Napikispest 2017.09.08.

(Csak a napló kedvéért, mert az elmúlt napokban inkább padlót fektettem, médiacentert állítottam be, valamint mindenfélével szöszmötöltem itthon, mintsem a bloggal törődtem volna, ráadásul tegnap kinéztem a kőbányai Kraft sörfesztivál első napjára (@untappd), hogy belefussak pár igazán remek darabba. Például a Reketye egy tárkonyos sörébe, aminek – nincs rá jobb szó – meggyespite íze van.)

  • Lanzafame // lett az év játékosa a Hivatásos Labdarúgók Szervezete éves díjátadóján (Eppel Marci a harmadik).
    • Az év csapatába rajtuk kívül még Hidi fért be, egyébként pedig így néz ki: Dibusz – Nego, Vinicius, Juhász, Hangya – Berecz, Gera, Hidi – Eppel, Lanza, Lazovic // vagyis 4 Videoton, 3 Kispest, 2 Vasas és két kötelező kvóta a Fradikából.
  • Lanzafame // interjú a Magyar Időkben.
  • 100 nap // kedden volt száz napos a bajnoki címünk.
  • Kamber // 2020. június 30-ig hosszabbított.
  • Lovric // 2020. június 30-ig hosszabbított.

Napikispest 2017.08.23.

  • Eppel, Lanza // 
    • Az megvolt, hogy szombaton Kövesden egyikük sem lőtt gólt, vagy adott legalább egy gólpasszt? Ilyen utoljára április 22-én, a Vasas ellen fordult elő a Szuszában, amikor 1-0-ra kaptunk ki. Megjegyzem, máig ez az utolsó vereségünk, és azóta tizenegy meccs telt el.
    • Egyébként a következő leosztásban termelték a kanadai pontokat a srácok //
      • Eppel // 7 gól, 4 gólpassz
      • Lanzafame // 8 gól, 5 gólpassz
      • és hogy tisztázzuk, Mezőkövesd nélkül mindössze tíz meccsről beszélünk, amin együtt 15 gólt és 9 gólpasszt hoztak össze. Az egész Honvéd lőtt összesen 26-ot. Kemény, ugye?
  • Lótusz születése //
    • Tavaly október 29-én a Haladással játszottunk otthon, és ünnepeltük a kanyar 25. születésnapját, de nem is ez a lényeg. Ott valami elpattanhatott, mert azóta lement 26 meccs úgy, hogy abból 19-et megnyertünk (plusz 4 döntetlen, 3 vereség, 47-22-es gólkülönbség), vagyis valami egészen elképesztő sorozatban vagyunk.

“Napikispest 2017.08.23.” bővebben

Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li

Daaaaarrrrkkkkk (1909foto.hu)

“U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.

Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? “Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben

Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.

Bízom benne, hogy Lanza kérdése jogos!

Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.

Idén? Idén nem. Idén élvezkedtem eddig. “Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.” bővebben

Sokakban felmerült a kérdés, hogy amikor Lanzafame elvette a labdát Pajovictól, akkor mit fújt a spori?

Jelentjük: szabálytalanságot, és jogosan.

Az eset 3:42-től látható a videón, a szabálykönyv pedig a következőt mondja:

A kapus birtokában akkor tartja a labdát:
• ha az a kezei, vagy a keze és bármely más felület (pl.: talaj, saját teste) között van; érinti azt keze vagy karja bármely részével, kivéve, ha az véletlenül pattan le a kapusról vagy a kapus védést hajtott végre;
• ha az a kinyújtott, nyitott kezében van;
• ha azt a talajra pattogtatja, vagy feldobja a levegőbe.
A labdát a kezével birtokló kapust nem támadhatja ellenfele.

És ebben az esetben közvetett szabadrúgás jár, mert “akadályozza a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon, illetve elrúgja vagy megkísérli elrúgni a labdát, amikor a kapus ennek folyamatában van;”

Ennyi.

Így teljesüljön minden kívánságom

Egy Mea Culpá-val kell kezdenem a tegnapi meccsről szóló beszámolót. Én annyit, de annyit szidtam már a szegény felcsútiakat, hogy kijár nekik ezúttal egy dicséret is, amellett, hogy elismerem: eddigi szidalmaim jogtalanok voltak. Tegnap ugyanis rájöttem: le a kalappal azelőtt, amit csinálnak. Mikor beautóztunk a festői Váli-völgy centrumfalvába, a Népstadion-környéket meghazudtoló, már kilométerekről látszó darurengeteg is mutatta: szorgos munka folyik itt, és a sokat szapult csúti klub bizony nem csak infrát fejleszt az EU és TAO pénzekből, nem ám! Újabban úgy fest, az Európai Szociális Alap humánerőforrás-fejlesztési pénzeit is megcélozták, legújabb projektjükben ugyanis működő jó gyakorlatokat kívánnak átvenni fejlettebb kultúráktól. Most pl. bajnokcsapatot szeretnének építeni, csodás szurkolótáborral: meghívták hát egy ún. twinning projekt keretében Magyarország regnáló bajnokát és a legjobb hazai Tábort, tanulni. És le a kalappal azelőtt a lelkes hozzáállás előtt, ahogy ez a tanulni vágyó kis fejér megyei klubocska becsülettel ronggyá verette és aláztatta magát szombat este, mindezt a tanulás oltárán! Maxiriszpekt!

Ja, nem! “Így teljesüljön minden kívánságom” bővebben

Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni

A sorsoláskor, de főleg az első forduló után, mikor fáradtan, a beer shevai hőséggel és 90 perccel a lábunkban simáztuk le (hellyel-közzel) a Haladást, én bizony 9 pontot terveztem be az első három fordulóra. Ebből lett öt, kétszer is 2:1-ről veszítve a végén 2 pontot. Ebből a szempontból tehát félig üres a pohár. Viszont a Dió előttünk is, utánunk is alázott, a Balmaznak pedig, valljuk meg, rendesen volt szerencséje (meg egy Laczkója), így ha ma 9 ponttal állnánk, sem lenne egy nagy utópia. Persze nem azzal állunk, maradt az 5, de én még nem akarok keseregni. “Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni” bővebben

Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló

Az est hősei: Lanza, Bobál és a Tábor. (1909foto.hu)

Mikor tegnap kitettem a beharangba a ‘tube-on talált ’91-es nyitányunkat, még nem sejtettem, hogy csodás párhuzamba nyúltam az arany kezemmel: a tegnap estével konkrétan lemásoltuk az első bajnokcsapatom nyitányát. Volt itt minden, ami anno: az akkor közel teltházas bajnoki ünneplés után 2 hónappal jóval szolidabb nézőszám, döcögő játék, láthatatlan ellenfél, a küszködő Honvédtól egy-két hirtelen villanás (akkor Pisonté volt a passzcsoda), végül egy sima 2:0. Most ugyanezeket le is írhatnám, és befejezhetném a posztot. Persze nem RW lennék, ha így tennék. “Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló” bővebben

Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt

Amikor a BL-selejtező 3 héttel ezelőtti sorsolása alatt chateltünk a srácokkal, már a műsor indulásakor megjósoltam (igaziból már a bajnoki cím-másnapi Gurigázáskor, hogy pontosítsak) az izraeli ellenfelet. Persze ebben több volt a poénkodás és a vágyálom, mint a saját váteszség, de mit szépítsük, én idén Honvédos nyaralást (is) akartam, akkor pedig ha lúd, legyen kövér, és történelembuzi keresztesháború-szakosként nyilván a Szentföld, a kopott tájaival, a keresztesek emlékeivel a levegőben, a nyüzsgő jeruzsálemi Óvárossal, a csodás kockaépületekkel és még csodásabb héber czukkinákkal teli tel-avivi tengerparttal, a mesebeli Holt-tengerrel, és egy becsülettel helytálló Honvéddal mindenek felett. Hát, megkaptam! “Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt” bővebben