mert célunk csak egy van
És gyakorlatilag nem mondani semmit.
Direkt megszámoltam, szóközökkel 1353 karakter hosszan nem hangzik el szinte semmi. Úgy is fogalmazhatnák: fingreszelés. Szinte hallom, ahogy hullik a fingforgács.
“Pár perc híján három nap után sikerült megszólalni” bővebbenAz NB I 12. fordulójában lejátszott DVSC – Budapest Honvéd mérkőzés során a nézőtéren történt fegyelmi vétségeket (egyebek között rasszista megnyilvánulást, huhogást) a FEB a későbbiekben tárgyalja.
via MLSZ fegyelmi bizottság
Két és fél nap telt el a debreceni zakó óta, és a klubtól még mindig nem szólalt meg senki. Kéthetes szünet következik, illetve tart, a bajnokságban sorozatban négy vereséget szenvedtünk el, ilyenkor valamit szokás reagálni. Legalább annyit, hogy megerősítjük posztján az edzőt, és elmondjuk, mennyire töretlen a bizalom a szakvezetésben.
Bármit, csak vállaljuk fel.
A sunyítás a legrosszabb. Két és fél nap alatt képtelen volt bárki megszólalni hivatalosan. Hadd ne minősítsük.
Pénteken edzőmeccs a Budaörssel (igaz, egyelőre még a szokásos heti program sem került ki), és van rá egy fogadásom, hogy a nagyobb őszinteség jegyében zártkapus lesz — feltéve, ha egyáltalán bejelentik a meccset hivatalosan.
“Nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben, kérem oszoljanak!” bővebbenlassan két nap eltelt a debreceni meccs óta, és nagyon úgy tűnik, hogy a klubház a Valódi Felelősök helyett játékosokkal akarja elvitetni a balhét. Olyan játékosokkal, akiket vagy a jelenlegi vezetőség hozott Kispestre, vagy a jelenlegi vezetőség hosszabbított vele szerződést, és akiket a jelenlegi edző stabilan játszatott is.
Két napja síri csönd van, senki nem mert kiállni, legalább pár szóra, és még a szokásos megyünk előre, még egyszer nem játszhatunk így, ez a klub többet érdemel és a többi hangzatos szövegek sem jelentek meg – egyedül a szurkolók egyik kedvencének számító Lukic szájába adtak mindenféle szép szavakat.
“Nem szívesen foglalkozunk ellenőrizhetetlen pletykákkal, azonban” bővebbenEnnyi ideje várunk Horváth és Kun lemondására:
[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]
“A szombat este, a teljes vasárnap után lement a hétfő délelőtt is, és még mindig semmi” bővebbenCsapataink harcban állnak, mindenki a helyén, ILYEN MÉG EGYSZER NEM TÖRTÉNHET MEG!
Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:
[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]Az idei, gyengének is csak némi jószándékkal nevezhető teljesítménybe nincs edző a Honvéd történetében, aki ne bukott volna bele. A modern korban pedig pláne.
Olyat azért találunk, aki indokolatlanul sokáig húzta (Sisa), és olyat is, akit tényleg a körülmények áldozata (Dolcetti), azonban olyat is, aki Horváthnál jelentősen jobb mérleggel repült (EvdM, Supka, vagy akár Sannino), mert vagy alulteljesített a rábízott csapattal, vagy pedig nem vele képzelték el a jövőt.
Mármint azt a jövőt, amit most élünk. És valóban, Supka erre a teljesítményre tényleg alkalmatlannak tűnt.
“Több, mint másfél nap alatt a Honvéd meg sem próbálta lekommunikálni újkori története egyik leggyengébb edzői teljesítményét” bővebbenMióta várunk Horváth és Kun lemondására:
[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]
Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.
Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?
Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?
Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.
“Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!” bővebbenDebrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 17h
Előzetesen annyit, hogy nekem se Ferivel, se Szamóval nincs semmi bajom, alapvetően jófej karakterekként ismertem meg őket, valahol még szurkolok is azért, hogy velük legyünk sikeresek, azonban vannak pillanatok, amikor be kell látni: nem megy együtt. A kérdés igazából az, mikor jön el (eljött-e már?) ez a pillanat?
Nagyon kényelmes lenne a válogatott miatti kéthetes szünetet kihasználni egy edzőváltásra, és igen, Feriékben bőven van annyi meccs, hogy értékelhető legyen a teljesítményük, most viszont tekintsünk el ettől a felettébb praktikus helyzettől, és nézzük meg, mi az, ami elvárható lenne, és amit teljesíteni kellene ahhoz, hogy legalább középcsapatnak, felsőközépcsapatnak merjük nevezni a jelenlegi Kispestet.
“Ha más nem meri hangosan, akkor én kimondok egy reálisan elvárható idei célt” bővebbentehát holnaptól a cserepadot koptatjuk. Vagy más néven a B oldalt, ami egyáltalán nem a slágerekről szól, hiszen azokat, ha korábban valamikor meg is írtuk véletlenül, már megjelentek, esetleg épp most jelennek meg egy aktuális A oldalon. A B oldalaknak (és a cserepadoknak) éppen ezért, a másikság, többiség miatt egy egészen sajátos belső világa alakult ki.
A B oldal ugyanis
nem feltétlenül rossz (l. Beatles: Yellow Submarine/Eleanor Rigby, vagy Penny Lane/Strawberry Fields Forever), ahogy a cserepadon sem feltétlenül a rosszabb játékosok ülnek. Olykor simán lehet, hogy egy nagyobb terv részei, és ott lapul a taktikai tartalék. Mint az idősödő Váczi Zoli a Vasasban. Félidőben bejött, és eldöntötte a meccset — a legenda szerint, mert hajlamosak vagyunk nem utánanézni.
Tizenegy évesnek lenni az interneten sem a világ vége, mégis, van benne valami béoldalság érzéséből.
“Tizenegy évesek lettünk” bővebben
