mert célunk csak egy van
Az van, hogy anno Tesóm már télen ment volna, én meg akkor még húztam a szám, mert vizsgaidőszak lesz, nem fér bele, aztán februárban szólt az Ábel, hogy van még két jegyük, döntsek két perc alatt és döntöttünk két perc alatt, és mentünk mi is, és májusban persze jó előre levizsgáztam mindenből, szóval klasszik RW-előrepara, de most már mit számít ez, kilencen nekiindultunk kisbusszal ennek a francia kalandnak, aztán amikor tudok beszámolok. Első rész. “Csakblog Touraeaux – 1. nap” bővebben
Olyan hamar véget ért az idei szezon, és véletlenül annyira szabad lett a mostani hétvége, hogy mikor Old Babar üzenete pittyeg éjjel a fácsén, hogy na ki jön holnap, mert Gyuri jön, Ábel úr jön, áhh, végül is miért ne menjek én is, ilyenen még előben úgysem voltam…úgyhogy mentem. “Csöndes Pünkösd hétfő kupagyőzelemmel, mint általában” bővebben
Először is köszönet Öccsnek a jogos címötletért, másodszor a nevezett Vasasnak, hogy legalább az egyik szemünk nem sír ma este. Hiszen valóban: a pohár félig teli, kihullott a Torz (legalábbis egy évre, vagy ha variálnak valaki licencével, akkor három hónapra) az első ligából, és Puskásnak csak a valódi klubja marad a Bohócban. De hogy mindezt ilyen szánalmasan kivitelezzük a mi oldalunkról, hát ez, sajnos klasszikus újkori Honvéd-megoldás lett. “Van Isten! (Csak Vasasos)” bővebben
“Legalább nem mondhatja senki, hogy bundás ****k vagyunk!” -harsogta mellettem a Bozsikból kifele haladva meccs után az egyik korzólakó ultimatív czukor, és teljesen igaza volt. Mert azért legalább belül, kimondatlanul mindenki számolgatott magában, és vívódott a két pólus között, miszerint az alapjáratos Honvédszurkolást hozza-e, vagy pedig feladva alapelveit (vagy nem is annyira feladva?) most picit, ha nem is a csapat ellen szurkoljon, de ne bánja annyira az esetleges megcsúszást, mondván, a Névrablók sírját ássuk ezzel? Aztán lett, ami lett, és mondhat akárki akármit, ez így tiszta, és okés. Legjobb. “Becsület: pipálva, Igazság: jövő szombaton!” bővebben
Volt szerencsém elhallgatni a meccs előtti posztban néhány esetet, ami arról szólt, hogy a Békéscsaba sorsa nem teljesen reménytelen, és mint a mellékelt ábra mutatja, tényleg nem volt értelme két győzelemmel számolni náluk. Ergo: sportszerűen nem szóltunk bele a kiesés dolgába, hanem tettük a dolgunkat és győztünk, majd vártuk a többi eredményt, hogy vajon meglehet-e még év végén a hatodik hely?
“Győzött a sportszerűség és a józan ész – kiesett a Csaba” bővebben
Mondom a lényeget: Nagy Gerit kihagyni bődületes hiba volt, Rossi tehát kockáztatott, amivel nem csak minket lepett meg, hanem félő, már az elején elbukta a meccset.
“Nem fogom Rossira kenni, mert annál sokkal gyengébbek voltunk” bővebben
Nincs kedve valakinek összefoglalni a tegnapi meccset szövegesen? Bevallom, én egy cseppet többet ittam, mint azt szoktuk volt meccs előtt, ami azzal járt, hogy bár még csak bódult sem volt az ember, inkább átbeszélgette a teljes első félidőt, ami ennek következtében úgy elrepült, mint ebben a bajnokságban egyik sem. Ráadásul ugye a múlt heti forduló is kimaradt, így bőven volt miről trécselnünk.
Igazság szerint annyira bejött múlt héten Debrecenben a “nem várok semmit, csak egy jó tavaszi napot” hozzáállás, hogy direkte így mentem ki most is a Bozsikba, csupán azt sajnálva, hogy szegény Öcs pont a meccs előtt dőlt ki egy koratavaszi torokgyula miatt, így a Szulejmán Gyulát ezúttal csak Apuval és a többiekkel követhettem árgus szemekkel. “Véget ért a kínos sorminta, nyerhető meccsen is győzött a csapat! WTF?!” bővebben
…közölte jellegzetes érces orgánumán Gumó úr, a megkerülhetetlen kispesti szurkolói élő legenda a mögöttem lévő sorból a Nagyerdei Stadion vendégszektorában, én pedig csak vigyorogtam és bólogattam, mert ez a mondat, ez a hangszín és az épp aktuálisan indokolatlan jó kedvünk a megmagyarázhatatlan győzelmünk előtti utolsó percekben, szóval mindez együtt tökéletesen összefoglalta a kispestiséget, amiért még járunk a kritikán aluli módon szervezett és minőségű magyar bajnokság meccseire magyarfocit nézni. Ebben benne volt Nemes és Olajkár, Kovács Kálmán és Pisont Pista, a Bozsik korzója és az ország bármely benzinkúti WC-jében feltűnő Kispest-matricák, Hrabal és Rejtő, Nick Hornby és Moldova. Meg az életem fele. ““Amíg élek, ezt akarom látni”…” bővebben
A VaSAS nem zöldSAS, erre rájöhettünk tegnap is, lévén bekövetkezett a rosszabbik forgatókönyv, mitől tartottunk. Úgyhogy a szombat mindössze két halovány pozitívumot hozott csak nekünk:
