Egyedül darabra vagyunk meg. Kicsit olyan, mint egy telinek tűnő hűtőszekrény, azonban ha főzni kell belőle valamit, akkor valahogy mindig paprikás krumpli jön ki a végén.
Éveken át egyszerre jellemezte a Honvédot játékoshiány – és játékosfelesleg. Adott posztokra iszonyatosan sokan voltunk, miközben máshol kényszerfocisták játszottak. Volt, hogy a padon három-négy középhátvéd, és ugyanennyi szélső ücsörgött, miközben középre nem tudtál behozni senkit.
Ez most megszűnt, és helyette a darabszám jellemez minket, valamint a relatív hiány fogalma. Relatív, mert amúgy megvagyunk, és ha működik, ha nem esnek ki játékosok, akkor tényleg, azonban ha változtatni, netán váltani kellene, akkor könnyen bajok lehetnek.
Fiatal és rövid csapattal megyünk neki egy bajnokságnak, ahol nem csupán cél, hanem elvárás is a visszajutás.
“Olyan rövid a padunk, hogy nyugodtan nevezhetjük sámlinak is” bővebben
