Beharangozó // Csak a Kispest!

Nagy tisztesség ez nekünk, Király Gábor visszavonultatása

Haladás – Bp. Honvéd @ Szombathely, szombat, 17:00

ugyanis az elmúlt napokban elhavazás áldozata lettem, amire egyrész a szociális életem fellendítésével próbáltam reagálni, valamint a valódi elhavazástól való félelmemben, impulzusdöntéssel vettem egy átmeneti kabátot, amiről már az első viselés során kiderült, hogy inkább téli lesz az. Cserébe a Honvédkára igazából annyi időm se volt, hogy a mellettem ülő, szintén kispestes kollégával legalább kibeszéljük Holcsikát, Batik gólját, sőt, a kettejük egymást felrúgó megoldásáról se esett egy árva szó sem. Elmentünk mellette minden mással foglalkozva.

„Nagy tisztesség ez nekünk, Király Gábor visszavonultatása” bővebben

Otthon, idegenben, majd mindenhol az országban

MTK – Honvéd @ Hungária, az albérletünkben
Haladás – Honvéd @ Szombathely, egy számunkra új stadionban
Jászberény – Honvéd @ Kecskemét
Kisvárda – Honvéd @ Kisvárda, ismét stadiont avatunk
Paks – Honvéd @ Pakson, egy majdnem kész stadionban

Remek kis két hét lesz, sok utazással, sok rácsodálkozással az épülő-szépülő vidékre, hiszen amikor legutóbb Szombathelyen jártunk az nagyon rég volt, romos volt, majd Sopronnak hívták egy ideig. Kisvárdán nem is jártunk, csak Kemecséig jutottunk, ahogy a futball is egy normális világban, csak közben változtak az idők.

De addig még idegenben MTK, hogy minden szektorát egyenletesen lakjuk le az új Hidegkutinak.

„Otthon, idegenben, majd mindenhol az országban” bővebben

A posztból mellékesen kiderül, hogy mi a különbség az eszencia és az esszencia között

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária körút, 14:45

Annak ellenére, hogy mennyire semmitmondó tud lenni amúgy a maga módján egy Diósgyőr, én valahogy mégis szeretek ellenük játszani. Egyrészt, mert van natív szurkoló ismerősöm, akivel kicsit olyan beszélgetni a meccsek előtti héten, mint mondjuk megboldogult focibékeidőkben áltisisként, hogy nem, az én csapatom jobb, de nem, az enyém. A színvonal némileg változott – mármint a párbeszédünkben -, a tartalom azonban nem.

A focika, az enbéegy beszippantott bennünket, és minden pont úgy jó, ahogy van. Mi a tabella elején; a Dió pedig a végén agonizál. Méghogy nincs a világnak rendje?

„A posztból mellékesen kiderül, hogy mi a különbség az eszencia és az esszencia között” bővebben

Timur Lenk, William Gibson, Soros György, Vivaldi, Donald Sutherland, Han Solo, hogy csak pár nevet említsünk a részben Felcsútról szóló posztunkból

Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 17:00

Fél nyolckor kivetett magából az ágy. Eskü, tegnap mindössze egy pohár Inside (Yeast Side), egy üveg Rafa (Fehér Nyúl) és egy pohár Desítka (Svijany) csúszott le, a Zuboly Sörpbe (füstös stout, Fehér Nyúl) csak belenyaltam, valahogy nem az én ízvilágom, bár néha egy Aecht Schlenkerlát simán elkortyolgatok, pláne sózott lilahagymával. A lényeg, hogy nem nehéz fejjel kerültem ágyba, mondhatom azt is, hogy jól aludtam (az aktivitásmérő szerint 3 óra 56 perc mély alvás, és 5 óra 4 perc könnyű alvás volt a rendszerben), sőt, most, hogy ránézek a zárójeles adatokra, valószínűleg fáradt lehettem, jól jött a csaknem kilenc óra, ami nyilván nem annyi, mégis több, mint a szokásos. (Ennyit a mérések pontosságáról.)

„Timur Lenk, William Gibson, Soros György, Vivaldi, Donald Sutherland, Han Solo, hogy csak pár nevet említsünk a részben Felcsútról szóló posztunkból” bővebben

Kulcsszavak mentén a Fradi ellen: elvárások, érdektelenség, tej, kenyér, valamint arról is szó lesz, hogy miért tisztelem a hatvanhatot

Bp. Honvéd – FTC @ Hungária körút, 19:30 TV: M4 Sport

Fura, de konkrétan semmi, de tényleg semmi várósság nincs bennem. Este Honvéd-Fradi a Hungária körúton, most délelőtt kilenc körül jár az idő, és jobban foglalkoztat a bevásárlólistám, és a lista tartalma, amivel mindjárt nekivágok a környéknek, hogy beszerezzek tejet, kenyeret, tonikot, kávét, meg egyéb apróságokat. Vajon mit felejtettem el?

Tényleg az van, hogy évek óta nem hoz lázba a Fradi. Eleinte csak érdektelenné váltak számomra, persze magamban simán ment a sz*rfradizás, a dallamotapadás az dallamtapdás, ráadásul azt sem utolsó, ha valamihez képest másnak érezheti magát az ember, mondjuk többnek, jobbnak, bárminek. Aztán jött az elmúlt fél-egy év, letettem az újságokat, letettem a mindennapok apróságait, maradtak a trendek, és kiderült, a Fradi ugyanúgy belesimul, mint a mátrai erőmű, a vidéki sajtó, a minket körülvevő valóság.

Maradt az alábukunk és kibekkeljük állapota.

„Kulcsszavak mentén a Fradi ellen: elvárások, érdektelenség, tej, kenyér, valamint arról is szó lesz, hogy miért tisztelem a hatvanhatot” bővebben

Latinovits, mobilnet, álmodozás a vonaton és hasonló apróságok az Újpest-Kispest elé

Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 19:30 TV: M4 Sport

Mostanában azt kellett észrevegyem, a hétközi posztolás a tényekre, hírekre korlátozódik, és a korábban apránként szétosztott mondanivaló összesűrűsödve, hétvégén jön ki belőlem. Mintegy prédikáció, vagy mifene. A beharangozó – vagyis az általam egyébként kimondottan utált és megvetett poszttípus – végre eltűnt, az evolúció bedarálta, senki sem fog sírni utána. Ha valaki mégis klasszikus beharangozóra kíváncsi, mert ugyanazokat a mondatokat szereti olvasni hétről-hétre, az vegyen egy Nemzeti Sportot, vagy nézzen rá más oldalakra, és gondolja végig, tényleg? Szükség van az ilyesmire egyáltalán?

Tőlem biztos nem fogjátok megkapni. Egyrészt mert halvány fogalmam sincs a labdarúgójáték taktikájáról, én csak annyit látok, amennyi rámragadt az elmúlt évtizedekben a lelátón, ami valljuk be, még ahhoz is kevés, hogy releváns kérdést tegyek fel akár csak Pajkos Jánosnak az ötvédős rendszerre jellemző szélsőjátékról. Másrészt az, hogy várom a hétvégét, a meccset, az nem jelenti azt, hogy gondolkodok is rajta. Most is reggel van, háromnegyed tíz, és még fogalmam sincs miről fog szólni ez a poszt, ráadásul nincs húsz perce, hogy jött az üzenet: te mivel mész ma Újpestre, busszal? (igen – szerk, 12:43)

„Latinovits, mobilnet, álmodozás a vonaton és hasonló apróságok az Újpest-Kispest elé” bővebben

A korzó és a korzósság védelmében

Bp. Honvéd – Debrecen @ Hungária körút, 17h

Elsőre talán meglepett a időzítése, majd ahogy elgondolkodtam a miérten, rájöttem, teljesen jogos, hogy az első Hungárián eltöltött meccsünket követően szükségszerűen fel kellett vetődjön, és topikká alakulnia a – mondjuk így – mocskos szájú szurkolók kérdéskörnek.

Vagyis a korzó.

Mármint a hirtelen atomjaira hulló, az új stadionban egyelőre a saját hangját kereső korzó.

„A korzó és a korzósság védelmében” bővebben

Bemondták az interneten, hogy a Honvédnak a legmenőbb szurkolni mostanában!

Bp. Honvéd – Videoton @ Hungária körút, 19:30 | tv: M4 Sport és m4sport.hu

Furcsa meccs lesz a mai. Egyrészt ugye az előző két bajnok találkozik egymással, ami mondjuk pont nem jelent semmit, az viszont végképp semmit, de mégis beszédes, hogy amíg a Videoton megúszta Ibrahimovicot az utolsó percben, amikor a kapu előtt luftot rúgott, addig nekünk nem volt ilyen szerencsénk, és az orosz UFA ellen a legvégén kieső Alsógabonási Haladás (Progrés Niederkorn) belőtte, amit be kell. Ennyit fejlődött a luxemburgi futball. Ha átvánszorog rajtuk egy magyar csapat, akkor abból simán lehet akár csoportkör is.

Mindez persze csak játék a szavakkal, a kínkeservesen összehordott aránypárokkal, hogy kissé megnyugtassuk magunkat, jó, jó, szarok vagyunk, hiszen ez mégis a magyar futball, de azért annyira mégsem, mert Luxemburg sokat fejlődött. Ahogy mondjuk Ciprus is, meg minden olyan ország, ahol a földterület korábban is alkalmas volt a labdarúgásra, mert volt rajta százszor hatvan méter sík felület, ami bevethető fűvel, viszont valamiért mégsem űzték a sportágat. Aztán belekezdtek, és úgy hagytak állva minket, hogy azóta néha koszorú kerül a lábunk elé, mert pár közepesen rosszul tájékozódó nemzetközi küldöttség azt hiszi szobor vagyunk. Tudod, hathárom, oktattuk a világot.

„Bemondták az interneten, hogy a Honvédnak a legmenőbb szurkolni mostanában!” bővebben

Egyszerű történelmi tapasztalat, hogy hiába állatorvosi ló a mezőkövesdi, egy Kispest zsebre vágott kézzel, dalolászva, kényelmesen sétálva is állva hagyja

Mezőkövesd – Bp. Honvéd @ Mezőkövesd, 19:00 tv: m4sport.hu

Az megvolt, hogy a matyó, vagyis a piros, sárga, zöld, alapvetően a rózsák köré épülő hímzés csak alig kétszáz éve különült el az akkori Magyarországra jellemző egyéb hímezgetésektől? Mondjuk azt el kell ismerni, hogy a kellően harsány, a maga módján még iszonyatosan menő szín- és formavilágon hamar megakad az ember szeme.

Talán nem véletlen, hogy a dualizmus korában, amikor hirtelen igény támadt a modern magyar(ság fogalmának) kitalálására, akkor a sok apró és bonyolult, egymással kölcsönhatásban létező, egymásra reagáló helyi kultúrák szövetének egy leegyszerűsített, könnyen bemutatható, könnyen kommunikálható, kifelé mindenképp egyedinek tűnő formája adja magát alapnak. Például a matyó népviselet. Innen kicsit visszaveszünk, ezt a formát megtartjuk, áthelyezzük valami más ruhára és máris kész a modern magyar népviselet, ami kellően népi, kellően magyar, lehet vele parádézni az Operában, a casinókban, a mindenhol.

Sajnos a matyó hímzés, a matyó formavilág is megsínylette a tömegtermelés, a kommunizmus és a tömegkultúra együttes hatását, és mára gyakorlatilag visszahúzódott az iskolás csoportok által látogatott múzeumok világába. Élt és virágzott alig 100-150 évet, hogy manapság kulturális örökségnek hívjuk.

„Egyszerű történelmi tapasztalat, hogy hiába állatorvosi ló a mezőkövesdi, egy Kispest zsebre vágott kézzel, dalolászva, kényelmesen sétálva is állva hagyja” bővebben

Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak

Progrés Niederkorn – Bp. Honvéd @ Niederkorn, csütörtök 17:00

Ismét eljött a posztmentes órák, napok időszaka blogon, ugyanis jó szokásunknak hódolva, ellátogatunk a messzi, távoli Luxemburgba, hogy némi, a kellemesnél azért jóval több közlekedésben való részvétel után, ismét megnézhessük hullafáradtan a Kispest egy újabb európai kupameccsét.

Napok óta Kovácsi Kati számát éneklem magamban, miszerit a luxemburger nagyon drága, nem kapni a mi utcánkba, igaz kijönni nemigen jön ki belőle semmi a puszta dallamtapadáson túl. Egyszerűen imádom az ilyen nyarakat, amikor hirtelen értelme lesz az emberi létnek, nekivágunk, megyünk, leszünk, sebaj, majd hazafelé kipihenjük, estleg a munkahelyen.

Kispest csak egy van.

„Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak” bővebben