossz és gyenge meccsen döntetlen

Nehéz mit írni, úgyis mindenki láthatta a tévében, hogy mit össze nem szenvedtünk Pakson. Inkább csak kiegészíteném néhány aprósággal, ami nem jöhetett át a képernyőn keresztül.

“Egy rossz és gyenge meccsen döntetlen” bővebben

Napilanzafame: a 7/7 már megvan, de mikor volt utoljára 8/8?

Nemrég írtuk, amikor Lanza még csak 6 egymást követő meccsen lőtt gólt, hogy ha a Diósgyőr ellen is összejön, akkor a 7/7-el megismétli Döme 1984/85-ös teljesítményét. De vajon mikor és ki csinált utoljára 8/8-at?

(Az fontos, hogy egy idényen belül. A bajnokságokon átívelő gólmutatókat ember nincs, aki ki tudná bányászni. Illetve van, csak az nem én leszek.)

“Napilanzafame: a 7/7 már megvan, de mikor volt utoljára 8/8?” bővebben

Napikispest 2016.11.08.

Csak a szokásos: Lanzafame.

  • Lanzafamét hájpolja az olasz sajtó – vette át a csakfoci annak a cikknek a fordítását, ami bejött tegnap ide is kommentben.
  • Ja, és közbe a honvedfc.hu is megerősítette a hírt, hogy november 30-án Soroksár helyet (Győr-)Ménfőcsanakra utazunk kupázni.
    • Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a klub hivatalos neve WHB Ménfőcsanak, és a WHB-t épp most vásárolta meg az a Tiborcz István, aki sokáig az Elioson keresztül a városújralámpásítási programban (és a Szusza új reflektoraiban) volt érdekelt, amíg el nem adata. A Kispesti Női Kézilabda Klubnak azonban még mindig az Elios a névadó szponzora. Ennyire kicsi a világ.

Gólstatisztikákkal fogunk ki mindenféle szeleket a kritikusaink hálóiból

Vagy hogy mondják.

Néhány gyorskimutatás az eddig szerzett 24 gólunkról:

  • 8 // tizenegyes
  • 5 // akció (lábbal)
  • 4 // akció (fejes)
  • 3 // szabadrúgás
  • 2 // pontrúgást követő fejes
  • 1 // pontrúgást követő lövés
  • 1 // öngól

“Gólstatisztikákkal fogunk ki mindenféle szeleket a kritikusaink hálóiból” bővebben

Válogatott szünet után indul a heti Lanzafame tizenegyes a Tumblren blog

Már abban a pillanatban éreztem, hogy ez az újdonsült blogozás fel fog pörgetni egy kicsit, amikor a legutóbbi posztban megígértem magamnak, hogy olvasni fogok a Diósgyőrről a meccs előtt, amiből aztán nem lett semmi, de szombaton többször is a meccsen gondolkodtam, hogy majd, ha adja a tévé, akkor megpróbálok belenézni, de nem lett belőle semmi, mert nem tudtam, mikor lesz a meccs, azt meg végképp nem tudtam, hogy adja-e a tévé.

Oda kéne figyelnie varzsiha térképésznek, hogy kellően informálja a nagyérdeműt, na mindegy, lényeg hogy Kamber nevét megint jól írták.

“Válogatott szünet után indul a heti Lanzafame tizenegyes a Tumblren blog” bővebben

Ilyen az, amikor behúzzuk a (dőltbetű) kötelezőt (dőltbetű vége)

Bp. Honvéd – Diósgyőr 2-0 (g: Lanzafame, Koszta)

Végre. Valahogy a Rossi-érákban nem megy az alsóházi, kilátástalanul futballozó csapatok ellen. Képesek vagyunk nullázni egy Mezőkövesd ellen, a Gyirmótnak gólt sem rúgni, szenvedni Pápán (és kikapni rendre), tavaly benntartani a Vasast (és majdnem a Felcsútot), miközben gyakorlatilag csak úgy lehet valaki bajnok vagy dobogós, hogy legalább 3-4 pontot elszedünk tőle.

Idén talán kicsit máshogy lesz/van. Kikaptunk a Vasastól, a Videotontól és a Fraditól (kétszer), mindhárom előttünk áll. Ezen kívül Kövesden, és pássz. Vagyis végre lent kezdtünk el pontokat gyűjteni, viszont egyre inkább hiányoznak a korábban megszokott meglepetések, hogy valóban előreléphessünk.

“Ilyen az, amikor behúzzuk a (dőltbetű) kötelezőt (dőltbetű vége)” bővebben